A szécsényi gyermekgyilkosság ügyében a főügyészségnek hetente jelentést kell tennie a Legfőbb Ügyészségen – tudtuk meg. Mint Polt Péter legfőbb ügyész egy tájékoztatón elmondta: kiemelten kezelik az esetet, és a törvény szigorát alkalmazzák az ügyben. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tegnap felkérte az igazságügy-minisztert, a tárca tekintse át a büntetőjogi szabályokat és kezdeményezze a szükséges módosítást.
A törvény szigora jelenleg azt jelenti, hogy a vádhatóság tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést javasol, a bíróság pedig ilyen büntetést szab ki. Halált 1990 óta nem kérhet az ügyész. Az Alkotmánybíróság (Ab) ugyanis akkor – máig vitatott formában – megszüntette a kivégzés lehetőségét. Elképzelhető, hogy mire a szécsényi rémtett a másodfokú bíróság elé kerül, az Ab eltörli a tényleg életfogytiglanig tartó szabadságvesztést is. Bár a büntető törvénykönyvet (Btk.) lépten-nyomon módosítják, a büntetések, az intézkedések hazai rendszere rendkívül hiányos. Az Országgyűlés 1999-ben megkísérelte a bűnmegelőzési ellenőrzés bevezetését. Azóta semmi nem történt, a külföldi példák ellenére nincs megfelelő védelem a különösen veszélyes bűnelkövetők ellen.
– Sajnálom, hogy nincs halálbüntetés – összegzi véleményét Bárándy György ügyvéd az alig 14 éves szécsényi iskolás lány halálának borzalmas körülményeire utalva. – Vannak bűnelkövetők – teszi hozzá –, akikkel szemben ezt a szankciót kellene alkalmazni. Már amennyiben beszámíthatók.
Bárándy György emberöléssel vádolt bűnelkövetők egész sorát védte. Egyik emlékezetes bűnügye, a Miskei-per, a 70–80-as évek fordulóján zajlott. A fiatalember egy iskolába igyekvő gyermeklánnyal végzett rendkívüli brutalitással. A tettest kivégezték.
– Még azt sem mondom, hogy nem érdemelte meg, de a jogi minősítéssel nem értettem egyet – emlékezik az ügyvéd. – Különösen kegyetlennek és előre kiterveltnek találták az esetet, holott a fiú a Halászbástya közelében véletlenül vette észre a kislányt. A rendkívüli gyötrelmet és szenvedést pedig szerintem szinte öntudatlanul, „beszűkült tudatállapotban” okozta neki. Ezért mondtam a Legfelsőbb Bíróság akkori ítéletére: justizmord. A jog halála, végzetes bírói tévedés. A védői hivatás nem zárja ki, hogy megfogalmazzam: bizonyos esetekben előtérbe kerül a társadalom védelme, önvédelme. Ezt akkor is fenntartom, ha a régi büntetés már aligha hozható vissza.
Bárándy György szerint csak bizonyos tetteket kellene halállal büntetni. Például a terrorcselekményeket s a kiskorúak sérelmére elkövetett emberölést.
– A szécsényi bűnügy tettese aljas indokból ölte meg a kislányt, és különösen kegyetlen módon – véli Tóth Mihály volt ügyész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem büntetőjogi tanszékének vezetője. A bűncselekmény emellett 14 éven aluli gyermek sérelmére elkövetettnek is minősül, tehát háromszorosan súlyosabb az alapesetnél.
A professzor értelmezése szerint az aljas indok ebben az esetben azt jelenti: a férfi azért ölte meg a gyermeket, hogy ne legyen tanúja, mit tett a találkozásukat követő időben.
A háromszoros minősítés (különös kegyetlenség, aljas indok és kiskorú megölése) hajdan – 1990 előtt – kivégzéssel járhatott. Tóth Mihály ellenzi a halálbüntetést. Ügyész korában egyetlen esetben sem kellett halált kérnie. Szerinte a büntetés célja nem érhető el a kivégzéssel, mert a tettes megnevelése akkor szóba sem kerülhet. Az általános megelőzés, mások visszatartása sem igazolható vele. Az ilyen cselekményeket nem annak megfontolása után követik vagy nem követik el, hogy milyen büntetés lesz a következménye. A harmadik szempont, a megtorlás pedig középkori gondolat. A halálbüntetés Tóth Mihály szerint már nem állítható vissza.
– Az viszont tény – teszi hozzá –, hogy a büntetés megszüntetésének módja nem volt elegáns, jogállami megoldás. Az Ab ugyanis a halálbüntetés 1990-es eltörlésekor elvonta az Országgyűlés jogkörét. Semmi nem indokolta a sietségét. Aktuális európa tanácsi felvételünkre még várni kellett. Ráadásul a rendszerváltozás előtti utolsó parlament Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter javaslatára politikai ügyekben, az Ab döntése előtt több mint egy évvel, megszüntette a halál kiszabásának lehetőségét. A bírák már csak a megmaradt tíz bűntettben minősíthették elfogadhatatlannak a kivégzést.
Érdekes volt egyébként a legsúlyosabb büntetés kiszabásának gyakorlata – emlékezik a professzor. A bíróságok általában figyelembe vették, mikor volt utoljára kivégzés. Rövid időn belül nem akartak több ilyen büntetést kiróni. 1990 előtt évente 1–5 akasztás történt.
Az Alkotmánybíróság hajdani elnöke, Sólyom László korábban úgy nyilatkozott: a halálbüntetést eltörlő döntésük nem a nyugati megoldásokat másoló, mintakövető határozat volt, hanem önálló gondolatokat tartalmazó okfejtés az élet védelmében. A túlbuzgóság gyakran hangoztatott vádja sem megalapozott – vélte. A bírák nem teljesítettek semmilyen külső elvárást. Ugyanakkor kimondták, hogy a jogalkotóknak át kell tekinteniük a büntetési rendszert, hogy a társadalom védelme megoldható legyen.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ez máig nem történt meg. A halálbüntetés eltörlése után, az elégedetlenséget látva több politikus felvetette: meg kellene fontolni a szigorú felelősségre vonás visszaállítását. Ezek azonban csak hangulatjavító felvetések voltak. Jellemző egyébként, hogy a környező országok egy részében később iktatták ki ezt a büntetési módot. Az Amnesty International ez év januári adatai szerint Lengyelország 1997-ben, Bulgária és Litvánia 1998-ban törölte el e szankciót, Ukrajna pedig 1999-ben. Környezetünkben csupán Lengyelország akarta visszaállítani egy kirívó bűntett után, de a szejmben két szavazat hiányzott a döntéshez. Nemzetközi statisztikák szerint 2003-ban összesen 2756 halálos ítéletet hoztak a világon, s ebből 1146-ot hajtottak végre. A kivégzések 84 százaléka négy államban: Kínában (726), Iránban (108), az USA-ban (65) és Vietnamban (64) volt.
A legsúlyosabb büntetés 1990 után idehaza az életfogytig tartó szabadságvesztés lett, amelyből 20 év után feltételes szabadságra bocsáthatták az elítélteket. 1993-ban módosult a jogszabály: a súlyosabban minősülő emberölések elkövetőinek legalább 20-30 év közötti időt kellett fegyházban tölteniük. Az Országgyűlés 1998-ban döntött úgy, hogy a bíróság kizárhatja az elítéltet a feltételes szabadság lehetőségéből. Vagyis a fegyház egyes esetekben tényleg életfogytig tart. Répássy Róbert, a Fidesz szakpolitikusa azt mondja, a rendkívül durva bűntények vetették fel az Alkotmánybíróság döntése után e szabály szükségességét. Répássy emlékeztetett rá: ennek az időszaknak az eredménye az is, hogy az emberölés súlyosabban büntetendő esetei közé sorolták, ha valaki 14 éven aluli gyermek sérelmére követi el tettét.
Újabban aggályok fogalmazódtak meg a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztéssel szemben. Két ügyvéd, Kussinszky Péter és Juhász Zoltán Tamás az Alkotmánybírósághoz fordult, de a testület még nem kezdte meg az ügy tárgyalását. A kezdeményezők szerint az ilyen büntetés embertelen, mert a reménytelenség és kilátástalanság érzését kelti, szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a személyes szabadsághoz és az emberi méltósághoz való jogot. A jogszabály hatályba lépése óta a Legfelsőbb Bíróság három, az ítélőtáblák négy ténylegesen életfogytig tartó fegyházbüntetést róttak ki.
Megkerestük Györgyi Kálmánt, az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosát, aki az új büntető törvénykönyv kidolgozását vezeti: terveznek-e bármiféle változást a korábbi, vagy a jelenlegi legsúlyosabb büntetéssel kapcsolatban. A volt legfőbb ügyész azt mondta: a halálbüntetést véglegesen és feltétel nélkül törölte el 1990-ben az Alkotmánybíróság, tehát az részlegesen, például háború idejére sem állítható vissza. Újbóli bevezetése „nemzetközi jogilag is kizárt” – tette hozzá. Ugyanis több olyan nemzetközi egyezményt írtunk alá, amely nem engedi meg a halálbüntetés kiszabását. Az egyik az európai emberi jogi egyezmény 6., a másik a 13. kiegészítő jegyzőkönyve, a harmadik pedig a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2. számú fakultatív jegyzőkönyve. Felmondásukra nem látok lehetőséget – jelentette ki a kodifikátor.
A miniszteri biztos utalt rá, 1976-tól világszerte felgyorsult a halálbüntetés eltörlésének folyamata: 71 állam iktatta ki a szankciót a jogszabályaiból vagy csupán a gyakorlatából. Eddig összesen 118 országszüntette meg a kivégzéseket, és csupán 78 alkalmazza továbbra is. Az Európa Tanácsnak csak az az állam lehet tagja, amely eltörli a halálbüntetést.
Ami a ténylegesen életfogytig tartó szabadságelvonást illeti, annak esetleges felülvizsgálata a törvényhozásban nagy súlyú kriminálpolitikai kérdés. Györgyi Kálmán úgy véli, az alkotmánybírák szava dönt majd ebben az ügyben. Hogy miként, azt nem tudjuk. Tény viszont, hogy a német alkotmánybíróság nem találta elfogadhatónak az élethosszig tartó börtönbüntetést. A német bírói testület 1977-ben döntött úgy, hogy a reménysugárnak meg kell maradnia az emberi méltóság védelmében. Az elítélt nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy valaha kiszabaduljon. Ennek feltételeit a határozat szerint törvényben kell megszabni.
A tényekhez hozzátartozik, hogy több országban, köztük a Német Szövetségi Köztársaságban a miénktől eltérő a szankciórendszer. Mint Györgyi Kálmán utalt rá, ott az elítéltek egy része a büntetés letöltése után nem szabadul ki a börtönből, hanem tíz évig biztonsági őrizetben, a kapun belül marad. Olyan emberekről van például szó, akikről a bíróság azt állapítja meg, hogy személyiségük, cselekményeik és hajlamaik alapján tartani kell attól, hogy újabb bűncselekményeikkel súlyos lelki vagy testi sérelmet okoznának áldozataiknak, esetleg nagy gazdasági kárt idéznének elő. Az ilyen okból veszélyesnek tekintett elítéltek egy része a tízévi biztonsági őrizet után felügyelet alá kerülhet. Óvintézkedések hálózata alakult ki tehát.
Az új büntető törvénykönyv kimunkálását irányító miniszteri biztos megemlítette az osztrák példát is. Szomszédunkban a büntetés letöltése után a veszélyes tettesek intézetében helyezik el azt a visszaesőt, akit – egyéb feltételek mellett – az élet, a testi épség, a személyes vagy a nemi szabadság elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek el. Ugyancsak ide kerülhetnek a vagyon elleni erőszak elkövetői, például a rablók is.
Mindez azért érdekes számunkra, mert bár a halálbüntetés eltörlése után számos alkalommal módosult a büntető törvénykönyv, a büntetések rendszere hiányos maradt – nem biztos, hogy a veszélyes bűnözők ellen kellő védelmet kap a társadalom. Az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási törvény módosításával 1999-ben bevezette az úgynevezett bűnmegelőzési ellenőrzést, az Alkotmánybíróság azonban 2003-ban megsemmisítette az új rendelkezést. Indoklása szerint a jogszabály nem határozta meg, hogy a büntetés-végrehajtási bíró döntése nyomán a rendőrség pontosan miként ellenőrizze a börtönből szabadulók egyes csoportjait. Azóta sem látta senki szükségét annak, hogy új, teljesebb változatot dolgozzon ki.
TáncZos a Gyűjtőben. A Kozma utcai fegyház elkülönített cellájában tölti 13 évi szabadságvesztés-büntetését Tánczos Gábor, akit 2002 februárjában a körmendi gyermekgyilkosság tetteseként ítélt el a Legfelsőbb Bíróság (LB). Az ítélet szerint az akkor 18 éves fiatalember 1998. április 1-jén elmetszette egy 11 éves kislány torkát. Somos Zoltán ügyvéd szerint Tánczos nem azért van magánzárkában, mert a börtönlakók általában nem kedvelik a gyermekgyilkosságért elítélt társaikat, s a maguk módján szintén megpróbálnak igazságot szolgáltatni, hanem mert így megfelelőbb az elhelyezése. A védő bízik benne, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság az év végéig határoz a kérelmükről. Az ügyvéd és védence főként azt sérelmezte, hogy az LB a másodfokú tárgyaláson nem hallgatta meg a vádlottat, ami szerintük sérti a tisztességes eljárás elvét.
