Bolíviában a nép elzavarta az államfőt. Gyakorlatuk van az ilyesmiben, másfél éve Sánchez de Lozadát kergették ki az elnöki palotából, most Carlos Mesával történt ugyanez.
Mit csinált a két jómadár? Nagyjából ugyanazt, bagóért privatizálták az ország energiaforrásait, elsősorban a földgázzal kapcsolatos ágazatokat. Tudni kell, hogy ha Bolívia valamiben gazdag, az a földgáz – nem véletlen, hogy az Egyesült Államok javarészt innen biztosítja a szükségleteit, potom áron. Hát ez nem tetszik a bolíviaiaknak. Meg lehet érteni őket. A két politikus bűnének azt tartották, hogy nem vigyáztak kellőképpen az állami vagyonra, sőt, még arra sem voltak hajlandók, hogy magasabb adót vessenek ki a külföldi befektetőkkel szemben, akik aztán így hatalmas haszonnal, kacagva kereskedhettek Bolívia földgázkincsével.
Hát most elzavarták a két liberális haramiát, merthogy az ottaniak szerint, aki a haza kincseit, közvetve a hazát árulja, az hazaáruló. Ilyen egyszerű az egész. Hogy honnét vették át a bolíviai nemzetvezetők ezt a csúnya módszert, megmondani nem tudom, mindenesetre mifelénk sem ismeretlen az ilyesmi. 1995-ben például (Horn Gyula ámokfutása idején) öt regionális gázszolgáltatót, hat áramszolgáltatót dobtak piacra, eltapsolták a Mátrai és a Duna-menti Erőmű jelentős részét. Azóta is tovább apadt a nemzeti tulajdon, jelentősen leszűkítve ezzel a nemzeti energiastratégia mozgásterét, ami magyarra fordítva olyasmit jelent, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva az új tulajdonosok kényének-kedvének. Ha a nevezettek gondolnak egyet, elzárják a gázcsapokat, lekapcsolják a villanyáramot, mi meg visszatérhetünk a vaskályhához és a petróleumlámpához. (Bár a szén- és az olajfronton is csehül állunk…)
Kövessük Bolíviát?
origo.hu
A falon át hajtott be egy kamion a családi házba – az ágyában alvó lány súlyosan megsérült
