A nagy műveket termő Közép-Európa

Rejtély ugyanis, hogy mi lehet az a különleges vonzerő, ami a magyar nőkből árad. Látja és érzi az ember ezt a valamit, amint átlépi a magyar határt, de nehezen tudná megmondani, hogy mi is a lényege – írja Giorgio Pressburger A müncheni óra című könyvében szereplő, lányának szóló levelében, miután családfakutatása egy Márkus nevű rokonhoz vezeti, s felmerül a lehetőség, hogy valamiképpen kapcsolat lehet közte és az olasz irodalom egy titokzatos és ismeretlen múzsa, Dora Markus ihlette költeményéhez. Majd így folytatja: az utóbbi időben igenis egyre gyakrabban gyötör a kérdés, hogy vajon egy esztétikai szempontból különösképpen érdekes nőtípussal, a magyar nők ezer év zivataros történelme során kibontakozott belső szabadságával vagy azzal a keserédes kétségbeeséssel függ-e mindez össze, amit az ottani országlakosok nagy öngyilkossági hajlandósága is tanúsít.
Az írót egy véletlen indítja a múlt, családja ág-bogainak felkutatása felé. Fiával együtt tanul annak érettségijére, amikor Marx életrajzát látva rádöbben, hogy a kommunizmus szellemi atyjának anyja ugyanazt a csalásnevet viseli, mint ő. S ezzel kezdetét veszi nem csak egy kutatás, de egy utazás is, mely a hajdan magyar főváros Pozsonytól a holland Nijmegenig, a budapesti Népszínház utcától Rómáig behálózza az egész kontinenst. Legenda, képzeletbeli párbeszéd, szikáran elmondott sorsok egymást váltó hangjain íródik egy szétszóródott magyar zsidó család nagy ívű története, melynek szereplői között feltűnik a rákos felesége életéért cserébe a sajátját a Mindenhatónak ajánló pozsonyi rabbi, Jon Tov, a kikeresztelkedett, aztán a zsidókat kárhoztató Karl Marx, az egyetemi tanszékéről eltávolított Husserl, a meggyőződéses kommunista mozdonyvezető, aki a tanácsköztársaság idején nem hajlandó átmenni járművével a sínekhez láncolt, népnyúzó bitangoknak titulált embereken, amiért később Horthy kitünteti, és az ’56-os forradalom idején az akasztást éppen csak megúszó unokatestvér. S az ő sorsukon keresztül megrajzolódik Közép-Európa tragikus, kusza történelme. A könyv tizenkét fejezete szentelődik a család történetének, az utolsót, a tizenharmadikat az író átengedte a fiának, aki az ezredforduló éjszakáján veti papírra gondolatait múltjáról, jelenéről, jövőjéről.
Giorgio Pressburger Budapesten született. Olaszországban lett elismert író és színházi rendező, az utóbbi években mint a Magyarországi Olasz Kultúrintézet igazgatója költözött vissza Magyarországra.
A müncheni óra című könyve izgalmas keveréke a valóságnak és a képzeletnek, egyszerre dokumentumgyűjtemény és valamiféle családregény, amely központi kérdése az identitás. Fontos mű. Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég nyitott szemmel és füllel járnunk. Túl azon, hogy mi már egy jó ideje, körülöttünk most éppen egy egész kontinens is az identitását keresi.
(Giorgio Pressburger: A müncheni óra. Fordította: Barna Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005. 299 oldal. 2200 Ft.)