Nem felelős az erdészet a mátrai árvízért?

Még ma sem tisztázott a felelősség kérdése a Mátrakeresztesen történt özönvízszerű esőzés utáni katasztrófában. Az erdészek és az erdőhatóság ezért egy sajtókirándulást szervezett a Mátrába, ahol azt kívánták megcáfolni, hogy a fakivágásoknak közük lehet a katasztrófához. A zöldek viszont továbbra is állítják, a nagymértékű erdőirtás súlyosbította az özönvíz hatását.

A mátrakeresztesi árvíz kapcsán felmerült a kérdés: lehet-e köze a közelben végzett tarvágásnak ahhoz, hogy a csapadék ekkora károkat okozott. Kondor István, az Állami Erdészeti Szolgálat Egri Igazgatóságának vezetője lapunknak állította: sem a vízügyi, sem az erdészeti szolgálat, sem az építésügyi hatóság nem tehető felelőssé, hiszen akkora intenzitású esőzésről volt szó a szűk térségben, ami az éves csapadékmennyiség egyhetede volt, és az is másfél óra alatt hullott le. Ekkora vízhozamot nem lett volna képes az erdő sem megfogni, mivel a talaj- és avarréteg is telítve volt a hóolvadás miatt, a lombkorona abban az időben még nem jelent meg és a tavaszi aljnövényzet sem fejlődött ki. Az érintett vízgyűjtő mintegy 3000 hektárjából 2600 erdő, a többi burkolt felület, ami a települések és közúthálózat részét képezi. A frissen tarra vágott terület pedig a szakértő szerint nem az érintett vízgyűjtőn található. Hozzátette: a falu feletti vízgyűjtőn az elmúlt öt évben 66 hektár véghasználatát engedélyezték, ebből pedig öt hektár a tarvágás, tehát szerintük nem nagymértékű a kitermelés.
A bejáráson kiderült az is, hogy Urbán Pál, az Egererdő Rt. termelési osztályvezetője szerint a Dél-Mátra területén lévő 72 ezer hektárnyi területen kivágott famennyiség kétharmada tűzifa, csak kisebb hányad épületfa és minőségi áru. A vezető elismerte, hogy a tűzifa jelentős részét Kazincbarcikára szállítják erőművi hasznosításra, de azt állította, hogy a nyolcvan év feletti tölgyek háromnegyede sarj eredetű, azaz természetes felújítás eredménye, s gyenge minőségű. Urbán bevallotta azt is, hogy szabályosan csak 130 évesen kellene kivágniuk a Mátra tölgyeseit, a „legyengült állományt” azonban sokszor előbb le kell termelniük. Az Egererdő Rt. területén körülbelül nyolcvanszázalékos az úgynevezett természetes felújítás aránya, ami az országban itt a legmagasabb. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy többhektáros területeken kivágják az összes fát, miután mellettük kisarjadt az újulat. Ebből az újulatból azonban nyolcvan évig nem lesz érett erdő.
Urbán elismerte, hogy ezt a módszert alkalmazzák annak ellenére, hogy a szálalóvágás itt sem ismeretlen fogalom, van olyan erdőrészlet, amelyet 42 éve fokozatosan újítanak fel.
Füzér Zsolt, a Hatvani Környezetvédő Egyesület vezetője az elhangzottakra lapunknak úgy reagált, hogy a vágásokat túl meredek termőhelyeken végezték és nagy kiterjedésben. Szerinte alapjaiban kellene az erdőgazdálkodás rendszerét megreformálni, hogy ne legyen elegyetlen az erdő, és ne „pucolják ki”, vagyis ne szállítsák vagy pusztítsák el az összes elszáradt gallyat, ezzel ugyanis csökkentik a vadon ellenálló képességét a betegségekkel szemben, és a növényzet nem tud kellő mennyiségű csapadékot feltartani. A természet közeli erdőgazdálkodás régen bevált elemeit nem alkalmazzák, nem állítják be a kötelező elegyarányt, tarvágásos felújítóvágással termelik le a fát szálalóvágás helyett – fűzte hozzá a környezetvédő, aki szerint a termelési szerkezet átalakítása és az erdőgazdálkodás állami támogatása elengedhetetlen a helyzet javításához. Most ugyanis a profitorientált erdészetek támogatás hiányában letermelik az erdőt, és biomassza-erőműveknek adják el. Bár a mostani, nagy intenzitású esőzés hatását nem lehet egyértelműen a véghasználatra fogni, az erdők vízmegtartó képességét mindenesetre növelné a természet közeli erdőgazdálkodás – foglalta össze Füzér Zsolt.