A míves bútort az olcsó (vagy nem is olyan olcsó) gyáritól az is megkülönbözteti, hogy többször képes új életet kezdeni. Aki meglátja benne a szépséget, nem hagyja veszni, akármilyen rogyadozó, kopott állapotban ismeri is meg, mert tudja, a szép bútorral jó együtt élni. Ez a nagy „túlélők” titka. Generációk nőttek fel anélkül, hogy megismerkedtek volna a lakberendezés művészetével, így évszázados fogalmak tűntek el a közbeszédből. Manapság műveltségi vetélkedőbe való kérdés, mi az almárium, a zsardinier, sőt lassan már az is, mi a rekamié.
Az új polgárság születése azonban meghozta a bútorművészet reneszánszát is. A műgyűjtés és vele a műkereskedés fellendülése jelzi, hogy ismét forgalomba kerülhetnek a régi szavak, hogy szükség lesz a különböző korok bútorkészítési irányzatainak és legjelesebb tervezőinek megismerésére, mert e tudás révén könnyen kincseket szerezhetünk. Szellemi és anyagi javakat.
Ezt az igényt ismerte fel a Corvina Kiadó, amikor megjelentette az első magyar Bútorművészeti lexikont. A kötet szerkesztője, Kiss Éva szabadkozik, az előszóban azt írja, a szerzők nem vállalkozhattak a teljességre: „mivel járatlan úton indultunk el, tartalmaz [a lexikon] különböző szempontú megközelítésekből adódó aránytalanságokat, átfedéseket, olykor ellentmondásokat is… Olykor éppen az egyes címszavak tárgyalásakor derült fény további kutatásokra váró, tisztázatlan kérdésekre…”
Bánkódhatunk tehát a hibák miatt, de ehelyett inkább örvendjünk annak, hogy ma már piaca lehet egy bútortörténeti lexikonnak Magyarországon, sőt éppen a piaci igény hívta életre e munkát. Fogalmak, jeles bútorművesek, régi technológiák ismerettára lett ez a szép kivitelű könyv (méltó a Corvinához), s benne él a remény: megszületik végre e műfaj alapos magyar nyelvű szakirodalma is.
(Bútorművészeti lexikon. Szerk.: Kiss Éva. Corvina Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 4400 forint)
origo.hu
Szárad a tuja a kertjében? Mutatjuk a megoldást!
