Huszonöt gól – jégkorongban megdöbbentően sok egy mérkőzésen. Másképpen két perc 24 másodpercenként egy találat, de az utolsó tíz percben volt igazán meghökkentő a gyakoriság, akkor tízet ütöttek a norvégok. Akik, nem vitás, jobbak, sokkal jobbak a kínaiaknál, sőt az egész mezőnyből kiemelkednek, de 25 gól azért mégiscsak sok. Ennyit talán Kanada sem ütne a divízió III-ban utolsó Örményországnak.
Mondjuk hát ki a szót, ami sokakban motoszkál: gyanús. Különösen annak ismeretében, hogy előfordulhat, csak gólkülönbség dönt az aranyéremről és a vele járó A csoportos tagságról. Aminek érdekében sok mindenre képes az ember, a norvég. Például megszállottan küzd a nálánál sokkal gyengébb ellenféllel szemben, még az utolsó percben is teljes erőből mér ütést a már megsemmisített áldozatra. S hogy mit tehet az ember, ha kínai, a hokivébén, s ha garantáltan vesztes meccsen korcsolyázik is? Előző este ellazul (tegyük hozzá: állítólag), a mérkőzésen pedig kerül minden felesleges ütközést, hiszen másnap sorsdöntő összecsapás vár rá Nagy-Britannia ellen a bennmaradásért.
A krónikás sokszor nem hisz még a saját szemének sem, ezért megkérdek másokat, ők hogyan látták. „Nem volt gyanús, Norvégia ennyivel jobb” – mondta Török László, a Magyar Rádió riportere. Spiller István, a Duna TV szakkommentátora nála kicsit árnyaltabban fogalmazott: „Ha nem is gyanús, de mindenképpen megdöbbentő. Huszonöt gólt Kanada sem ütött volna Kínának, mert nem akarta volna megalázni, mint ahogy azt Norvégia tette.” Studniczky Ferenc, a Magyar Jégkorongszövetség elnöke egyrészt már hivatalból is diplomatikusan értékelt, másrészt nagyon találóan jellemezte a történteket: „megrázó”. Hozzátette, szerinte a magyar játékosokat ez nem befolyásolja; de azért őket is megkérdeztük.
„Számít? – kérdezett vissza Kangyal Balázs csapatkapitány. – Amíg mi nem verjük meg Nagy-Britanniát, addig nincs értelme számolgatni.” Ocskay Gábort arról faggattuk, befolyásolta-e eltökéltségüket a rossz hír. „Nem, ugyanúgy fogunk hajtani, mint eddig” – válaszolta. Még a szókimondásáról híres Ladányi Balázsnál tettünk kísérletet: „Nem érdekel – kezdte olyan arckifejezéssel, amely arról árulkodott, nagyon is érdekli. – Gólkülönbség már biztosan nem fog dönteni. De tudja, mit: hagyjuk! Tényleg, egyelőre hagyjuk!”
Mi mást is tehetnénk. S bízunk abban, a mieink a maguk dolgát legalább elvégzik.
Nem könnyítette meg a helyzetüket a másik délutáni találkozó sem, amelyen Lengyelország 2-1-re verte Japánt. Bár ki tudja, Japán talán másként ázsiai, mint Kína, s megfosztva a visszajutás esélyétől is, utolsó leheletéig küzd majd Norvégia ellen a mai zárónapon.
Ezen előzmények után kezdődött meg a Magyarország–Nagy-Britannia találkozó. A mieinknek, ha voltak is kellemetlen érzéseik, a közönség pillanatok alatt feledtette velük. Tegnap estére ugyanis, a világbajnokság alatt először, szinte teljesen megtelt a Főnix-csarnok, végre valóban vérpezsdítően szólt a buzdítás.
A játék ennek ellenére akadozott, többnyire pontatlan volt a passz, kicsit görcsös a mozgás, a magyar válogatott az első harmadban ráadásul három emberelőnynyel sem tudott mit kezdeni. Egyetlen pozitívum: kettőt azért kivédekezett. A második 20 percre harapósabbá vált a magyar csapat, a harmad derekán előbb nyomasztó fölénybe, később viszont Ladányi fegyelmezetlensége miatt emberhátrányba került, s gólt kapott. Így lapzártakor 1-0-s vesztésre állt.
A sikeresebb folytatásban és befejezésben bízva lejegyezzük: Magyarország akkor juthat fel az A csoportba, ha ma legyőzi Lengyelországot, Norvégia viszont nem bír Japánnal. Nem túl nagy esély, de muszáj legalább megragadni.
origo.hu
„Lenyűgözött a magyar katonák professzionalizmusa” – amerikai elismerés a Magyar Honvédségnek
