Szenzációs bejelentést tett 1976 nyarán az Interkozmosz-tagországok moszkvai értekezletének harmadik napján a szovjet küldöttség vezetője: a szovjet kormány meghívta a szocialista országokat a világűr békés célú kutatására. A programhoz a Szovjetunió adta az űreszközöket, vállalta a kiképzés és a repülés összes költségét, kivéve az űrhajósok egyéni felszereléséhez tartozó ruházati és egyéb berendezésekét. A részt vevő országoknak kellett kifizetni a szovjet fél által kijelölt lakás bérét és az étkeztetést is.
Máig felvetődik a kérdés: miért Farkas Bertalan repült, és nem Magyari Béla? Szabó József tábornok, az 1976-os magyar küldöttség még egyetlen élő tagja visszaemlékezéseiben azt írja, hogy „a vizsgákon tapasztalt egyforma felkészültség esetén a jelöltek kormánya dönthette el az űrrepülő személyét”. Látható azonban az Interkozmosz programban a szovjet tartalék parancsnokok előlépése a következő egyes számú személyzetek parancsnokaivá. Eszerint tehát nem a két magyar között választottak, hanem a repülési terveknek megfelelően Kubaszov következett a sorban, és így a hozzá beosztott Farkas Bertalan lett az első magyar űrhajós.
Az 1979. június 6-án induló Szojuz–34 mégis emberek nélkül szállt fel, mert az áprilisi sikertelen szovjet–bolgár űrexpedíció miatt a három hónapos garanciaidejét túllépő Szojuz–32-sel nem akarták a Szaljut–6 űrállomás kéttagú személyzetének leszállítását megkockáztatni. Az egyéves szünet alatt került be Vietnam két jelöltje a programba.
A magyar rádió 1980. május 26-án 22 óra 10 perckor, adását megszakítva mondta be a hírt: a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén ott van a Magyar Népköztársaság állampolgára, Farkas Bertalan százados. Pedig az addigi gyakorlatnak megfelelően, az első Föld körüli keringés végeztével, tehát másfél órával az indítás után jelentették volna be hivatalosan az űrrepülést. Azonban a szovjeteket meggyőzte, hogy néhány dunántúli városban az osztrák televízió híradásából hamarabb értesülnek honfitársuk űrrepüléséről, mint ahogy azt az MTI bejelentené. A start napján egyébként utasították a hírközlő szerveket, hogy ezt a napot nem lehet összefüggésbe hozni egy másik dátummal. Így hivatalosan ma sem tudhatjuk, hogy a magyar űrhajós elindulása egybeesett Kádár János születésnapjával.
„Az űrbéli sajtókonferencián hangzott el többek között az Ország-Világ című lap tudósítójának kérdése: felszálláskor minden a terv szerint zajlott? Igen – felelte Farkas Bertalan –, bár a tervbe vett négy manőver helyett ötre volt szükség, amíg csatlakozni tudtunk. A kérdést és a választ is rögzítettük. Negyed órával a kezdés előtt megszólalt az asztalon a piros telefon, amelynek másik vége a magyar Fehér Házban volt: tudjátok ugye, hogy embargós anyag van a sajtótájékoztatóban? – közölte Baj Attila, az MTA Interkozmosz Tanácsának titkára. Megtaláltuk a telexpapíron a kérdés-feleletet, de a Farkas Bertalan igenlő válasza utáni rész nem mehetett adásba. Nem volt mit tenni, Vértessy Sándor bevezető szavainál a főgyártásvezető utasítására a turnusvezető megszakította az adást, és megjelent a Műszaki hiba felirat. Majd jött az utasítás: rakjam fel az űrműsor után következő ifjúsági műsort. A bemondó elnézést kért, és elindult a Fiatalok órája” – emlékszik vissza Szüle Dénes, aki akkoriban a Magyar Televízióban az űrrepülésről szóló adásokat szerkesztette.
A minél lágyabb földet érés érdekében a felszín közelében hat fékezőrakétának kellett bekapcsolnia. Az űrkabint kísérő porfelhő és a robbanásszerű hang ezúttal elmaradt: a rakéták nem gyújtottak be. Később egy vizsgálat megállapította, hogy emiatt az űrpáros rövid ideig 30 g-s megterhelésnek volt kitéve. A tévénél a rögzítőben már látták a leszállás hazasugárzott képeit, Farkas Bertalan fülig érő mosolyát, de az esti hatórás adás kezdetekor a cenzorok szerint még nem volt eléggé lenn a Földön a magyar űrhajós. Végül megjött az engedély, és a képernyőn feltűnt Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan épen, egészségesen. Fáradtak, de elégedettek voltak, amint az űrkabin kormos falára írták: szpasziba, illetve hála és köszönet.
Naprendszeren túl a Voyager. Túljutott a Naprendszer határán az 1977-ben felbocsátott amerikai Voyager–1 űrszonda, amely ezután a csillagközi térben folytathatja felfedezőútját – adta hírül a Space.com. Sok szakértő már 2003-ban úgy vélte, a Voyager–1 elérte a bűvös határt, mások szerint csak megközelítette azt. Most mindenki egyetért abban, hogy sikerült a bravúr. A Földre érkező adatok szerint a szonda csaknem 14 milliárd kilométerrel távolodott el a Naptól, és még 2020-ban is várnak tőle adatokat. (Sz. K.)
