Mugabe nem Pinochet

Robert Mugabe hosszú bűnlajstroma önmagáért beszél: elűzte a fehér farmereket országából, megtizedelte és börtönbe zárta a rendszerét bíráló ellenzékieket, rendre meghamisítja a választásokat. Ennek ellenére szabadon járhat-kelhet az Európai Unióban.

Bár az Európai Unió 2002-ben kitiltotta területéről, Mugabe mégis ellátogathatott II. János Pál temetésére, mi több, háborítatlanul hazatérhetett az uralmát negyedszázada nyögő Zimbabwéba. A diktátor ellen azért hoztak ilyen radikális intézkedést, mert bizonyítottan elcsalta az elnökválasztást, és nem engedte be országába a nemzetközi megfigyelőket. A vatikáni szertartáson azonban már senki sem emlegette fel a közelmúlt bűneit. Az afrikai diktátor megtalálta a jogi kiskaput: a szankciók kivételeket irányoznak elő arra az esetre, ha az illető nemzetközi kötelezettségei miatt lép az EU területére. A pápa temetése kivételnek tekinthető – mutattak rá Brüsszelben, így aztán Mugabe ott parádézhatott a világ kormány- és államfői között. Mindeközben mindenki tudta, hogy irányításával nem is olyan régen suhancokból verbuvált bandák rombolták le a farmokat Zimbabwéban, kiszolgáltatva a csőcseléknek a fehér telepeseket, ellehetetlenítve és hosszú ideje tartó éhínségbe taszítva az ország többségi fekete közösségét.
A botrányt csak tetézte, amikor Károly brit trónörökös általános megdöbbenésre a temetésen kezet fogot Robert Mugabéval. A walesi herceg utóbb úgy magyarázta szerencsétlen gesztusát, hogy mindössze a szertartás tiszteletben tartása vezérelte, egyébként ő is visszataszítónak találja az afrikai rezsimet. Több brit politikus is elfogadhatatlannak találta a gesztust, egyes szakírók „nem túl beleérző”, sőt „hülye” jelzőkkel kommentálták a trónörökös lépését. Azt pedig elképzelni is nehéz, hogy a nagyrészt Nagy-Britanniában letelepedett, otthonaikból elűzött zimbabwei farmerek mit gondolhattak a kézrázásról. Hozzá kell tenni, hogy Mugabe nem először jelent komoly gondot a protokollra oly kényes britek számára: az ENSZ tavalyi közgyűlésén Jack Straw külügyminiszter is kezet fogott a diktátorral, heves össztüzet is zúdított rá a sajtó.
Mindenki világosan emlékezhet a Pinochet-ügyre, pontosabban az agg tábornok letartóztatása körüli hercehurcára. Akkor éppen Nagy-Britanniában vették őrizetbe a diplomáciai mentességet élvező chilei politikust. Emberjogi szervezetek, az európai baloldal legvérmesebb tagjai követelték, hogy Pinochet bűnhődjön meg az országában elkövetett gyilkosságokért. Mint a mellékelt eset is mutatja, a marxista Mugabét nem mérik Pinochet tábornokhoz. Nemhogy közéleti viták nem dúlnak személyével kapcsolatosan, de úgy fest, bármikor tiszteletét teheti Európában, ha önnépszerűsítésének sikerül hivatalos látszatot kölcsönöznie.