Január elsejétől már csak területkezelők a nemzeti parki igazgatóságok, amelyek korábban az első fokú hatósági felügyeletét is ellátták a magyarországi természetvédelemnek. A szakigazgatás idei struktúraváltása előtt ezek a szervezetek vétójoggal élhettek a természetromboló beruházásokkal szemben. A nemzeti parkok ma már csak véleményt formálhatnak, de ezt is sokszor figyelmen kívül hagyják. Az újonnan felállított, egységes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóság ráadásul még gyenge lábakon áll, és létszámleépítésekkel indul, mert a környezetvédelmi tárca az állami költségvetésből nem tudta megszerezni az átalakításhoz szükséges fedezetet. Az új struktúrát még meg sem szokták a szakemberek, máris átalakul: áprilisban a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől bocsátottak el harminc köztisztviselőt és információink szerint az elbocsátások a többi felügyelőséget sem kerülik el.
Ésszerűtlen lépések
Mint ismeretes, egy év végi kormányrendelet szerint egységes zöldhatóságok kezdték meg működésüket, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szaktárca kezdeményezésére tavaly összevonták a környezetvédelmi és vízügyi hatósági munkát, az idén pedig átadták a nemzeti parkok természetvédelmi hatósági jogkörét a minisztérium felügyelete alá tartozó felügyelőségeknek. A „reformnak” köszönhetően a tíz nemzeti parki igazgatóság helyett az év elejétől hatósági ügyekben tizenkét környezet-, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség jár el. Forrásaink szerint ezekkel a lépésekkel a korábbi, Európa-szerte erősnek tartott szabályozási rendszer felhígul, számos védendő és védett állat- és növényfaj, társulás, valamint természeti táj kerül végveszélybe.
A természetvédelmi törvény módosítása valóban nem várt fejleményeket hozott. A helyi védettségű természetvédelmi értékeknél – ahol korábban az önkormányzat gyakorolta a hatósági jogkört – most az új zöldhatóság kapta meg ezt a szerteágazó feladatot, és szinte teljesen áttekinthetetlen lett az illetékesség kérdése. A térképet böngészve hamar észrevesszük, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park illetékességi területe például három megyére terjed ki (Veszprém, Zala és Somogy), a kompetens első fokú, egységes zöldhatóságok azonban a fenti megyék esetén Fejér, Veszprém és Baranya megyében székelnek.
Számos ésszerűtlen lépéssel ráadásul nemhogy ügyfélbaráttá vált volna a közigazgatási munka, de bürokratikusabb, lassabb ügyintézés jellemzi a felügyelőségek munkáját. Mivel a tizenkét összevont (környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi) feladatkörű hatóságnál kevés természetvédelemben jártas szakértő volt, ezért a nemzeti parkokból mintegy átültették az ott dolgozó, kellő helyismerettel rendelkező felügyelők egy részét. A szakterülettel foglalkozó köztisztviselők csaknem felét a parkok adták, így a helyi kezelési célokkal elsősorban ők vannak tisztában, a kettős ügyintézéssel viszont leterhelték a papíron már csak kezelői feladatokat ellátó parki dolgozókat, a szervezetek közötti levelezés és aktatologatás miatt pedig megnőtt a közigazgatási eljárási határidő.
A változtatások tehát azt eredményezték, hogy a védett területek tulajdonosai sokkal több idő alatt és körülményesebben tudják elintézni a művelési ág megváltoztatását, és ehhez még utazniuk is kell az áthelyezett hatósági szervekhez.
Egy másik anomáliára egy neve elhallgatását kérő nemzeti parki dolgozó hívta fel lapunk figyelmét. Elmondta, hogy a természetvédelmi őrszolgálat most már csak szabálysértési eljárást kezdeményezhet, eddig viszont hatóságként büntette a természetrombolókat vagy a kezelési előírások elmulasztóit. Bírságolni januártól csak a hatósági jogkört átvevő felügyelőségeknek van joga. Ahhoz viszont, hogy egy kézben, az új zöldhatóságnál lehessen a szabálysértési és bírságolási jogkör, át kellene venniük a természetvédelmi őrszolgálatot is. Ebben az esetben azonban a vagyonkezelői, természetvédelmi kezelői feladatok ellátását végző őrök vinnének többletmunkát az amúgy is labilis hatósághoz.
Arról még nem született döntés, mi lesz a természetvédelmi őrök sorsa. Hatósági munkájuk teljesen megszűnt, a kezelői feladat pedig kevés az őrszolgálatnak, mivel a saját kezelésben lévő területek a védett területeknek mindössze egyharmadát teszik ki az országban.
A korábbi szigorúbb természetvédelmi szabályozás szerint a nemzeti parkok számos beruházásnál szakhatóságként működtek, azaz akár a bányakapitányság, akár a vízügyi igazgatóság vagy az építési hatóság által kezdeményezett engedélyezési eljárásban szükséges volt a park hozzájárulása az engedély megadásához. A változtatások miatt azonban a hatósági feladattal a szakhatósági jogokat is elorozták, a tájvédelem érdekeit pedig már nem képviselik. Noha a természetvédelmi törvény külön választja a két hatósági feladatot, az esetünkben számító költségvetési törvény egy kalap alá veszi a kettőt, pedig szakhatóságként a területükön folyó erdészeti, vadászati tevékenységeket is valamelyest kordában tudták tartani.
A költség- és feladatkör-racionalizálás eredményeként a Védegylet szerint a társadalmi kontroll lehetősége is csökken, mivel eddig a szakhatósági véleményhez hozzáférhettek a civilek, mostantól viszont csak a végleges álláspont nyilvános, így átláthatatlan, melyik szakterület milyen véleményt formált egy-egy ügyben. A WWF Magyarország szintén ellenezte a szakigazgatás szétbombázását. Véleményük szerint ugyanis a nagyberuházók rövid távú érdekei és az egyéni haszonszerzés még jobban előtérbe kerülhet az enyhített szabályozással. A hozzá nem értő vagy nem elhivatott köztisztviselők ugyanis könnyebben nyomják a pecsétet az engedélyekre.
Elmaradnak a vizsgálatok?
Medgyesy Balázs, a Fidesz zöldtagozatának elnöke lapunknak úgy nyilatkozott: a hatóságra nagy munka hárul a természetvédelem kiszolgálásával, amit eddig sem bírtak a felügyelőségek, így félő, hogy a rendszeres felülvizsgálatokat sem fogják tudni elvégezni, így veszélyes üzemek helyszíni szemléjére sem lesz kapacitás. Elhamarkodott lépést tett a tárca, a helyi védettségű területekkel pedig felesleges többletfeladatot vállalt magára – mutatott rá a politikus.
„Színesebb” nemzeti parkok
Haraszthy László, a környezetvédelmi tárca helyettes államtitkára szerint azonban a kezelői és hatósági munka szétválasztása mindenképp indokolt volt, mert a parkokra nagy nyomás nehezedett, a kifejezett fenntartási, ismeretterjesztési, kutatási és monitoringszerepnek alig tudtak eleget tenni.
A reform „szellemi atyja” úgy véli, a nyugati típusú nemzeti- park-rendszer bevezetésével az önálló bevételeket jelentő szolgáltatásokkal színesebbé kell tenni a parkok tevékenységét, az egységes zöldhatóság pedig hatékonyabb munkát eredményez. A minisztérium ugyanakkor cáfolja, hogy újabb elbocsátások várhatók, az következő hónapok leépítéseinek hátterében közlésük szerint a decemberben megállapított létszámcsökkentés elhúzódó végrehajtása áll.
origo.hu
Strandra indultak, de sosem tértek haza – ma is fájó seb, ami a Mosoni-Dunánál történt
