Túl nagyot álmodtak

Rátgéber László nem olyan edző, aki ne merne nagyot álmodni – ezúttal is azzal az eltökélt szándékkal vezette csapatát Szamarába, a női kosárlabda Euroliga Final Four városába, hogy elhódítsa a trófeát. Ehhez persze tegnap le kellett volna győzni azt a cseh Gambrinus Brnót, amelyet négy éve és tavaly is felülmúlt a MiZo-Pécsi VSK a kupa bronzérméért vívott meccsen. Most azonban a morva együttes szinte végig jobban kosarazott, és tulajdonképpen simán, 71-61-re leiskolázta az óriási csalódást okozó magyar bajnokot.

Nehéz indulatok nélkül írni a találkozóról, amelyen – elnézést a hasonlatért – olyan érzelemmentesen, tulajdonképpen harc nélkül adta meg magát a Pécs, mint amikor az elítéltet a vesztőhelyre viszik. Nem is lehet fordulópontokat felsorolni, három harmadnyi kiegyenlített játék után – harminc perc elteltével 53-52-re vezettek a csehek – az utolsó játékrészben szinte észrevétlenül húzott el a Brno. A játék valamennyi összetevőjében jobbak voltak Zirkováék – például csak 12 labdát adtak el a magyarok 20 rossz passzával szemben, miközben 15 labdaszerzésük volt a cseheknek, nekünk meg csak 5… –, de talán leginkább a szív, a lelkesedés elnevezésű rovatban. Ami nem is létezik a hivatalos statisztikai lapon, mégis talán ez a legfontosabb játékelem…
Fura módon Rátgéber sem tombolt ezúttal, ahogy máskor szokott. Ha valakit dicsérni lehet, akkor az a sérült bokával kosarazó, amúgy az egész évadban szidott Vilipics. A szerb-montenegrói válogatott center 22 pontot dobott bámulatos pontossággal: mind a tíz büntetője jó volt, mezőnyből pedig 6/8 a mutatója. „Dádó” harcolt, nyüszített, karmolt, csípett, harapott – mindezt a többiektől nem nagyon láttuk –, nem látszott meg a játékán, hogy egy nappal korábban még alig tudott lábra állni. Sajnos, nem akadtak társai. Branzova és Hlede, a két rutinos légiós betlizte a legnagyobbat, ketten együtt öt pontra voltak képesek. A fiatal Fegyverneky egyre sem, de ha összehasonlítanánk az ő fizetését a bolgár vagy a horvát légióséval, akkor egyetlen rossz szót sem szólhatunk Zsófira…
Az utolsó három-négy perc már önfeledt cseh pacsizás közepette pergett, s még meg sem szólalt a duda, amikor Rátgéber már átment a vendégoldalra gratulálni Jan Bobrovskynak, a Brno veterán mesterének. Aztán rezignáltan nyilatkozta: „Csalódott vagyok, nagyon sajnálom a csapatomat, a szurkolóinkat, de legjobban talán önmagamat. Nagyon bíztunk a döntőbe jutásban, meg abban, hogy pécsi sztárok születnek ezen a Final Fouron. Nem születtek. Most valahogyan lelket kell vernem a játékosokba a vasárnapi bronzmeccs előtt…”
Amelyen a másik ágon az orosz Szamarától 66-58-ra vereséget szenvedő litván Lietuvos Telekomas az ellenfél, a döntőben a Brno a Szamarával csap össze.