Szálasi a falon

Most, hogy immár jogerős bírósági ítélet van arról, hogy Schiffer János főpolgármester-helyettes megsértette Kupper Andrásnak, a fővárosi Fidesz–MKDSZ frakcióvezetőjének a becsület és jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait, talán itt az ideje a mérlegkészítésnek: hová vezet a parttalan, indokolatlan fasisztázás.
Akinek nem ugrik be, miről van szó, annak röviden felidézem: Schiffer, aki Demszky Gábor egyik szocialista helyettese, tavaly februárban az 1945-ös események megítélése kapcsán keveredett vitába Kupperrel. Az ellenzéki politikus közleményben kérte fel a főpolgármester-helyettest, hogy ne ünnepelje Magyarország szovjet megszállását, mert ez sérti az áldozatok emlékét. Schiffer a válaszközleményben úgy fogalmazott: „Kupper András képviselő úr számára ez a nap tényleg nem volt felszabadulás. Úgy tűnik ugyanis, hogy a képviselő azok mellett van, akiket felelősségre kellett volna vonni háborús bűneikért, illetve felelősséget kellett volna vállalni tetteikért.” Később azt is hozzáfűzte: „Az utóbbiak közül keveset vontak felelősségre úgy, mint például Szálasi Ferencet.” A bíróság úgy ítélte meg, hogy Schiffer „hamis látszat keltésével, hogy Kupper András nyilatkozata a háborús bűnösök – köztük nyilasok – nézetrendszerével lenne azonosítható, megsértette a személyiségi jogait”. Schiffernek elégtételként közleményben kell megjelentetnie az ítéletet, továbbá négyszázezer forint nem vagyoni kártérítést is kell fizetnie. Kupper nem költi magára az elégtétel összegét: a koalíció nyomásgyakorlásai miatt egzisztenciájukban megrendültek jogi képviseletére ajánlja fel.
Mindez azonban csupán afféle mellékzönge. A lényeg az, hogy mégsem teljesen működésképtelen a jogállam: olykor a józan ész mégiscsak felülírja a logikátlan szokásjogot. Ez a szokásjog, amelyet a kommunista diktatúrából örököltünk meg, azt állítja: mindenki fasiszta, aki nem a hivatásos antifasiszták nézeteit és frázisait visszhangozza. Az az egyszerű tény, hogy egyik megszálló felváltotta a másikat, egyik diktatúra berendezkedett a másik helyén, makacs eredetmondákat kérdőjelez meg, hazugságra épült politikai legitimitásokat veszélyeztet. A felszabaduláspártiak még a zsidóságot sem átallják fedezékül maguk elé vonni, s a gettó felszabadítását változatlanul kiterjesztik az egész országra.
Schiffer a közleményével nem a haladás eszméjét vagy az elvakult nyilasterror áldozatait védte, hanem végeredményben Sztálint. A differenciáltabb történelemszemlélet híveinek persze ez a megállapítás éppolyan elnagyolt lehet, mint Kupper vagy Schiffer szóváltása. A differenciált történelemszemlélet sem engedhet azonban egyetlen radikalizmusból: abból, hogy diktatúra és demokrácia között nincs átjárás. Kupper erre figyelmeztetett, Schiffer meg lemaradt egy (két) brosúrával.
Vajon mi indíthatta arra Schiffert, hogy a háborús bűnösök közé sorolja azokat, akik a megszállást nem a megszállók nyelvén nevezik meg? Kulturált emberről van szó – még Hiller utódjaként is szóba került a kultuszminiszteri székben. Talán meg is szólalt az a csengő, de úgy vélte: ez a szálasizás belefér. Hiszen eddig is mindig belefért: tíz éve a szociálliberálisok minden második mondata az, hogy a jobbközép összemosódik a szélsőjobbal. Fasisztázni e körökben nem rágalomnak számít, hanem sikknek és önbiztatásnak. Ennek vetett most véget a független bíróság. Kuppert hasztalan próbálták származásával, családjával is zsarolni – ezúttal már ez sem segített. Négyszázezer forint nem igazán elrettentő összeg, de talán az első komoly üzenet: nem lehet lépten-nyomon Szálasit a falra festeni…