Kardos Béla, az esemény főrendezője bevezetőjében arra emlékeztetett, hogy miközben Ausztrália lakossága az elmúlt ötven évben a háromszorosára nőtt, az ott élő magyarság a harmadára zsugorodott. Ez azt jelenti, könynyen előfordulhat, hogy ha nem is nyomtalanul, beleolvadhatunk a földrész több mint hatvan nemzetiségből álló, nagy olvasztókemencéjébe. Hogy ez ne így legyen – folytatta Kardos Béla – igyekeznek minden lehetőséget megragadni a nemzeti identitás ébrentartása érdekében.
Egyebek közt kiemelte a lakiteleki Antológia Kiadó és a Balassi Bálint Intézet segítségével készített, Haza a magasban című nemzetismereti tankönyvet. Örvendetesnek nevezte azt is, hogy nemrégiben beindult a Duna Televízió ausztráliai és új-zélandi műholdas adása. Szintén jó hírnek számít, hogy az Apáczai Közalapítvány immár harmadik esztendeje küld magyar tanítónőt az óhazából a brisbane-i magyar iskolának.
Az előadáson ismertették Tanka Lászlónak a konferencia számára írt gondolatait: „Hogyan lehetne hasznosítani azt a hatalmas kapcsolati tőkét, amelyet a nyugati magyarság szerte a világban létrehozott Magyarország és a földgolyó magyarsága számára? Eleinte azt gondoltam, hogy ezek a kérdések nagyon fontosak a magyar állam, a Külügyminisztérium, a kulturális örökség minisztériuma, a Magyarok Világszövetsége, a határon túli hivatalok és mások számára, de tévedtem – nem. A hivatalok és a szervezetek élik a maguk életét, gyártják az aktákat, üléseznek, szervezik a mindennapi dolgaikat, és készülődnek a választásokra” – fogalmazott Tanka László, a kérdéskör elismert szaktekintélye.

Ki gondolta volna? Petőfi leszármazottja egy budapesti étteremben dolgozik!