Bocsánatkérés IRA módra

Alaposan feltüzelte az északír közvéleményt az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) minapi közleménye. A köztársasági szervezet régi mulasztását pótolta, amikor harminckét év után elismerte felelősségét egy tizennégy éves kislány meggyilkolásában.
Kathleen Feeney ma is csak negyvenhat éves volna. A Derry városában cseperedő kislánynak azonban nem adatott meg a felnőtt élet. 1973. november 14-én barátaival éppen Brandywell negyed egyik utcáján játszadozott, amikor egy Armalite karabély eltévedt lövedéke a fejébe fúródott. Közvetlenül a tragédia után két változat bontakozott ki a történtekről: az IRA a brit hadsereg katonáit, azok pedig éppen fordítva, a radikális köztársaságiakat okolták a gyilkosságért. Néhány napja a rejtély végérvényesen megoldódott: a végzetes novemberi napon az IRA mesterlövésze oltotta ki a kislány életét. A szörnyű gyilkosságon mit sem változtat az, hogy jellegzetes balfogásról volt szó, valójában egy katonai benzinkutat vett célba a támadó (vagy támadók). Az elkövető kilétére mindmáig nem derült fény, de könnyen meglehet, hogy már nincs az élők sorában, a brit hadsereg ugyanis tizenegy nappal a Feeney-gyilkosság után a helyszínen likvidált egy IRA-aktivistát.
A titkos hadsereg pénteken kiadott szűkszavú közleményben elismerte felelősségét az egykori gyilkosságért, és elnézést kér a hozzátartozóktól. A tartomány pártjai különbözőképpen reagáltak a történelmi bejelentésre. A protestáns oldal legerősebb politikai alakulata, a Demokratikus Unionista Párt az IRA egykori és mai brutalitására emlékeztetett, míg a mérsékelt katolikus Szociáldemokrata Munkáspárt a családi veszteségre és az emberi együttérzésre helyezte a hangsúlyt kommentárjában. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy az IRA nehéz helyzetbe került az elmúlt fél esztendőben, a brit, az ír és az északír politika főszereplői megpróbálják elszigetelni a szervezetet. Nem kevesebb, mint szavahihetőségük, a saját híveik előtti tekintélyük forog kockán. Talán éppen ezért jelentette ki a bocsánatkéréssel kapcsolatban Gerry Adams, az IRA politikai szárnyaként működő Sinn Féin párt elnöke: „Az IRA végül is kiállt, és vállalta a felelősséget tettéért.”
Az elmúlt évtizedekben az IRA kevés alkalommal kért bocsánatot melléfogásaiért, a civileknek okozott tragédiákért. Bár politikai célja elérésének érdekében rendszerint katonai célpontokat – bárokat, kaszárnyákat, járőröket – választott, több alkalommal is lecsapott olyanokra, akiknek semmi közük sem volt a polgárháborúhoz. Ezek sorában kétségkívül a katolikus civilek halálát követelő „véres vasárnapra” adott brutális válasz, a „véres péntek” számított a legnagyobb szabású cselekménynek. 1972. július 21-én az IRA néhány óra leforgása alatt 22 bombát robbantott Belfastban, kilenc embert meggyilkoltak, százharmincat megsebesítettek. 2002-ben, a „véres péntek” harmincadik évfordulójának előestéjén a titkos hadsereg hivatalosan bocsánatot kért a polgári áldozatok hozzátartozóitól. Az IRA fennállása óta akkor adott ki első ízben effajta közleményt.
Az 1969-ben kirobbant északír polgárháború – amelyben a katolikus köztársaságiak és a protestáns unionisták mellett a brit hadsereg is részt vett – harminc éve alatt mintegy 3300 ember vesztette életét, és több tízezren megsebesültek. A harcok a hetvenes évek első felében dúltak a leghevesebben a tartományban, majd a polgárháború a 80-as évekre alacsonyabb intenzitású konfliktussá alakult át.