A gátlástalan trükkösök országa

A pillanatnyi magyarországi miniszterelnök szerencsétlen honfitársait, akik szerinte „trükköznek”, arra hívta fel, hogy legyenek jámborak és becsületesek, mivel lejárt a trükkös gazdagodások egykor áldott ideje, amikor ő maga is milliárdokra váltotta a tiszta szocialista eszményeket. Tehát tessék immáron hiánytalanul tisztességesnek lenni, mert már betelt a milliárdosok hazai kerete. Tilos a további próbálkozás, s még a megélhetésért sem szabad nagy szünetű semmitmondósága szerint a törvényeket semmibe venni.
Az eminenciás úr szerint ugyan Magyarország ma igazságtalan – hogy kik tették azzá, azt firtatni nem szabad –, igazságossá tenni viszont ismét csak az egyenlő szegénységgel lehet. S legfeljebb azzal, hogy a milliárdosok állami fizetését jótékonyságra fordítják. Pillanatnyilag ugyanis sokfelé elképesztő a szegénység, és ügyeskedés nélkül alig lehet megélni. Érdekes módon a milliárdos kormánytagok nem fejlesztésekkel és a nagyon nagy pénzek megadóztatásával akarnak bevételekre szert tenni, hanem az amúgy is alacsony jövedelműek kis kiegészítő (fekete)pénzeire pályáznak – adóban.
Gyurcsánynak, akinek fogalma sincs arról az országról, amelyet egy velejéig csak a hatalomra gondoló párt jóvoltából vezet, jópofa dolognak látszik az, hogy verbálisan etikus követelményeket állít. Ő, akinek az egész lénye cáfolja az etikát – apró lépésekben ugyanúgy, mint át nem látott, nagy (utánzott blairi) elvekben –, prédikálni kezd, hit nélkül. Ugyan miben is hihetne ez a magát szocialistának nevező népség akkor, amikor a kollektivizmus idején szétverte a közösségeket, s az emberi jogok hirdetése idején semmibe vesz bármit?
Ezért nem érti Gyurcsány azt, hogy álságos értékelvűsége csak indulatokat gerjeszthet azokban, akik valóban komolyan veszik az élet örök normáit. Kétesen megvagyonosodni, s aztán erkölcsprédikációkat tartani nemzeti érdekvédelmi kormányzás helyett, nos, ez ugyanaz, mint amikor felszámolja az ifjúság lehetséges munkahelyeit, utána meg állami támogatásról ígérget ifjúsági foglalkoztatóknak. Miközben persze az államot hatékonyan működésképtelenre karcsúsítják. Úgy látszik, még nem tűnt fel, hogy a teljesen piaci társadalom végletesen igazságtalan.
Ha valakik ilyen egyszerű összefüggéseket nem értenek, miért gondolják, hogy rájuk lenne szükség egy nehéz helyzetű ország bajainak megoldására? Akik azt hiszik, hogy a mai globalizmus kíméletlen tőkeerőversenyében jó tanács nincsteleneket vállalkozásra biztatni, azok nem tudom, hol élnek. Továbbá, ha valakik azt hiszik, hogy attól lesz igazságosabb Magyarország, hogy az egészségügyet és az oktatásügyet privatizálják, nos, ott már nemcsak a szellemi, hanem az etikai-jellembeli színvonalban is joggal lehet kételkedni.
Az ember ezek után már csak egy másik emberfajtát bámul, a szegény szocialista szavazót, aki az egykor megevett Kádár-mákonytól nem tudván szabadulni a milliárdos Gyurcsány-népséget a sajátjának érzi. Mert a baloldali cselédsajtón s a mértékadón független értelmiségen nincs mit csodálkozni – ők már régóta megélhetési szolgák a változó címtáblák mellett is azonos gazdáiknál. Azoknál, akik gondolat és teljesítmény nélkül is jól fizettek a hűségért. Trükközni pedig mindig lehetett, csak természetesen nem mindenkinek. Ebben az országban évtizedekig csak azok trükközhettek, akiket magukon kívül senki és semmi nem érdekelt, vagy felkent képviselői voltak a hazugságnak.
S akkor jön Gyurcsány, és elkezd ájtatoskodva, nagy szünetekkel bölcselkedni. Pedig élhetne boldogan kétes eredetű milliárdjaival, de ennek a típusnak ez kevés. Ő másoknak is örökké meg akarja mondani, hogy mi a helyes – márpedig bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Azért, mert ahhoz nincs egyénisége, mivel ő mindig egy irányvonalat képvisel. Lehet az éppen politikailag korrekt, „demokratikus” is. Akkor azonban azt nem lehet kritizálni, nem lehet annak ellenállni, mert ezek mindig tudják az igazat.
Most éppen még a borravaló ügyében is és a feketén takarító asszonyok pénzei körül is, akik nem tudták a korundgyárat privatizálni. Vagy kevesek voltak, ha pedig ez a helyzet, akkor fehérnek kell lenni. Aki nem tud másokat racionalizálni (=feleslegessé tenni), az fillérre számoljon el! Mert ha nem, akkor a „köztársaságot” károsítja meg, s miatta lesznek szegények a szegények. Nem azért, mert neoliberális hülyeségek szerint kormányoznak egy országot. Eme sokszorosan bukott elvek jók – ahogy jó volt a kommunizmus is (mint felszabadulás meg antifasizmus) addig, amíg hasznára volt a „progressziónak”.
Vége tehát a népi trükközésnek – mindenki fizetni fog, ez erkölcsi (kommunista? – humanista?) kérdés. Ez a kormány rendet tesz, hiszen vannak elképzelései arról, hogy mit jelent a saját érdekű hatalom. A többi ehhez képest pedig csak médiaerő kérdése.

A szerző történész, egyetemi docens