Vita a Benes-szoborról

Eduard Benes egykori csehszlovák köztársasági elnök szobrának felállítása a cseh külügyminisztérium székháza előtti téren nem csak a szudétanémet szervezetek ellenérzését váltotta ki. Az esemény Csehországban is újabb vitákat kavart Benes ellentmondásos pályafutásáról.
A Lidové Noviny napilap Benest „a múlt jelképének” nevezi, s elmarasztalja azokat a közjogi méltóságokat, akik a szoboravatás kapcsán hódoltak a problematikus politikus emléke előtt. „Nem tudni, annak a Benesnek állítottunk-e szobrot, aki 1918-ban diplomáciai bravúrral egyezkedett egy közép-európai többnemzetiségű állam határairól, vagy aki, miután elűzte a csehországi németeket, az országot Sztálin igája alá hajtotta, és kézjegyével látta el az új diktátorok ukázait” – teszi fel a kérdést Pavel Mása, a lap kommentátora. Végkövetkeztetésként megállapítja, hogy Benesnek az állam szimbólumává emelése, kanonizálása nem ösztönöz az előrehaladásra. Ellenkezőleg: arra kényszeríti a cseheket, hogy felkavart érzelmekkel újból és újból a múltba tekintsenek. A Mladá Fronta Dnes hírmagyarázója, Martin Komárek egyaránt elfogultnak tekinti a szudétanémet és a cseh Benes-értékelést, megjegyezve, hogy amíg Edmund Stoiber bajor kormányfő álláspontja a sarkított megfogalmazások ellenére európaibb, addig a cseh álláspont nem veszi tekintetbe az egyének jogát az igazságos elbírálásra. Továbbra is a kollektív bűnökért való kollektív felelősségre vonás eszméjének a rabságában vannak – fogalmaz a szerző.