A fehérváriak játékmestere, Siti Beáta nemcsak a jelene, hanem a múltja miatt is mindenki másnál hitelesebb válaszokat adhat, hiszen a földkerekség egyetlen háromszoros EHF-kupa győztese. Bár a csoda vele is először esett meg.
– A Dunaferr 1998-ban jobb csapat volt a Duslo Salánál, az Ikast is 2002-ben a Győrnél, de a Cornexi elvileg nem erősebb az ETO-nál – eleveníti fel két korábbi, dunaújvárosi és dániai diadalát. – Ráadásul egy hete hat góllal veszítettük el az első mérkőzést, és a játékunk alapján abban a meccsben akár a tízgólos zakó is benne volt. Úgyhogy nem tettem volna nagy pénzt a kupagyőzelmünkre.
– Én sem, különösen az elmúlt hetek után, hiszen a Cornexi sorra szenvedte el a sima vereségeket, mintha a döntőbe jutással lezártnak tekintette volna a szezont…
– Másról volt szó. Lelkes, ügyes társaság a miénk, de „kiscsapat”. Nincsenek világklasszis lövőink, akik 10-12 méterről szétbombázzák a kaput. Ha csúnyán játszunk, ez kényszer, ezt kell elfogadni tőlünk és nekünk magunktól. Másrészt soknak tűnt, hogy egyszerre két fronton álljunk helyt, ezért mindig egy feladatra koncentráltunk. Amikor az EHF-fiókot kinyitottuk, a bajnoki fiókot betoltuk.
– Csakhogy egy hete Győrben úgy nézett ki, az EHF-fiókot is végleg betolták. Milyen varázslattal nyílt ki újra?
– Az biztos, hogy ilyen lelkesen, ennyi érzelemtől vezérelve, de ezeket az érzelmeket kordában tartva, ilyen fegyelmezetten még nem játszottunk. Az edzőnk, Szabó Edina mentálisan is nagyon jól felkészített minket; elhittük, hogy nyerhetünk, de tudtuk, ha mégsem nyerünk, akkor sincs semmi baj. Az első mérkőzés előtt agyon izgultam magam, de most nyugodtan aludtam, még az ismert bölcsesség is eszembe jutott: sokkal több energiát vesz el arra gondolni, hogy nem sikerül, mint arra, hogy sikerülni fog. A nagy csapatok itthon nem szeretik, ha beleavatkoznak az ügyeikbe, tipikus a „Kis cornexisek, mit ugráltok? Maradjatok a feneketeken!” mentalitás, mi viszont egészen más vonalon haladunk.
– Fenti megállapítása már burkolt bírálat a legyőzött Győr felé?
– Úgy éreztem, a Győr nem készült fel arra a lehetőségre, hogy esetleg vicsorogva kell küzdenie. Engem már az is meglepett, hogy öt plusz egyes védekezéssel kezdett, szerintem ez inkább nekünk kedvezett. Arra pedig nem volt az ETO-nak válasza, hogy Görbiczet emberfogással követtük.
– Három éve a dán Ikast csapatában játszva, ugyancsak az EHF-kupában, részese volt a Cornexi elleni 23 gólos győzelemnek. Ha akkor valaki azt jövendöli, hogy az ott tönkrevert csapattal 2005-ben ugyanezt a serleget megnyeri, mit lép?
– Nemhogy akkor, de tavaly ősszel sem adtam volna egy lyukas garast a döntőbe jutásunkra. De arra még két napja sem, hogy a miénk lesz a kupa. Azt kívántuk, legalább itthon nyerjünk egy, két, talán három gólocskával.
– Kilenc gólocskával diadalmaskodtak. A kupamenetelésnek vége, de a bajnokságban maradt még három meccsük. Szerdán a Dunaferrt fogadják, szombaton Győrbe mennek, majd a Ferencváros vendégeként zárják a szezont. Nyűgnek tekinti e mérkőzéseket vagy lehetőségnek az örömkézilabdára?
– Összes fizikai és lelki erőnket beleadtuk a kupadöntőbe, pillanatnyilag, a hétfőn hajnalig tartó ünneplés után úgy érzem, a túlélés a cél. De ez holnapra elmúlik, mert tudom, hogy egy bizonyos szinten és rangon alul nem adhatjuk, meg aztán van még három lehetőségünk rá, hogy a pályán is örüljünk egymásnak.
origo.hu
Egy borászat, amely a Balaton mellől hódította meg a világot
