A fájlcserélő rendszerek működése ugyanis arra alapszik, hogy a felhasználók egy központi gépre csatlakozva egymással csereberélik a fájlokat. Ezt talán úgy lehet elképzelni, mint egy hatalmas virtuális piacot, ahol mindenki hozza a magáét, és viszi a másikét. A gond „csupán” annyi, hogy olyan adatok is terjednek, amelyek után senki sem fizet jogdíjat, és ez főképp a zenék, a filmek és a könyvek alkotóinak és kiadóinak az érdekeit sérti. Magyarországon talán a legismertebb ilyen program a DC++ nevezetű, amelynek összességében – talán nem túlzás ezt állítani – több tízezer felhasználója van.
Az Artisjus lapunk kérdésére kijelentette, a fájlcserélő programokat használó és a védett tartalmat megosztó személyek jogsértést követnek el. A fájlcserélő hálózatokban mások szellemi és anyagi befektetését semmibe véve, a művek korlátlan és engedély nélküli megosztása történik ismeretlen személyekkel.
A fájlcserélő rendszerek körül valóban nagy a zűrzavar, hiszen míg az egyik oldalon hatalmas igény mutatkozik rá, addig a másik oldalon tűzzel-vassal üldözik az illegális letöltőket és a fájlok megosztóit is. Az USA-ban az informatikai ipar óriásai is aggódnak, ugyanis az ottani zeneipar és filmstúdiók a fájlcserélő programok működését, illetve az általuk úgynevezett jogsértő tevékenységre települő cégeket is (magyarán a szoftverek fejlesztőit) is betiltanák. Ez csak azért is aggályos, mert így a cégek nem mernek majd új termékekkel előállni, attól félve, hogy milyen jogsértő tevékenységre fognak felhasználni egy-egy szoftvert, amiért majd ők lesznek a felelősek. A kiadóknak természetesen a kieső jogdíjak miatt fáj a feje, ám az ellenérvek között olyan rafinált indokok szerepelnek, hogy eszerint már Gutenberg is törvényt sértett a nyomdával, de ugyanígy jogsértő a fénymásoló és a videó is. Emellett az sem elhanyagolható, hogy az ingyenes anyagok tekintetében óriási publicitást jelentenek az említett rendszerek.
Magyarországon sem sokkal kedvezőbb a helyzet, hiszen az Artisjus is úgy véli, ha egy technikát majd 100 százalékban szerzői jogsértés megvalósítására használnak fel, a technikai megvalósítás kidolgozójának is felmerül a felelőssége. A Maci nem értve teljes mértékig egyet a jogvédő szervekkel, kemény kritikát fogalmaz meg az ASVA esetében: céljaikat megértik, de nem tartják etikusnak a kivitelezés módját. A hazai jogrend szerzői jogsértés esetén lehetőséget ad jogsértő tevékenység felhagyására történő felszólításra. Ezzel az ASVA nem él, rendőrségi feljelentéssel kezdik az ügyek intézését. Nem csak etikailag, de jogilag is aggályosnak tartják, hogy nyomozati tevékenységben aktívan részt vesznek. Egyesek szerint követhető útnak tűnik, hogy az internetszolgáltató felszólítja a felhasználót a jogsértő tevékenység abbahagyására a szolgáltatás megszüntetésének fenyegetése mellett. Ez azonban nem tökéletes megoldás, hiszen miközben a szolgáltatót nem éri jogsértő tevékenység (így nem köteles – és nem is fog – perelni), ő veszítheti el a fizető ügyfeleit, ez pedig a fájlcserélő rendszerek nagy számú felhasználóival számolva hosszú távon üzleti öngyilkosság lenne.
A szerzői jog szerint magáncélra bárki készíthet a műről másolatot (esetünkben kivéve a szoftvert és a számítástechnikai eszközzel működtetett adattárat), ha ez a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ez a szabály vonatkozik a letöltésekre is, méghozzá attól függetlenül, hogy a „feltöltés” jogszerű volt-e. Vagyis illegálisan filmet, zenét és könyvet feltölteni nem lehet, letölteni pedig akkor, ha nem akar vele az ember pénzt keresni, és csak neki magának kell. Magyarán a törvény nem egyértelmű a kérdést illetően, ráadásul, ahogy az ASVA igazgatója fogalmaz, a fájlcserélő rendszerek egyik nagy vesztese a magyar film, hiszen a gyártás évek óta küzd a forrásokért és az elkészülő filmek méltó fogadtatásáért (forgalmazás és közönség), sajnos nézőszámuk nem nő, inkább csökken, miközben van néző, csak illegális. A Maci ezzel sem ért teljes mértékig egyet, ugyanis az üres adathordozók árában jelentős mértékű jogdíj-kompenzáció van, így minden egyes üres CD, DVD, magnószalag, vagy videokazetta megvásárlásával támogatjuk a szerzőket. Márpedig ezen termékek forgalma az elmúlt években jelentősen nőtt, köszönhetően többek között a fájlcserélő rendszereknek is. Más kérdés, hogy a szerzőket illető kompenzációt a bolti eladásokból számolják ki, ami nem fedi az internetes letöltéseket, vagyis nem ugyanazt töltik le a felhasználók, mint amik a boltokban a legjobban fogynak. Elég, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt ötven év zenei kínálatának közel nyolcvan százaléka már csak az interneten lelhető fel.
A megoldás várat magára, miközben az idő sürget, hiszen a fájlcserélgetés egyre nagyobb méreteket ölt, és a felhasználókat nem riasztja vissza a tevékenység félig-meddig törvénytelen mivolta, igaz, joggal hiányolhatnák a felhasználók a felvilágosító kampányokat. Emellett alternatívája sincs a rendszernek, miközben hatalmas üzleti lehetőségek rejlenek benne, például az, hogy az ilyen módon letöltött művek terjesztési költségét maga a felhasználó fizeti ki – az internet előfizetésével. A Maci úgy véli, a megoldás talán az üres adathordozóknál, a tévéállomásoknál és rádióknál alkalmazott jogkompenzáció lehetne, egy szerzői jogi átalánydíj, amelyet az arra szakosodott irodák osztanák el az arra érdemesült szerzők között. Az ASVA szerint a különböző felhasználási módok területi, nyelvi, időbeli hatállyal a szerzők engedélyéhez kötődnek – vagyis jelenleg nem lehet médiáról médiára ugrálni, vagy lejárt jogú műveket üzletszerűen terjeszteni. Ezért is félnek a szerzők és a forgalmazók a digitális világtól, amely nagy kihívást jelent az egész rendszernek. Kálmán András elmondta, az ASVA ars poeticája, hogy a jelenlegi viszonyok tisztázása és viszonylagos rendbetétele oszlathatja el (a gazdasági kényszeren kívül) a szerzők és a filmipar kételyeit. Az Artisjus úgy látja, ahhoz, hogy az internetes fájlcserélés jogát a nagyközönség számára például az internetszolgáltató valamilyen átalány fizetésével megválthassa, a nemzetközi szerzői jogi egyezmények megváltoztatására lenne szükség.
origo.hu
Menczer Tamás: Elszólták magukat, blöff az egész Tisza
