Velencei-tó felületének egyharmadát ma is nádas borítja. Sziksós jellegű vize, különleges növényzete és gazdag madárvilága természeti oltalom alatt áll. A környező települések életére sokáig rányomta a bélyegét a hatvanas években kezdődő tömegturizmus, a hol szegényes, hol tehetősebb nyaralócskák sora. A hajdani KISZ- üdültetésekre a parton üresen álló betontorzók emlékeztetnek. A kilencvenes évek közepétől a nyaralási szezon egy hónapra szűkült, ami komoly pánikba kergette a „zimmerferis” üzletágat, viszont örömére szolgált a családias, szolid pihenést szerető, a táj adottságait értékelő rétegnek. Így fordult az utóbbiak figyelme a föld alatt rejtőző termálvíz kiaknázása felé, amely a távlati fejlesztési tervekben is előkelő helyen szerepel.
Agárdon, az úgynevezett Bika-völgyben 1984-ben leltek az 1000 méter mélyről feltörő 58 fokos gyógyhatású termálvízre. Így jött létre Fejér megye és a környék első fedett termálfürdője, amelyet ma Gárdony város működtet. Még a Széchenyi-tervre alapozva kezdték el építeni a tavaly decemberben átadott, 1,7 milliárd forintba kerülő gyógyászati és idegenforgalmi komplexumot. Nyílt titok a térségben, hogy a termálkincs kiaknázásával kapcsolatban komoly versengés van a tó körüli települések között. A közelmúltban városi rangot kapott Velence sem akart lemaradni, és hasonló terveket dédelgetett. Hiszen – mint Papp Gyula Gábor jegyzőtől megtudom – a helybéli, megújult összetételű lakosságnak egyre kevesebb távlatot nyújt, ha egy-egy kánikulai hétvégén tizenöt-húszezerre duzzad a strandolók tömege, s az egész roham mindössze egy hónapig tart. De az önkormányzati bevételek szempontjából is egyre kevésbé ígéretes ez a „modell”.
– Minden jel arra mutatott, hogy a mi településünkön is kell lennie termálvíznek, de jó időbe telt, míg az előzetes szakmai vizsgálatok során erről megbizonyosodhattunk. Csak a szükséges engedélyek megszerzése és a vízmegosztásban érdekelt Gárdony önkormányzatával történt megegyezés után, 2002-ben kezdődhetett meg a próbafúrás. A feltárási munkával a közbeszerzési eljárás alapján az Aquaplus Kft.-t bíztuk meg. A szerződésben csak akkor vállaltuk a fizetési kötelezettséget, ha eredménnyel járnak. Minimálisan 45 fokos, meghatározott minőségű vízre számítottunk. Az 1010 méter mélyről feltörő víz meghaladta a várakozásunkat: 71,5 Celsius-fokos volt – idézi vissza Papp Gyula Gábor a „kincskeresést”, amelynek eredményeként 2002 októberétől az önkormányzat birtokában van a mélyfúrású kút. Az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdő Főigazgatóság minősítése szerint külső fürdőzésre alkalmas természetes ásványvízről van szó, összetételének alapján feltételezhető a gyógyító hatás.
Ám hiába volt a magas hőfokú és gyógyító hatású víz, a befektetők csak nem tolongtak. A szóban forgó kút a település külső vonulatán található, igen elhanyagolt, magántulajdonú földek veszik körül. Az önkormányzat nem akart földvásárlási meg egyéb ügyekbe bonyolódni – magyarázzák, hogy miért fordult a figyelmük az értékesebb, vízparti területeik felé. Ez lesz az a látványbéli és környezeti többlet, amely az átlagosnál nagyobb vonzerőt jelenthet – tamáskodtak. De még így sem volt könnyű a víz hasznosítására és egy nagyléptékű építkezésre befektetőt találniuk. Főként olyat, aki a település szempontjait üzleti alapon elfogadja. A kutat és a vízparti területet ugyanis nem akarták kiadni a kezükből. Először wellnessközpontot szerettek volna, tanulmányok is készültek rá, pályázatot írtak ki. Másfél esztendeig semmi sem mozdult. Aztán egyszerre felpörgött minden. 2004 tavaszán a helybéliek arról értesültek, hogy egy év múlva a Móló- (Öreg-) strand helyén nagyszabású építkezés kezdődik magyar befektetőkkel, akik a munkálatokban erősen számítanak a helyi vállalkozókra – ígérték a tervek vetített képekkel kísért, késő estig tartó ismertetésén. A helybéli lakosságnak és a vállalkozóknak is külön fórumokat tartottak, ahol a jövendőbeli beruházók is bemutatkoztak. A hallgatóságot elsősorban az izgatta, milyen munkalehetőségekre számíthatnak az építkezés során, majd a későbbi létesítményekben, és milyen szakmák jöhetnek szóba.
De azért jócskán maradtak kételyek is. Az első munkagépek nemsokára felvonulnak a vízparton, s a gazdasági haszon reménye mellett sokakban most tudatosodik igazán, hogy valami, ami a település része volt, megváltozik, eltűnik. Aggódnak a fákért, a vízért, a csónakkikötőért, mindenért, amihez eddig közük volt.
Évek óta tapasztalják, hogy egyre csökken az a partszakasz, ahol csak úgy sétálgatni, napozgatni, fürdőzni lehetne, vagy az itt honos, Európa-szerte ritka madárvilág háborítatlanul létezhetne. Azt is átélték, amikor a hatvanas, hetvenes években ész nélkül megépítették a rondábbnál rondább emeletes épületeket, amelyeket most nem tudnak mire használni, s ott állnak a parton üresen. De úgy tűnik, ebből sem tanultak. Nem a fejlesztéssel van a baj, hanem azzal, ha mindez ésszerűtlenül történik, és a táj, a tó természetes adottságaihoz semmi közük. Hosszú vita kísérte a vízisípálya építését is. A Duna– Ipoly Nemzeti Park nem is járult hozzá a működtetéshez. Még nézni is rossz a drótkötelet meg a csúfoskodó szerkezetet. A természetvédelmisek hiába álltak ellen, úgy látszik, a vállalkozói érdek erősebbnek bizonyult.
Az eddigi tájékoztatások ellenére a helybéliek közül sokan úgy tudják, a Mólóstrand területét, úgy, ahogy van, eladta az önkormányzat. Ráadásul hétemeletes apartmanházakat húznak fel, ezek bevételeiből fedeznék a fürdő működtetését. Nem értik, miért kell a fúrt kútból táplálkozó vizet több mint három kilométerről, a város külterületéről, a partot és a települést elválasztó vasútvonal és az autóút alatt a tóhoz elvinni. Védőfalat is emelnek az épületek és a fürdőegységek köré. Mindezek elveszik majd a természetes rálátást a tóra és a másik partra – így szólnak a kifogások. De ami leginkább fájdalmas, hogy a munkálatok kezdetén kivágják az ott lévő fákat.
Az önkormányzat kilencvenkilenc évre szóló együttműködési megállapodást kötött a Velence Termál Fejlesztési és Szolgáltató Kft.-vel a vízparti fürdőkomplexum létesítésére. (Noha az aranyrészvény érzésem szerint a tulajdon szempontjából legfeljebb jelképnek tekinthető, a város vezetése kifejezetten büszke erre az üzleti konstrukcióra.) Arra törekedtek, hogy a terület és a termálvíz hasznosításából hosszú távra tervezhető bevételeik legyenek. Ezért a földterületet, a termálkutat, a vezetéket, azaz a vízszolgáltatást nem adják ki a kezükből – magyarázzák álláspontjukat.
Mintegy négymilliárd forintnyi beruházásról van szó. Az első lépésében az eddig Mólóstrandként ismert mintegy három hektáron egy 2900 négyzetméter alapterületű sport-, szabadidős, idegenforgalmi, gyógyászati célú termálfürdő- épületegyüttes lesz. Az első ütemben a termálfürdőt adják át, megújul a strand, megépül a villapark. Szó van még éttermekről, fitnesz-, sport- és egyéb szórakoztató létesítményekről. Mindennek 2006 tavaszára kell elkészülnie. A második ütemben – szintén a tó partján – a Karaván kemping helyén wellnessközpontot terveznek.
Az erre a célra alapított Velencei Termál Fejlesztési és Szolgáltató Kft. társtulajdonosai a Herbária Rt. és a KYRA Kft. Az előbbi neve, szerepe az egészségmegőrzésre összpontosító piacon közismert, az utóbbi egyik referenciamunkájaként említik a nemrég Székesfehérváron felépített 270 jó minőségű, kedvező árú lakást, amivel kissé reálisabbá tették az ottani ingatlanárakat. A Herbária Rt. elnöke, Soproni Tamás megemlíti, együttműködésükben nem pusztán az üzleti szempontokon, hanem az eltérő szakmai képességek minél jobb társításán van a hangsúly.
Több kötetet tesz ki az a dokumentáció, amely a terveket, az engedélyezetési eljárásokat, a szakértők véleményét, az építésrendészeti hatóságok engedélyeit tartalmazza. – Az elvi engedélyeztetési terveket Székesfehérváron bírálták el – jegyzi meg Papp Gyula Gábor, utalva rá, hogy a törvények, előírások maximális betartására törekedtek. A környezetvédelmi vizsgálatok – egyebek mellett – kiterjedtek a légszennyezésre, a hulladék tárolására, a felszín alatti vizek védelmére, a fürdőhasználattal járó úgynevezett használt víz elhelyezésére és a túl magas hőfokú víz energiájának hasznosítására. Biológusok, fizikusok, vegyészek vettek részt a környezeti hatások elemzésében, a létesítmény szakmai koncepcióját elkészítő szakmai csoportot Rubovszky András idegenforgalmi szakember fogta össze. Mindezt már Geszler Rudolftól, az Archicorp Építész Iroda vezetőjétől tudom meg. Túl vannak a szállásépületek tervezésén, most a fürdő és a szolgáltatóépületek tervein dolgoznak.
– A megbízónknak az volt a feltétele, hogy az épületegyüttest úgy helyezzük el, hogy az a szóban forgó területen élő fákat minél kevésbé érintse. A legnagyobb igyekezetünk ellenére is ezt csak részben tudtuk megoldani. A törvényben előírt előzetes felmérés szerint a jelenlegi 134 fából az építkezés miatt negyven értékeset és kevésbé értékeset távolítunk el. A zöld területek kialakításakor több mint százötven nagy lombkoronájú, előnevelt fát telepítünk. A használatba vételi engedélyt nem is adják ki másképp, csak a zöld terület megléte esetén – próbálja aggályaimat eloszlatni a tervező. – A part harmincméteres sávja érintetlen marad, továbbra is strandként lehet használni. A strandot az épületegyüttestől egy rendezett parti sétány választja majd el, s a nyilvánosságtól nem veszik el sem a fürdőzési lehetőséget, sem a csónakkikötőt – ígéri a jegyző. A három épület, a szálloda és az apartmanházak nem hétemeletesek, hanem négy- és ötemeletesek lesznek. Ezeket úgy tájolják, hogy az eddigi természetes panorámát ne vegyék el teljesen a helybeliek és az átutazók előtt. Ugyanez a helyzet a kerítéssel: a helyi lakosság kívánalmait igyekeztek szem előtt tartani annak technikai és formai megoldásánál. Figyelmembe ajánlják továbbá, hogy manapság, amikor az ingatlanhasznosítók minden centiméternyi helyet igyekeznek beépíteni, itt a telek beépítettségének mértéke alatta marad az előírt harminc százaléknak.
Azért az nem hagy nyugodni, hogy vajon a tó vízminőségére, élővilágára hogyan hatnak az ilyen jellegű beruházások. Mint kiderült, a termálvízből fölösleg képződik, amelyet valahová el kell vezetni. A tervek szerint Velencén egy zárt csőrendszer segítségével egy részét fűtésre használják, a többit lehűtve visszajuttatják a talajba.
Ettől függetlenül érthető a féltés, hiszen a tó többször volt már „életveszélyben”. Csak az utóbbi évtizedekben milliárdokat költöttek mederszabályozásra, tározókat építettek a vízszint megtartására. És bármily hihetetlen, az időjárási viszontagságok ellenére a tó vízminősége csak egy osztállyal marad alatta az ivóvizének.
Moldován János, a Közép-dunántúli Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese előrebocsátja, hogy tudomásul kell venni, bármilyen gazdasági létesítményről van szó, az valamiképp megváltoztatja az adott terület jellegét. A hivatal munkatársai viszont a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan csak a rendelkezésükre álló jogszabályok alapján korlátozhatnak, vagy írhatják elő, mit szabad és mit kell tenniük a természetet óvandó. Velence városában a parti zöld sorsa nem tartozik a hivatal kompetenciájába, hiszen önkormányzati belterületről van szó.
A partvonalat nem változtatják meg, csupán a használata módosul majd. A tó vize és élővilága oltalom alatt áll. A víz minőségében bekövetkezett változásokra figyelőrendszert működtetnek, így bármilyen kedvezőtlen esemény eredőjét vissza tudják keresni, hogy megtehessék a szükséges lépéseket. A termálturizmussal kapcsolatosan vannak ugyan aggodalmaik, de aki ilyen beruházásra adja a fejét, tudja, olyan technológiát kell beépíteni a vízhasznosítási folyamatba, amely kiküszöböli a természetkárosítást, s egyúttal lehetőséget ad a tevékenység kontrolljára. Az úgynevezett használt víz kibocsátásának mennyiségét mindkét termálfürdőnél meghatározták. Ám, hogy ez a folyamat hova vezet majd, még előttük is nyitott kérdés.
origo.hu
Tragédiával végződött a Székely Vágta döntője
