A legfőbb szabály, hogy a széküresedés ideje alatt semmit nem szabad megváltoztatni az egyházban. A pápai dikasztériumok (kongregációk, tanácsok) vezetőinek megbízatása a szentatya halálakor automatikusan megszűnik. Ők ugyanis a pápa megbízásából és meghatalmazása alapján intézik a rájuk bízott ügyeket. Ennek többek között az az értelme, hogy az új egyházfő szabadon választhassa meg közvetlen munkatársait. A legtöbb érintett vezető amúgy is bíborosi rangban van, így valamiképpen a széküresedés idején is részt vesz az egyház ügyeinek intézésében. Helyetteseik továbbra is hivatalban maradnak, és intézik azokat a rendes ügyeket, amelyek nem igénylik a pápa személyes intézkedését.
Nem szűnik meg azonban ilyenkor a camerlengo bíboros (Eduardo Martinez Somalo) megbízatása, hiszen rá fontos feladatok várnak a széküresedés idején. Ekkor a bíborosi kollégium három rendjéből három napra sorshúzással megválasztott egy-egy bíboros segítségével ő látja el a Szentszék jogainak és érdekeinek védelmét, továbbá megfelelő igazgatását. Ez a részleges gyűlésnek nevezett testület intézi a rendes és halaszthatatlan ügyeket, a nagyobb jelentőségűeket pedig a bíborosi kollégium közgyűlése elé terjeszti. A bíborosi közgyűlés határozza meg a pápa temetése idejét és a konklávé kezdetének pontos időpontját, aminek a szentatya halála után legalább 15, de legfeljebb 20 nappal kell megtörténnie.
A fentiek miatt először a pápa haláláról is a camerlengót, a bíborosi kollégium „kamarását” értesítik, akinek az a feladata, hogy hivatalosan is meggyőződjön a halál beálltáról. Ezt hagyományosan egy ezüstkalapáccsal tette, amellyel háromszor megkopogtatta a halott pápa homlokát, keresztnevén szólítva őt. Az orvostudományi módszerek fejlődésével ennek ma már csak formális jelentősége van. Előírásszerűen jelen van a pápai szertartásmester és az apostoli kamara titkára, valamint kancellárja. Ez utóbbi állítja ki a halotti bizonyítványt.
A camerlengo bíboros ezek után bezárja és lepecsételi a halott pápa hálószobáját és dolgozószobáját. Ennek egyrészt kegyeleti, másrészt praktikus indoka van: a szentatya hagyatékának ügyében vagy a saját végrendeletében megnevezett végrehajtó, vagy maga a következő egyházfő az illetékes.
A gyász jeléül bezárják az apostoli palota bronzkapuját, amely a Szent Péter térre nyílik a jobboldali kolonnád alatt. A vatikáni bazilika harangjai is megszólalnak: „halottra harangoznak”.
Miután a pápa holttestét előkészítették, felöltöztetik gyászruhájába, ami piros színű miseruhából (kazula), a kormányzati hatalmát jelző palliumából és fehér püspöksüvegből áll.
A bíborosok kilenc napon át szentmiséket (ún. „kilencnapos miséket”, latinul novemdiales) mutatnak be az elhunyt lelki üdvéért. A pápa által viselt gyűrűt, amelynek elnevezése – „halászgyűrű” – Péter apostol eredeti foglalkozására utal, a bíborosok jelenlétében összetörik. A gesztus egyrészt a pápa uralkodásának hivatalos végét szimbolizálja, másrészt jogi vonzata van, ugyanis a szentatya a hivatalos iratokat ezzel a gyűrűjével pecsételte le, s megsemmisítésével a jogosulatlan használatnak kívánják elejét venni.
A pápát a Szent Péter-bazilikában ravatalozzák fel, ahol a hívők három napig leróhatják kegyeletüket. Temetése, amelynek pontos időpontját a bíborosi testület határozza meg, négy-hat nappal a halála után történik. A holttestet három – ciprusfából, ólomból, illetve diófából – készült koporsóban helyezik örök nyugalomra, előírásszerűen a Szent Péter-bazilika altemplomában.
A pápa természetesen készíthet végrendeletet, és kijelölheti annak végrehajtóját is. Egyedül ez a személy illetékes ilyenkor a szentatya hagyatékának kezelésére, és majd az újonnan megválasztott egyházfőnek kell számot adnia. A végrendeletben a pápa rendelkezhet temetésével kapcsolatban az általános szabályoktól eltérően is. A hírek szerint II. János Pál hagyott hátra egy lelki végrendeletet.
Korábban szokás volt, hogy a pápa holttestének bebalzsamozásakor belső szerveit kivették, és külön urnában a Trevi-kút melletti Szent Anasztáz és Vince templomban helyezték el, ahol 22 pápa urnáját őrzik. Szent X. Pius pápa szüntette meg ezt a szokást, de a balzsamozás megmaradt.
A holttest állapotát a temetés előtt közvetlenül a római egyetem kórbonctani intézetének munkatársai vizsgálják meg. A bazilika mellékoltárai alatt több szent pápa bebalzsamozott teste pihen. Köztük a magyar szempontból is jelentős Boldog XI. Ince, illetve a 2000-ben boldoggá avatott XXIII. János pápa.
Bár a szentatya temetését és a pápaválasztást szabályozó egyházi törvény, az Universi Dominici Gregis („Az Úr egyetemes nyájának pásztora”) kezdetű apostoli konstitúció a pápa temetkezési helyéül a Szent Péter-bazilika altemplomát (a „grottákat”) jelöli meg, a történelem során több egyházfőt máshol temettek el, részben szükségszerűségből, részben saját akaratából.
A szerző a Keresztény Közéleti
Akadémia Vatikán-szakértője
A bíborosok. A bíborosi kollégium három – püspöki, papi és diakónusi – rendből áll. Az elsőhöz eredetileg a Róma környéki egyházmegyék püspökei, a másodikhoz római plébánosok, a harmadikhoz pedig római diakónusok tartoztak. A XI. század óta a pápa ezen közvetlen munkatársaiból, tanácsadóiból álló testület kizárólagos feladata az új szentatya megválasztása, és a századok során egyre több Rómán kívüli személyt is kineveztek tagjai közé. Ma, éppen II. János Pálnak köszönhetően egy valóban nemzetközi bíborosi testület lesz hivatott bemenni a konklávéra, hogy megválassza az utódot. A püspöki rendhez hét bíboros tartozhat; jelenleg hatan vannak, az ostiai bíboros-püspök címet viselő dékánnal, Joseph Ratzingerrel az élen, aki az egész kollégium vezetője. A papi rendbe általában az egyházmegyéket vezető bíborosok kapnak kinevezést – ide tartozik a két magyar bíboros, Paskai László és Erdő Péter is –, a diakónusi rendben pedig az ún. kuriális bíborosok foglalnak helyet, akik az egyes szentszéki hivatalokat vezetik. A diakónusi rendben a legidősebb bíboros – jelenleg Jorge Arturo Medina Estévez – feladata a konklávé végén az új pápa nevének hírül adása.
