Toscát tuszkolni ezúttal hálátlan ügy

Ókovács Szilveszter
2005. 04. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Színésznőt színjátszani a játék a játékban típusú feladatok talán legnehezebbike. A művészi szubjektum számtalanszor kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy adott időpillanatban lehetetlen érzékelni: épp a színésznő játssza a dívát, netán a díva játssza meg magát, esetleg a színésznő önnön emberi mivoltát adja.
(Még a mondat értelmét is nehéz kikeresni, nemhogy e tolongó „én”-ek közül az inadekvátakat félrelökdösni!)
Csak a legnagyobbak képesek több bőrbe bújásra – és még az ösztönös művészek. És csak ugyanazok a színészóriások látszhatnak vegetatív lénynek.
Angela Ghorghiu, a Bukarestből kiragyogott szépség, akit Solti utolsó Traviatájának választott, kiélhetné magát a spinto szopránok szerepálmában: Tosca-filmet vesznek föl vele! Hogy az élmény mégsem akkora, abban része van a saját adottságait félreértő énekessztárnak, aki ma is leginkább Violetta-karcsúságú hanggal bír – a toscai vérbőség csak habitusából árad, nem a torkából. Nagy különbség ez, tragikusan megrepedt pályák hasztalan tanulsága. Mégis, férje, Roberto Alagna mint Cavaradossi oldalán igazi álompárt alkotva idézhetik meg az ünnepelt római díva és szerelme, az oltárképfestő utolsó napját s halálának hajnalát. Alagna pompás tenor, más kaliber, mint lassan elvirágzó Toscája, ám aluszékony papucsságát leleplezik a filmes közelik, így alakítása más okból bár, de hasonlóan féloldalas marad.
A háromszög gonosz csúcsa, Scarpia báró, a Toscára áhítozó „perverz kutya” (valójában rendőrfőnök) jó szereposztási sablonok szerint megint Ruggiero Raimondi, aki énekes szülei előjogán jó régóta koptatja a hangszerveit, ízlésem szerint túl régóta, túl rekedtre. A kegyetlen fejű, vastábornokosan rövidre nyírt hajú, ősz basszbariton „jó arc”, remek színpadi jelenség – de hálás füllel hallgatnánk, ha elérné a partitúrában előírt frekvenciákat. Magyarán hamis.
Playback operai manírok vannak, igazi hősök nincsenek a filmszalagon, csak egy fakó, nőtuszkoló antihős. A Toscában úgyis mindenki meghal. Utoljára, ezúttal a remény is.
(Puccini: Tosca. Operafilm, BBC – OpusArte DVD.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.