Az egyszerűség jegyében dolgozta át sportos haszonjárművét a Ford. Az átfogó módosítások nyomán váratlanul egyéni, a távol-keleti konkurencia mellett már-már puritán hatást kelt a Ford. Ez azonban akár vonzó is lehet, hiszen a műfaj funkcióit annak esetleges hátrányos vonzatai nélkül kínálja az autó, gyakorlatilag egyedüliként a piacon.
Az utastérben a teljes hosszúságú, mély padlókonzol a leglényegibb változtatás. Ettől az európai vonástól eltekintve a teljes kezelőpult (a kapcsolók, az órák, de maga a panel is) Amerikát idézi: szürke, de egyértelmű, funkcionális és jól kezelhető. A kárpitok hangulata és kivitele egyaránt újvilági, hatalmas előnyük az egyszerű tisztíthatóság.
Ez pedig fontosabb, mint első ránézésre gondolnánk, mert a számítógép-vezérlésű összkerékhajtás váratlanul jól teljesít az aszfalttól távol. Csúszós bakhátakon elemében van a Maverick, rendkívüli élvezetet nyújt a túlpörgő kerekekkel lavírozó jármű terelgetése. Az igazi terepezésnek a differenciálzár hiánya és a viszonylag csekély hasmagasság vet gátat, mély sárban bizony elakad a Ford.
Összességében jobb tehát, ha az országúton maradunk. Ez az új könnyűfém építésű motornak sincs ellenére. A 2,3-as blokk kis fordulaton telt nyomatékkal, halkan dolgozva kedvelteti meg magát, a zajkomfort azonban az autópályán már csökken. Nem is érdemes nagyon meghajtani a Mavericket: futóműve lágy, a nagy homlokfelület pedig megugró fogyasztással bünteti a száguldozást. Önkontrollal hosszú távon is tartható a gyári 10,4 literes átlag. Spórolósnak már csak 7,45 millió forintos alapára miatt sem tekinthető a Ford, ám jól viselt szerénységével és funkcionalitásával üdítő jelenség a városi terepékszerek csillogó világában.
origo.hu
Tombolva ünneplik Magyar Péterék Tisza-csoportjaiban a pride-ot
