Soltész Gréta már gyermekként magára vonta a figyelmet. Korábbi edzője, Spák József a Magyar Atlétikai Szövetség honlapján közölt szívbe markoló nekrológjában felidézte: valamikor 2007 környékén, egy iskolaudvaron látta meg először a rendkívül ügyes, bátor, eleven kislányt, akiről azonnal érezni lehetett, hogy különleges adottságai vannak. Nem kellett győzködni: Gréta másnap már ott állt az atlétikai edzésen.
Tehetsége gyorsan megmutatkozott. A távolugrás és a gátfutás lett az a két versenyszám, ahol igazán kiemelkedett. Mindössze 12 éves volt, amikor megszerezte első országos bajnoki címét: megnyerte a III. korcsoportos lány távolugrást, 60 méteren pedig dobogóra állhatott. Eredményei – 553 centiméter távolban, 8,08 másodperc 60 méteren – már ekkor sokat sejtettek.
Soltész Gréta atlétaként bajnoki címekig, válogatottságig jutott
Az évek során jöttek az újabb sikerek, bajnoki címek, a korosztályos válogatottság és az EYOF-szereplés. Gréta azonban soha nem elégedett meg pusztán a győzelemmel. Edzője szerint sokszor még egy megnyert verseny után is kritikus volt önmagával szemben – a maximalisták elszántságával kereste mindig a jobbat.
Egy különösen kedves emléket is felidézett Spák József: amikor a fiatal Gréta gátfutását nézte a legendás Ecsedi László, odahívta unokáját, és csak ennyit mondott: „Gyere, kisfiam, nézd meg! Na, így kell gátazni, ahogy ez a kislány!”
Felnőttként végül nem az élsport lett az elsődleges útja, de a teljesítmény iránti igénye mit sem változott. A tanulásban is a maximumra törekedett – és el is érte.
Hat és fél év küzdelem a betegséggel, lankadatlan tettvágy
Egyetemi évei alatt derült ki, hogy beteg, hat és fél éven át küzdött.
Ez idő alatt mintegy 120 kemoterápiás kezelést kapott, több műtéten esett át – mindeközben azonban diplomát szerzett jeles minősítéssel és dékáni dicsérettel. Két nyelvvizsgát tett, szakmai versenyeken indult, tanfolyamokat végzett, dolgozott, és nélkülözhetetlen rendezvényszervezővé vált.
Még súlyos betegsége idején is részt vett a MOB Fiatal Sportszervezők Programjában. Élete utolsó időszakáig alkotott, tanult, tervezett – méltósággal és mosollyal.
Egyik utolsó mondata édesanyjához így szólt: „Látod, anya, az élet nem kegyes, nem könnyű… de látod, milyen szép?”
Ez a mondat lett öröksége is. Soltész Gréta emlékét a magyar atlétatársadalom kegyelettel őrzi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!