Egyre dagadó államadósság, magas államháztartási hiány, kiárusított nemzeti vagyon, magántőkével, drágán épülő autópályák. Bármit is hoznak a jövő évi országgyűlési választások, a következő kormánynak mindez erősen leszűkíti a mozgásterét. Mit tehet majd az új kabinet ebben a helyzetben?
– A helyzet valóban nehéz. A makrogazdasági adatok tragikusak. Ráadásul nem mindenben látunk tisztán. Vegyük például az eladósodást. Rengeteg olyan tétel létezik – ilyen például a magántőke bevonása, azaz a PPP –, ami a jövőben fizetési kötelezettségként jelenik meg. Az államháztartás hivatalosan közzétett adataiból egyik sem igazolódott, a kormány pedig különböző könyvelési trükkökkel igyekszik szebbé tenni a számokat.
Ma a magyar gazdaság kettős képet mutat. Valóban van növekedés, és az export is erőteljesen bővül, de az államháztartással óriási problémák vannak, s a kettő elválaszthatatlan egymástól. A kormány azt mondja: emelkedik az ipari termelés, szárnyal a kivitel, a munkanélküliség is kezelhető szinten van, miért riogat az ellenzék azzal, hogy az államadósság és az államháztartási hiány válságba sodorja az országot. Az ellenzék ezalatt kétségbeesetten kongatja a vészharangot. Bizonyos értelemben pedig mindkét fél állítása igaz. Egy adott határon túl az államadósság és az államháztartási hiány növekedése visszahat a gazdaságra. Ezt a határt pedig most lépi át a magyar gazdaság. A GDP éves emelkedése idén már nem négy százalék lesz, hanem három százalék körülire várható. Lassul a gazdaság, kevesebb a bevétel, s ez tovább emeli a hiányt. Bárki kerül is kormányra, nem kerülheti meg az államháztartás és a nagy elosztórendszerek – az egészségügy, a társadalombiztosítás, az államigazgatás, az oktatás, az önkormányzati finanszírozás – átalakítását.
– A kabinet ezzel szemben most száz lépésről beszél…
– A szocialisták különösen kedvelik a százas számot. A száz lépés politikájával az a gond, hogy ezek a lépések túlságosan aprók ahhoz, hogy érdemi változást eredményezzenek az elosztórendszerekben, viszont ahhoz elegendően nagyok, hogy felesleges társadalmi feszültségeket gerjesszenek. A mostani kabinet újraelosztásban gondolkodik. A pártszemináriumokon ezt tanították nekik. De vajon erre van-e szüksége Magyarországnak? Állami gyámságra van-e szüksége a magyar polgárnak? A polgári szemlélet más: felnőtt emberekben és nem gyámoltalan szolgákban, esélyekben, egyéni felelősségekben, versenyben és nem újraelosztott alamizsnákban gondolkodik. Nagy kérdés, hogy mit szeretne az ország: marad-e az eltartottak hazája, vagy olyan gazdaságpolitika mellett teszi le a voksát, amely lehetővé teszi, hogy a lakosság önállóvá váljon. Ugyanakkor az államháztartás állapota nem enged nagyarányú fejlesztéseket. Mivel az államháztartás lehetőségei beszűkültek, csak olyan projektek fejleszthetők, amiket az unió is támogat. Ezért rendkívül fontos a készülő Nemzeti fejlesztési terv. A pártelnöki találkozó után lendületet vett a munka, de úgy tűnik, a hirtelen megtorpanó szocialista lendület esete volt ez is. Az uniós költségvetés ráadásul szintén instabil, mivel a nettó befizetők csökkenteni szeretnék kötelezettségeiket. Mindemellett a Nemzeti fejlesztési terv elkészítésének határideje hazánk számára nem a legszerencsésebb, mert az új kormánynak mindössze két-három nyári hónapja lesz arra, hogy letárgyalja azt az unióval úgy, hogy saját szempontjait is érvényesíthesse a 2007-től 2013-ig tartó hét évre. S csak azt tudja majd megvalósítani, ami ebben a tervben szerepel. Nemigen hiszem, hogy ezenkívül lesz még más fejlesztésre pénz. Ezért különösen a 2007-ben kezdődő költségvetési időszak elején kell a kormánynak nagy összegeket mozgósítani, nem marad tehát számára szabad játéktér más beruházásokra.
– Véleménye szerint mely területeknek kell elsőbbséget élvezniük?
– Az infrastruktúra és a termelőszektor fejlesztése a legszükségesebb. Az a helyzet áll elő, hogy a pártoknak a választási ígéreteikkel is csínján kell bánniuk, mert a kormányalakítók valójában csak azt tudják majd megvalósítani, ami ebben a tervben szerepel. Nagy kérdés tehát, hogy miként tud az új kabinet magának mozgásteret biztosítani, hiszen az elosztórendszerek valódi átalakítása is költség- és időigényes lesz. Az államigazgatás korszerűsítése, karcsúsítása ugyanakkor tágíthatja a büdzsé lehetőségeit.

Szándékosan léphetett a szerelvény elé a mai vonatgázolás áldozata – részletek a tragédiáról