Nem akármilyen bajnoki cím ez: százszázalékos, 33-0-s mutatóval megszerzett trófea, 2000 után másodszor makulátlan mérleggel – erre magyar csapat a pécsieken kívül még sohasem volt képes. Ugyanakkor sajog még a friss seb, a szamarai Euroliga-finálé két veresége, a 4. hely. Az ünneprontás szándéka nélkül kértük komplex elemzésre Rátgéber Lászlót:
– Elnézést, de eszem ágában sincs elrontani a saját örömömet, no meg a játékosokét és a szurkolókét, az utolsó cseppig élvezni akarom ezt a sikert, amit a magyar bajnoki cím megszerzése jelent. Hazai szinten páratlanul hatékony háttérmunka áll az eredmények mögött, ennek vezéralakja a csapatot tíz éve szolgáló Rózsa Gábor klubigazgató. Az igényes szakmai munkára is szükség van, anélkül, hogy dicsérném magunkat, elég megnézni a döntő három mérkőzésének filmjét. Sok más tényező mellett erőnlétben múltuk felül leginkább ellenfelünket, a negyedik negyedben, illetve a második összecsapás hosszabbításában átszaladtunk rajta.
– Nem úgy az Euroliga elődöntőjében a cseh Brnón…
– A kosárlabdához ugyanaz a három dolog kell, mint a háborúhoz… És a pénzről annyit: a hazai bajnoksághoz túl sok, az Euroliga megnyeréséhez túl kevés van belőle. Nemcsak a három előttünk végzett klub – a Szamara, a Brno és a Vilnius – költségvetése lényegesen magasabb a miénknél, de mögöttünk is sokan vastagabb pénztárcával rendelkeznek. Az Euroliga-győzelem receptje – meglátásom szerint – a következő: erős mag hazai kosarasokból, felturbózva néhány légiós szupersztárral. Nálunk az első évek óta megvan – Iványi, Béres, Károlyi, most már Fegyverneky, korábban Keller nemzetközi szintű kosarasok –, ám sajnos külföldi nagyágyúk szerződtetésére nem futja az erőnkből. Branzova, Vilipics, Hlede, Dapo és a 17 éves Liszina remek kosarasok, de nem jobbak magyarjainknál, miközben egy Brno, egy Vilnius vagy egy Szamara esetében McWilliams, Douglas vagy Wauters kiemelkedik a többiek közül.
– Nyújt még igazi élményt a sok hazai siker?
– A jót nem lehet megunni. Persze szurkolóink ingerküszöbe – érthetően – magasabbra emelkedett az évek során, ezért is szakítottunk a hagyománnyal: kedden éjjel nem a Városháza erkélyéről, hanem a Széchenyi tér közepéről, a dzsámi lépcsőjéről köszöntöttük rajongóinkat. S jómagam is formát bontottam: már fél egykor elmentem lefeküdni, olyan rettenetesen fájt a torkom a rengeteg kiabálás s a ráadásként begyűjtött vírusos megfázás miatt.
– Ősszel újra itt a nagy csapat?
– Igen, de nem változatlan öszszeállításban. Hlede – akinek három, amerikai egyetemeken szerzett diplomája van – az élet egyéb területein is ki akarja próbálni magát, Vilipiccsel valószínűleg mi nem hosszabbítunk szerződést, Károlyi Andrea pedig szülési szabadságra megy. Branzova elígérkezett a következő szezonra is, de diadalunk éjszakáján háromszor is könnyes szemmel vett búcsút tőlem és segítőmtől, Fűzy Ákostól, ebből arra következtetek, tartogat még számunkra egy kellemetlen bejelentést. Bár ne lenne igazam! Hogy kiket igazolunk? Még fogalmam sincs, bár nem tagadom, a Soprontól távozó Vajda Annával tárgyalunk. Apropó, Sopron: nyilvánvalóan rengeteget erősödik riválisunk Cserny Rékával, Eördögh Edittel, Nikki Teasley-vel, az ukrán Gorbunovával, de – elnézést kérek – ez most engem csöppet sem érdekel. 2005 májusa rólunk és nem a Sopronról szól.
origo.hu
Fokozott ellenőrzést rendelt el a rendőrfőkapitány, Orbán Viktor figyelmeztet
