Nem hiszem, hogy valaki is bánná Bosznia-Hercegovina fővárosában, hogy nem szerepelnek nap mint nap a hírekben. Szarajevó neve a történelmi emlékezet okán az európai köztudatban némiképp baljós hangzású. Eszünkbe jut a merénylet (három éve már Gavrilo Princip lába nyomát sem lehetett megtalálni az aszfaltban, pedig megörökítették, része volt az emlékműnek, és az odavetődő turisták bizonyára érdeklődnek is utána), azután pedig a közelebbi múlt: a 90-es évek elejének borzalmas ostroma.
A múlt hét végén ismét fölkereste a várost Bernard-Henri Lévy, a francia szellemi élet nyughatatlan és elkötelezett mindenese, aki nemcsak újságcikkeivel próbálta meg fölrázni Nyugat-Európa lelkiismeretét, hanem többször el is utazott Szarajevóba, dokumentumfilmeket készített rendező barátaival ennek az elfeledett tartománynak-országnak a tragédiájáról. A Liliom és a hamu címmel jelentette meg naplóját a háborús Boszniáról. A liliom arra a történelmi címerre utal, mely kapcsolatban volt az Anjoukéval, és a sokat szenvedett ország egyik emblémája, a hamu pedig a romokat, a pusztulás képeit idézi.
A francia könyv bosnyák változatának a múlt hét végén volt a bemutatója Szarajevóban. Ebből az alkalomból nyilatkozott BHL (ahogy hazájában ismerik) a Dnevni Avaz című szarajevói napilapnak. „Nekünk el kell ismerni, hogy Bosznia-Hercegovina Európa szerves alkotóeleme, és csatlakozása nem ajándék, hanem számunkra is kötelesség. Mert itt, ebben az országban is Európa teste és szíve volt, és még van is” – mondta az író-filozófus. Európa szégyenének nevezte, hogy mindmáig nem fogták el a két körözött boszniai szerb vezért.
Vajon tudjuk-e mi, itt a közelebbi szomszédságban – és jóval több múltbeli kapcsolat birtokában –, hogy hol van ez a Szarajevó? Pedig gazdasági és politikai szempontból bennünket igazán érdekelhetne.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
