Nem dőlt még el, hogy pontosan milyen rendszerben folyhat a kormányzás a következő ciklusban, de a kabinetrendszer kialakítása lehetséges elképzelésnek tűnik – mondta lapunknak Navracsics Tibor. Angliában és Franciaországban már bevált modell, hogy a kancellária és néhány csúcsminisztérium alakítja ki a főbb politikai-gazdasági stratégiákat, a kisebb alrendszereket a miniszteriális képviselettel rendelkező kabinetek koordinálják. Ilyen csúcsminisztérium lehet például az egységes gazdasági-pénzügyi tárca, de nyilván kiemelkedő fontosságú a belügy vagy éppen a honvédelem legmagasabb szintű képviselete is. A rendszer előnye, hogy kiváltható a közigazgatás működésének egyik fontos gátló tényezője, az ügyek „felfelé tologatása”. A kormányüléseket, a döntéshozó és -előkészítő mechanizmust nem terhelik feleslegesen kisebb horderejű ügyek. A közigazgatás ezáltal már kormányszinten rugalmasabbá válhat, képes lehet gyorsabban reagálni az új helyzetekre. Mint azt Navracsics elmondta, a rendszer kialakításához nem kényszer-, hanem erős és a lényegi kérdéseket illetően egységes koalícióra van szükség, hiszen ez a kormányzó pártokat is új kihívások, másfajta egyeztetési kényszerek elé állíthatja.
Lakner Zoltán politológus: A Fidesz által felvázolt kabinetkormányzás törvényi kodifikálása lényegében a már ma is működő rendszert szentesítené csupán, hiszen ha csúcsminisztériumnak mondjuk, ha nem, lényegében most is azon tárcák érdekérvényesítő szerepe a nagyobb, amelyek közelebb állnak a kancelláriához, döntéseikkel részben képesek meghatározni más tárcák mozgásterét. Már Antall József és Horn Gyula kormányfők is meg kívánták erősíteni a miniszterelnöki hivatalt, ez mára megvalósult. A kabinetkormányzás létrehívása nem irreális elképzelés. Hogy hogyan működik, az majd a gyakorlatban fog eldőlni.
*****
Giró-Szász András politológus: Két esetben valósítható meg a Navracsics Tibor által felvázolt hatékony kabinetkormányzás. Egyrészt úgy, hogy egyetlen párt alkot kormányt, hiszen így saját elképzeléseinek véghezviteléhez, a gördülékeny döntési mechanizmus biztosításához maga választhatja meg a működési struktúrát. A második lehetőség, ha egy erős és egy szatellitpárt lép koalícióra. Ebben az esetben viszont – a kormányzati struktúrától függetlenül – a koalíciós szerződésben nagyon határozottan ki kell kötni, hogy a kisebbik párt a valós társadalmi képviseleténél nagyobb mértékben ne gyakorolhasson hatást az ország életére.
