Ma tartja második ülését a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) május 7-i közgyűlésén megválasztott új elnöksége. A közvélemény számára nem különösebben érdekfeszítő, hivatalos ügymenetbe illő napirendi pontok – így a torinói téli olimpiai felkészülés helyzete, a pekingi játékok felkészülési irányelvei és programja, az Európai ifjúsági olimpiai fesztiválra utazó csapat névsorának jóváhagyása, döntés a téli olimpiai formaruháról, a MOB állandó bizottságai vezetőinek és tagjainak felkérése, kijelölése, a közgyűlésre az elnökség által delegált MOB-tagok névsorának jóváhagyása – mellett egy szokatlan, túlzás nélkül már évek óta halogatott is szerepel. Nevezetesen a „MOB tisztviselőinek vagyonnyilatkozatával kapcsolatos kérdések”.
Mindezt kevésbé körmönfontan is megfogalmazhatjuk, a tisztviselők alatt igazából csak egy, Aján Tamás értendő. Többek között lapunknak a közgyűlésen feltett kérdése nyomán irányult a figyelem a főtitkár mulasztására. Aján Tamás akkor azt ígérte, amint eljön az ideje, sajtótájékoztató keretében válaszol az őt ért méltatlan támadásokra. Tudomásunk szerint hivatalos sajtótájékoztató ugyan nem lesz a mai elnökségi ülés után, Aján Tamás mégis elérkezettnek érezheti az időt a válaszadásra, mert ő lesz a nevezett napirendi pont előadója.
Nézzük a tényeket! 2001-ben lépett életbe a közhasznú testületekre érvényes azon törvény, amely a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről is rendelkezik. Aján Tamásra mint a MOB vezető beosztású, aláírási joggal rendelkező, fizetett alkalmazottjára is vonatkozhatott ez a kötelezettség. E törvényt 2003-ban módosították, ami alapján a sportdiplomata kikerülhetett a hatálya alól. Azért fogalmazunk feltételesen, mert az általunk a témában megkérdezett jogászok (állami alkalmazottak is) nem vállalták, hogy egyértelműen állást foglaljanak. Az azonban biztos, hogy a MOB főtitkára 2001-től egészen a mai napig nem nyújtott be vagyonnyilatkozatot. Márpedig, mellőzve a feltételes módot, ha Aján Tamást ma már nem is terheli ez a kötelezettség, 2001 és 2003 között akkor is mulasztást követett el, amit legalább a sportszerűség szabályai szerint illene pótolni.
Nem tudhatjuk, az elnökségi tagok elfogadják-e majd a főtitkár beszámolóját, ez a testület Aján-párti, illetve Aján-ellenes „frakcióinak” az erőviszonyán is múlik majd. Bár információink szerint a főtitkárnak nemcsak ezen a fronton kell helytállnia bírálóival szemben, a tanácskozáson – felelősségét firtatva – az Athénban vitatott körülmények közepette doppingoláson ért magyar súlyemelők ügyét is felmelegítik. Az elnökség összetétele a közgyűléséhez hasonlóan vegyes, ám nehezebben szervezhető meg egy olyan mentőakció, mint május 7-én, amikor információink szerint Szekeres Imre, az MSZP alelnöke, a triatlonszövetség elnöke kérésére (utasítására?) 39 szocialista érzelmű küldött Schmitt Pál ellen, illetve Aján Tamás mellett szavazott.
Amennyiben a politika átszövi – márpedig átszövi – a magyar sport, azon belül a MOB vezetőségének összetételét, nehéz a sport érdekeiről értekezni. Így az sem valószínű, hogy Aján Tamás ma minden kétséget kizáróan tisztázza magát, s az sem, hogy magyarázatát elutasítva kötelezik vagyonnyilatkozata benyújtására. E vitás kérdés a politikai életnek meg sem kottyan, a sporténak azonban egyértelműen árt.

Cseh Katalin keményen odasózott Magyar Péternek