Az immár tizenötödik országos találkozón kiemelt helyen vitatták meg a Natura 2000 uniós természetvédelmi hálózat kiépítésének lassúságát, az agrár-környezetvédelem kérdéseit, valamint az erdészeti koncepciók kettősségét. Különösen nagy súlyú vitatéma volt az erdőgazdálkodás, illetve az erdőkezelés ellentétes érdeke a védett területeken. A témával foglalkozó szekcióülésen a felszólalók rámutattak: az állami tulajdont profitorientált, bár kormányzati kezelésben lévő gazdaságok, nemzeti-park-igazgatóságok kezelik, amelyek hatósági felügyeletét a szintén államérdeket képviselő Állami Erdészeti Szolgálatok és az újonnan összevont környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek végzik. Az erdőgazdálkodást szabályozó erdőtörvény szerint minden erdőként nyilvántartott területen kötelező gazdálkodni. A mindenhol kötelező érvényű gazdálkodással szemben hozott korlátozó, természetvédelmi intézkedések szükségességét azonban nem lehet előre bizonyítani.
A természetvédők így arra a következtetésre jutottak: a természetvédelemi intézkedések ma nem jelentenek valódi korlátozást, hiszen a nem védett erdőkben a természetvédelmi hatóság még fokozottan védett fajok esetében sem tudja megakadályozni az élőhelyük megsemmisítését. Szomorú tény továbbá, hogy a gazdálkodás többnyire még a védett erdőkben sem korlátozható természetvédelmi indokok miatt. Úgy vélekedtek: mivel a támogatási rendszer nem harmonizál a természetvédelem érdekeivel, és az erdőtörvény szerint a kezelés gazdálkodásnak minősül, a nemzeti park igazgatóságok gazdaságilag érdekeltté válnak a rájuk bízott erdők megművelésében. A védett területen fekvő erdőkben pedig a minimális korlátozás miatt kifizetett állami kártalanítás összege olyan csekély, hogy a nemzeti parkokat is az erdőgazdálkodás folytatására ösztönözheti.
Korea
„A szabadság nem azt jelenti, hogy leszakíthatok egy virágot a parkban, hanem azt, hogy elültethetem”
