Egy bizalmas beszélgetésben megsúgta Lilike a gyermekvédelmi felügyelőnek, hogy Gy. bácsi őt rendszeresen arra kényszerítette, hogy szexuális szolgálatokat tegyen neki. Szandra beszámolója arról szólt, hogy egy vacsorakor a nevelő felrángatta a helyéről, és fejét a mosdóba nyomta, mert játszott a kanállal. András törött karral ment haza. Nevelőanyja szerint akkor ezt azzal magyarázta, hogy az egyik nevelő nekivágta a vaskerítésnek. Néhány nappal ezelőtt viszont úgy nyilatkozott, hogy semmi ilyenre nem emlékszik, vagy ha mégis, akkor abban egészen biztos, hogy nem azért tört el a karja, mert a nevelő bántalmazta. Alex viszont élénken emlékszik rá, hogy egyik éjjel a diákotthonban két nagyobb fiú lerángatta az ágyról, és agyba-főbe rugdosta. Az esetet jelezte a nevelőnek, de nem történt semmi. Mónika és Judit azt mondja: a gondozóktól csak akkor kapják meg a zsebpénzüket, ha abból cigarettát, italt hoznak nekik a kocsmából. Mondják, a tanároknak is elmesélték mindezt az iskolában, de soha semmi nem változik.
A panaszok Abaújkérről, az Illyés Gyuláné Általános Iskola, Előkészítő Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon elnevezésű intézmény tanulóitól, illetve volt tanulóitól származnak. A diákok enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékosok. Kiszolgáltatottak, védtelenek, befolyásolhatók. Ha viszont olyan emberrel találkoznak, akiben megbíznak, akkor folyik belőlük a szó. 2002 szeptemberében történt először, hogy a szülők és a nevelőszülők nem akarták visszaengedni gyermekeiket az iskolába, mert azok a legválogatottabb szörnyűségekről – gyomron vágásról, lánccal verésről, lépcsőn lerúgásról, éheztetésről, rendszeres megalázásokról – számoltak be. Az ügyet kivizsgálták, de nem találtak bizonyítékot a bántalmazásra, így a botrány hullámai elsimultak. A gyermeklétszám viszont rohamosan fogyni kezdett: a kezdeti nyolcvan-százról előbb hatvanhétre, majd ötvenre.
Ennek ellenére nem lehetett az intézmény belső ügyeiről hallani egészen tavaly őszig, amikor is egy szerződéssel felvett gyermekvédelmi és ifjúsági felelős, Frankó Borbála az igazgatóhoz nem fordult azzal, hogy információi szerint nagyon rosszul bánnak a gyermekekkel. – Az igazgató úr először vállalta, hogy kivizsgáltatja az ügyet, ám a vizsgálat ideje alatt teljesen ellehetetlenített. A munkaköri leírásomra hivatkozva azt mondta, olyasmibe ütöm az orrom, amihez nincs semmi közöm. Ezt végképp nem értettem, hiszen éppen az a munkám, hogy a gyermekek érdekét védjem, így továbbra is ragaszkodtam hozzá, hogy az atrocitásokat vizsgálják ki, és vessenek azoknak véget. Erre az igazgató – korábbi ígéretével szemben – nem hosszabbította meg a munkaszerződésemet – mondja Frankó Borbála szociálpedagógus. – Ekkor az oktatási ombudsmanhoz fordultam, ám kérésemre azóta sem indult vizsgálat az ügyben.
Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman erről azt mondja: – Nem olyan egyszerű a vizsgálat elrendelése, különben is külön kellett választani a kolléganő munkaügyi problémáját és a gyermekek ügyét. A vizsgálat elrendelése egyébként sem az ő kompetenciája, hanem az országgyűlési ombudsmané…
Frankó Borbála egyik tavaly őszi feljegyzéséből a következőkről értesülünk: „Délután az abaújkéri lakásotthonban voltam, ahol K. Lili elmondta, hogy K. Gy. megerőszakolta. Hosszú ideje zaklatta, de hiába szólt bárkinek a diákotthonban, nem talált meghallgatásra, és segítséget sem kapott senkitől. M. M. például azt mondta, ne is mondd senkinek, Gy. bácsi úgyis azt fogja mondani, hogy te is akartad, és úgyis neki fognak hinni, nem neked. Meg különben is örülj neki, hogy kellesz egy vezetőnek.” K. Lili fél K. Gy.-től, habár azt is mondja, „talán már nem kell tőle tartania, mert megígérte neki, hogy békén hagyja, ha engedi magát neki. De ha nem, utána megy mindenhová”.
Szombat délután az abaújszántói lakásotthonban, ahová az oktatási és gyermekvédelmi intézményrendszer tavaly nyári szétválasztásakor elhelyezték, megtaláljuk Lilikét. Alacsony, vézna és szemre igen fejletlen, ám kiderül, hogy már 21 éves, és ezért, ahogyan a mellette álló felnőtt fogalmaz, örülhet, hogy utógondozásra az abaújszántói lakásotthonban maradhat. Lilike szorgalmas és jó szándékú, nincs se apja, se anyja. Van viszont két testvére szintén az abaújkéri intézményben, és van egy enyhe fokú szellemi fogyatékossága. A kérdésre, igaz-e, hogy egyik tanára rendszeresen szexuális kapcsolatra kényszerítette, azt mondja, errefelé mindenféléket beszélnek az emberek, különben is: a tanár úrnak családja van, és ő nem szeretné, ha baja esne.
Abaújkéren megtalálom a gyámját, Dézsi Sándornét, akit felháborít a történet. Szerinte mindez csak kitaláció. Azt mondja, az egész botrányos história mögött egyetlen személy búvik meg, akinek valamilyen rejtélyes okból érdeke, hogy befeketítse a negyven éve kitűnő hírnek örvendő intézményt. Hozzáfűzi még: – Ez a bajkeverő ember soha egyetlen napot sem dolgozott a fogyatékos és magatartás-zavaros gyermekek között. Nem nyaralt végig velük heteket az ország különböző pontjain, és nem kényszerült arra, hogy megfékezze őket, ha elszabadultak az indulataik.
Melinda februárban szökött meg Abaújkérről. Azt mondja, azért nem bírt tovább maradni, mert a felnőttek csúnyán beszéltek, fajtalankodtak. – A nagyoknak lehet cigizni, mi hátul, az udvarban a kijelölt helyen gyújtottunk rá. Odajött B. Z., és alám nyúlkált, fogdosott. Mondtam az igazgatónak, de nem hitt nekem. De megjárta: apu jól megverte. Egyébként minden férfi nevelőnek megvolt ott a választottja. B. P.-nek, L. P-nek, mindenkinek. O. P. például Boglárkát zaklatta. Mindig azt mondta neki, miért mással jár, miért nem vele. Én nagyon szerettem volna ott maradni és tovább tanulni, mert így nem kapok munkát, de nem bírtam tovább. K. Gy.-nek Lili volt a választottja, láttam is, hogy megcsókolta. A többit a Lili elmondásából tudom.
K. Gy., csakúgy, mint az összes többi emlegetett nevelő, a mai napig az intézmény alkalmazottja. K. Gy.-t hiába hívom, mobiltelefonja nem válaszol, vonalasa meg nincs. Elérem viszont Ghanem Borhant, az abaújkéri intézmény igazgatóját, aki roppant készséges, bár az a véleménye, hogy mindaz, amiről Frankó Borbála feljegyzései tanúskodnak, nem történt meg. – Tavaly ősszel érkezett hozzám a jelzés, hogy egy gyermeket állítólag szexuálisan zaklatott egy nevelő – mondja. – Pszichológus bevonásával azonnal felállítottam egy háromtagú bizottságot, és kértem, hogy mindent alaposan vizsgáljanak ki. Ám nem nyert bizonyítást, hogy mindazok a dolgok, amiről a kolléganő feljegyzései szóltak, tényleg megtörténtek volna.
Ezt mondja Kormos Dénes, az intézményt fenntartó Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat alelnöke is, azzal a megjegyzéssel, hogy a pszichológus bevonásával elvégzett vizsgálat szerint valóban lehetett arra példa, hogy nem „illendően” bántak a gyermekekkel. Erre úgymond nyomatékosan felhívták az igazgató figyelmét. Az illetékes alelnök tájékoztatása szerint, akár így, akár úgy, Abaújkéren jelentős változások lesznek, mert a Vesley főiskolával szoros kapcsolatokat ápoló Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség július 1-jétől átveszi az iskolát. A jelenlegi fenntartó ettől azt reméli, hogy az intézmény a szociálismunkás-képzés gyakorlóhelyévé válik, s ezzel párhuzamosan meg tudnak válni azoktól az emberektől, akikről a nemrég bevezetett szigorú minőség-ellenőrzési rendszer kideríti, hogy alkalmatlanok.
Halmajon vagyunk, abban az utcában, ahol szinte minden családnál van egy-egy nevelésbe kiadott gyermek, egy részük fogyatékos. Budai László kisebbségi önkormányzati képviselő például két nem fogyatékost nevel – az ő két saját gyermeke már felnőtt. – Én nem tudom, mit csinálnak az abaújkéri iskolában, de az biztos, hogy ott inkább visszafelé fejlődnek a gyerekek, mint előre. Amikor a mieinket kihoztuk az állami gondozásból, nem tudhattuk, van-e valami bajuk, de megmondom őszintén, én akkor sem adtam volna őket Abaújkérre, ha nem teljesen egészségesek – mondja, majd a kormány szociális és egészségpolitikáját kezdi szidni, mondván, miért erőltetik, hogy a gyerekek olyan intézménybe kényszerüljenek, ahol nem viselik rendesen gondjukat.
Néhány házzal odébb Alex és Szandra azt erősítik meg, amit a képviselő mondott: nem volt jó Abaújkérre járni, sokat szenvedtek. Most, hogy Miskolcon olyan iskolába járnak, ahol egészséges gyermekek is vannak, minden sokkal jobb… De a legjobb az egészben, hogy mindennap hazahozza őket apu meg anyu, és nem kell olyan helyen lakni, ahol óráról órára csak gyötrik, megalázzák és kifosztják őket.
origo.hu
Megszólalt a rendőrség a halálra gázolt kétéves kislány ügyében
