Lepusztult iparvidék villódzó fényei hajnalban. Egy autóban a heroinmámor utáni ébredés első képei ezek, amellyel Emilyt (Maggie Cheung) köszönti a világ egy újabb napon. Az élete is e képhez hasonló: reménytelen, kiégett, sivár, sikerek nélküli, elhagyatott. Egykori rockzenész társával, rég nem látott gyermekének apjával (James Johnston) kapcsolatuk haldoklóban, amelyet a heroin csak tovább pusztít. Hiába a pörgés, kiégtek. Emily holtan találja egy reggel „kedvesét”, s kábítószer-birtoklásért maga is börtönbe kerül hat hónapra. Ekkor kezdődik új élete, az igazi harc kisfiáért, akit Kanadában nevelnek nagyszülei, és akit csak a megtisztulás árán kaphat meg. Heroin és zenészkarrier vagy egy ártatlan szemű gyermek?
Nem kell attól tartani, hogy egy újabb drogfilmre ül be a néző, ha a Tiszta című alkotást választja. A kábítószer inkább csak mellékszereplő, nincsenek látványos utolsó belövések, pörgős megabulik, végtelen futások. A film lineáris történet, meglepő fordulatok nélkül. Elsősorban Emilyre koncentrál, egy másik szálon pedig a kisfiú és a nagyszülők napjai peregnek. A nőnek önmaga mellett környezetével, új életével, a jövőjével kell megküzdenie.
A film egyetlen főszereplője a drogosból anyává váló cikcakkos folyamatot visszafogottan, ám nagyszerűen alakító Maggie Cheung.
A biztonság kedvéért bekerült egy-két sztár is a filmbe: a Metric zenekar, a trip-hop guru Tricky, Beatrica Dalle. A film végén – szerencsére – elmarad a pátosz, Emily San Francisco felett felénekli egy stúdióban utolsó dalát, majd belemerül – tisztán – a városba. Ami már nem pusztuló iparvidék.
(Tiszta, 2004. kanadai–francia– angol film, 110 perc. Rendezte: Oliver Assayas. Forgalmazza az Odeon.)
origo.hu
Skizofrén férfit keresnek a magyar rendőrök
