Értékmegőrző egyházi iskolák

A hazai liberálisok gyakran hivatkoznak követendő mintaként a holland iskolarendszerre. Ezt a konzervatívok is megtehetnék, hiszen – amint Az egyházi iskolák nehéz évei című konferencián valaki elmondta – Hollandiában az iskolák hatvan százaléka egyházi fenntartású. Ez az arány megegyezik az egyházi iskolák 1948 előtti magyarországi jelenlétének arányával. Most, tíz évvel azután, hogy ismét létesültek ilyen intézmények, öt-hét százalékos arányt képviselnek. Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója szerint miközben megszorító intézkedéseket hoznak az egyházi iskolák ellen, még nem tanultunk meg elég jól érvelni.
Márpedig sok érv szól az egyházi iskolák fontos szerepe mellett. A Polgári Magyarországért Alapítvány és az Egyházi Egyeztető Tanács (Fidesz) múlt hét végi, közös konferenciáján az utóbbi szervezet elnöke, Harrach Péter az egyház évezredes pedagógiai gyakorlatára hivatkozott és arra, hogy a felekezetek megóvják intézményeiket a kísérletezés zsákutcájától, a rend és a szabadság harmóniáját biztosítják. Hasonlóan gondolkodik Kálmán Attila, az Antall–Boross-kormány közoktatásügyi államtitkára, aki azt fejtegette, a felekezeti iskolák elkerülik mind a porosz „követelő” típusú, mind az angolszász „szolgáltató” típusú szélsőséget; a mindent tiltó és mindent megengedő pedagógusi felfogás közötti ösvényen járnak. Ugyancsak Kálmán Attila – aki a református zsinat világi elnöke volt korábban – beszélt arról, hogy a keresztény pedagógusok Isten ajándékának tekintik a gyermeket, és szeretetközpontú nevelésben részesítik.
„Identitásunkat megtalálni, ha lehet, erősíteni az Európai Unión belül” – ezzel egészítette ki Hoffmann Rózsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedagógiai intézetének vezetője, mi mindent kell remélni az ilyen fenntartású intézményektől. Szerinte ezek az elmúlt tíz évben máris bizonyították értékmegőrző képességüket, új iránti nyitottságukat.
Több előadó azt is megállapította, hazánkban az egyházi iskoláknak van jövőjük, mivel igényesek, és mert a szülők igénylik. Nem véletlen, hogy 2001 és 2004 között együttvéve hetven közoktatási intézménnyel gazdagodott a történelmi felekezetek iskolahálózata. Ugyanebben az időszakban a tanulólétszámuk is gyarapodott, míg az önkormányzati iskolákban drasztikusan fogyatkozott. A konferencián a keresztény iskolákat képviselők ez utóbbi adatokat szegezték szembe Tatai-Tóth András parlamenti képviselő, az MSZP oktatási kabinete elnöke adatával, miszerint szintén 2001 és 2004 között az egyházi iskolák állami támogatása lényegesen jobban nőtt. Vagyis szerintük a támogatási növekmény csak az egyházi iskolahálózat bővülését követte.
A konferencia kerekasztalvitája mindig akkor izzott fel, amikor az állami kiegészítő támogatás kérdése került szóba. Ismeretes, hogy mind az önkormányzati, mind a felekezeti iskolák egyforma normatívát kapnak; ezt az önkormányzatok az általuk fenntartott iskoláknak kiegészítik helyi adóbevételeikből. Az állam az egyházi közoktatási intézményeknek – kiegészítő támogatásként – ennek az önkormányzati „térfélen” érvényes kiegészítésnek az átlagát adja oda. Tavaly ősszel a 2005-ös költségvetés tervezésekor kialakult finanszírozási botrány éppen abból fakadt, hogy az egyházak úgy érezték, immár kevesebbet kapnak, mint az önkormányzati iskolák. A rendszerváltozás utáni törvények és a vatikáni szerződés megfelelő keretet biztosítanak az államtól közfeladatot átvállaló egyházi iskolák esélyegyenlőségéhez, csakhogy hiányzik a jogbiztonság – erre Futó Béla piarista tanár hívta fel a figyelmet.
Németh Emma, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia oktatási tanácsosa adatokkal bizonyította: az Oktatási Minisztérium úgy beszél – a valósággal szöges ellentétben – az önkormányzati iskolák támogatási hátrányáról, hogy nem veszi figyelembe például az egyházi iskolahálózat eltérő szerkezetét. Holott a felekezeti iskolahálózatokban ma sokkal nagyobb arányt képviselnek a magasabb normatívára igényt tartó középiskolák. Szerinte az állam azért is szembemenetel a vatikáni szerződéssel, mert az egyházi intézményeknek nem adja meg a bejáró diákok utáni normatívát.
Futó Béla szerzetes-tanár szólt az egyre kigazdálkodhatatlanabb bérnövekedésről – amelyhez kompenzációt csak a nem felekezeti iskolák kapnak –, majd feltette azt a ma még megválaszolhatatlan kérdést: mi lesz a felújításra váró intézményingatlanokkal, és miből fogják kigazdálkodni a történelmi egyházak az iskolák kötelezően előírt eszközfejlesztését?
Kiss-Rigó László katolikus püspök, a püspöki kar oktatási referense azzal zárta a konferenciát, hogy annak címe (Az egyházi iskolák nehéz évei) pozitívan is értelmezhető. Ugyanis Magyarországon fél évszázados kihagyás után ismét van egyházi oktatás.