Történeteknek mondja röviden azokat a novelláit Csiki László, melyek A jóslat címmel jelentek meg a Kortárs Kiadó könyvheti újdonságaként. Az író némelyik novellája csak egy-egy felvillanó kép, sejtelmes fragmentum, mások szövevényesebbek: egyik groteszk, másik bornírt, a harmadik keserédes. Olvashatunk egyszerre idilli és rémségbe torkolló parabolát a púposról, akinek hátán – asztal híján – a hadvezérek láttamozzák a békeszerződést, végül a szerencsétlent felakasztják. Találkozhatunk az író nagyszüleivel, akiknek mindenét államosítják, s ettől fogva csak szilvaízes puliszkára futja a családban. Megcsodálhatjuk a szabin nők elrablását ábrázoló szőnyeget, amelyen az író első szerelmével, Margóval akart szeretkezni, és eltűnődhetünk a ludvércen, aki gigantikusra fújta fel magát, míg aztán a tű hegye végzett vele, ahogy bolond világunkban (szerencsére) végül minden hólyag megtalálja a maga tűjét. Találkozhatunk a Betűfalóval, aki közepéről kétfelé, előre-hátra olvassa a könyveket, mindegy, mit, bölcseletet vagy ponyvát, nem fog rajta se művészet, se tudomány, hiszen „bármit, bármennyit fogyaszt el, ugyanazokat a betűket csupán. Szó felmérhetetlen mennyiségben, betű viszont alig pár tucat fordul elő a világon”.
Kusza idősíkok, egymásra vetített korszakok és évszázadok, emlékek, amelyekről nem tudható pontosan, álmodtuk-e, vagy valóban átéltük-e azokat – vajon e kettő kettő-e? –, balek vagy épp ordas figurák, hajléktalanok és vállalkozók, Jókai és Petőfi, egy kuruc vitéz meg a pórul járt bankrabló, Ignác, a könyv titkos főhőse, aki szép emlékei okán másodszor is kiveteti a vakbelét – Csiki László játszik az idővel, tudva persze, hogy az is játszik vele, velünk. Figurákat állít elénk, akikről nem derül ki, közöttünk élnek-e vagy a régmúltban, és ugyanakkor persze pontosan tudható, hogy itt csetlenek-botlanak közöttünk, belesandítanak könyveinkbe, belekanalaznak ételünkbe, belehenteregnek ágyainkba, belerondítanak álmainkba, vagy épp mondanak néhány kedves szót, és ránk mosolyognak, hogy hajszálnyival könnyebb legyen elviselni az elviselhetetlent. Derű és ború egyszerre van jelen Csiki László ludvércek, bölcs szatócsok, balgatag bölcsek, banyák és kikapós szépasszonyok járta tündérkertjében.
(Csiki László: A jóslat – történetek. Kortárs Kiadó, Budapest, 2005.)

Menczer Tamás: Elszólták magukat, blöff az egész Tisza