A hályogképződés elkerüléséért

Számítottam rád, Spartacus, és most mindannyian drágán megfizetjük az árát, hogy nem került sor azokra a perekre! Azóta egyre szarabb minden! És mostanra ide jutottunk, ide, a nagy büdös francba! Körülnéztél egyáltalán, látod, mi történt ezzel az országgal? Nagyurakká lett tolvajok és koldussá tett melósok! Prostitúció, kábítószer, bérgyilkosok! Seftelés a nemzeti vagyonnal, eurokurva elnök! Eltűnt a rend, elveszett az értelem! Mert amit nem váltunk meg újra és újra vérrel, annak semmi becse! – mondja az idős, egykori államvédelmi tiszt valamikori áldozatának, a rendszerváltás után Amerikából a szülőföldjére látogató férfinak Jiøi Kratochvil Kushadj, bestia! című könyvében.
A regény 1953-ban kezdődik. Főhőse egy kamasz fiú, aki testi és szellemi adottságaival kiemelkedik társai közül. Egy nap magas rangú katonatisztek érkeznek az iskolába, hogy a legrátermettebbeket kiválogassák, és katonai iskolába irányítsák, s noha hősünk mindenben kitűnik, csalódására mégsem kerül a kiválasztottak közé. Ám nem sokkal később a nyaraláson, egy Sázava-parti sétán elkábítják és elrabolják. Egy fallal körülvett, kolostorszerű, apró cellákra osztott – általa Kútnak hívott – épületbe kerül tőle fiatalabb gyerekekkel együtt. A Nagymesternek nevezett férfi a tanítójuk, ő készíti fel a gyermekeket eljövendő feladatukra, hogy a középkori gyermek-kereszteshadjárat mintájára feláldozzák magukat az eszméért, koncepciós perekben beismerjék, összeesküvést szőttek a népuralom megdöntésére. Az ártatlanok vére erősíti az eszmét. A csak Halhatatlanként emlegetett Sztálin halála azonban megakadályozza a végkifejletet. A Nagymester kénytelen a gyerekeket a Kútból saját villájának pincéjében kialakított börtönbe vinni, őt is letartóztatják, s az apróságok a városi csatornahálózatba menekülnek a likvidálásukra kiküldöttek elől, s egy elfalazott járatot kibontva kijutnak Nyugatra, a szabad világba, ahol aztán az átélt traumák miatt kettő kivételével sorban végeznek magukkal.
Jiøi Kratochvil Brünnben kezdte – hasonlóan Milan Kunderához – irodalmi pályafutását, ám 1968 és 1990 között nem publikálhatott. A rendszerváltás után jelenhettek meg a könyvei, s az eltelt idő alatt földije, Kundera szerint a legjelentősebb cseh írók közé emelkedett. A Kushadj, bestia! fikció, ám olyan fikció, amely nagyon pontosan rajzolja meg egy kor, egy rendszer mentalitását, működési módszereit. Minden a helyén van, minden ismerős abból az abnormális gondolati rendszerből, ami a világnak erre a régiójára évtizedekre rátelepedett. Ahogy az ember a történet végére ér, olyan érzése támad, annak, hogy nem voltak gyermek-koncepciósperek, egyetlen oka van: ez éppen nem jutott eszébe a rendszer urainak. Mert egyébként meg is történhetett volna, hiszen tudhatjuk, semmi sem volt elég drága, gondoljunk a gulágra, Kambodzsára, Kínára, gondoljunk magunkra.
Kratochvil könyvét elolvasva még egy dolog világossá válik: miért járnak előttünk a csehek. Azért, mert megszületnek ilyen művek, mert vannak írók, akik tolla nem idomul a nagy nemzeti amnéziához, hályogképződéshez. Emerson írta, hogy minden nemzedéknek meg kell írnia a nagy regényeit. Úgy fest, a cseheknél ez meg is történik a kommunizmust megéltek esetében. Érthető hát, ott nem szivárgott vissza, mint nálunk. Ott kushad.
(Jiøi Kratochvil: Kushadj, bestia! Fordította: V. Detre Zsuzsa. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2005. 175 oldal. Ára: 1980 Ft.)