Mélyről fakadó emberség

Meghatározó, markáns alakja volt ő a keresztyén hitnek a XX. század utolsó harmadában és napjainkban, függetlenül attól, hogy nem minden dogmatikai megnyilvánulásával értettünk egyet – így nyilatkozott Karol Wojtyláról Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, tiszántúli püspök. Szerinte a most elhunyt pápa neve azért is fennmarad az egyetemes egyháztörténet lapjain, mert katolikus egyházfői pályafutása során következetesen hangsúlyozta a vallásszabadság és az emberi jogok elválaszthatatlan kapcsolatát. „Örökbecsű gesztus volt II. János Pál részéről – mutatott rá a református püspök –, amikor Debrecenben jártakor megkoszorúzta a hitükért 1675-ben gályarabságra hurcolt prédikátorok oszlopát. Ezzel a pápa nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy a múltbeli sebek begyógyuljanak, a felekezetközi kapcsolat javuljon, ezért már akkor elhatároztuk, hogy a pápa halála után koszorúzásának tényét megörökítjük az obeliszken.”
„Mélyről fakadó, bizonyosan Jézus által meghatározott emberségére tekintettel az evangélikusok itthon is nagy tisztelettel és szeretettel adóznak II. János Pál emlékének” – ezek voltak D. Szebik Imrének, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének első reagáló szavai a halálhírre. Az evangélikus egyházi vezető lapunknak méltatta a – „Luthert rendszerint testvérként említő” – katolikus főpásztornak az evangélium szolgálatában való eltökéltségét, amely abban is tükröződött, hogy az egész földkerekséget beutazta. D. Szebik Imre megemlítette, hogy 1999-ben – de több évtizedes párbeszéd gyümölcseként – Augsburgban a római katolikus egyház és a világ evangélikusságának képviselői közös nyilatkozatot írtak alá a megigazulástan kérdésével kapcsolatban, így dokumentálva a teológiai közeledést.
„Hatalmas áldást jelentett a működése; őszentsége már életében példájává lett annak, hogy a Teremtőhöz az ember csak mély alázattal, embertársaihoz csak feltétel nélküli szeretettel viszonyulhat” – mondta a pápáról Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem rektora. A főrabbi a kezdetektől nyomon követhette II. János Pálnak, „minden idők egyik legnagyobb pápájának” a működését. Szemtanúja volt 1979-ben a New York-i Medison Square Gardenben, amikor az Amerikába először látogató pápának a keresztény fiatalok – szeretetük jeleként – egy gitárt és egy farmert adtak át, amelyeket ő elfogulatlan hálával vett át. „Zsidóként is felnéztem rá; tanítványaim előtt mindig is dicsérőleg ejtettem ki a nevét” – jegyezte meg az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem rektora, megemlékezve a pápa nyitottságáról, megbékélés utáni vágyakozásáról, illetve egykori imádkozásáról a siratófalnál.