A fizetésképtelenné vált Euro Möbel Line Kft. felszámolását 2003. március 10-én rendelte el a bíróság, a cég felszámolójának egy piacvezető budapesti felszámolócéget jelölt ki. A cég csődjét – legalábbis a társaság volt ügyvezetője, Borbély József szerint – az egyik hazai bank idézte elő a 2002-es kormányváltás után azzal, hogy megváltozott üzletpolitikájára hivatkozva nem teljesítette korábbi 200 millió forintos hitelígérvényét. A bútoripari cég tulajdonosa, Jakab József erre alapozta bútorgyára üzleti tervét, bizakodott is a sikerben, hiszen a bank egyik cége az Agrobank-ügyből megismert konstrukcióhoz hasonló módon résztulajdonosként is beszállt a bútoripari kft.-be. A kriminális elemeket sem nélkülöző céghitelezési história miatt jelenleg csupán egy fontos polgári per van folyamatban az EML és a hitel folyósítását megtagadó bank között. A történet eme szála nem nélkülözi a politikai elemeket sem, hiszen az Orbán-kormány alatt állami banki fejlesztési hitellel kedvezményezett cég ügyvezetője az MSZP vállalkozói tagozatának is oszlopos tagja, aki a legmagasabb politikai kapcsolatait is beizzította azért, hogy a polgári kormány idején megszerzett fejlesztési hitelétől ne fosszák meg törvénysértő módon éppen a szocialista kormányzat idején. De ez egy másik, bár legkevésbé sem érdektelen történet.
Térjünk hát vissza az adós EML Kft. hitelezőinek és tulajdonosának akut gondjához, a vészesen közelgő érték alatti felszámoláshoz és kiárusításhoz. Mint említettük, a cég felszámolása 2003 márciusában kezdődött.
Az első felszámolóbiztos E. A., a budapesti felszámolócég munkatársa volt, aki a termelés folytatása mellett döntött. Ám alig három hónapig végezhette munkáját, főnöke K. Z., a felszámolócég vezérigazgatója a bútorgyár bérbeadását, illetve a dolgozók munkajogi jogutódlásos átadását szorgalmazta. Ám a bérleti jogügylet meghiúsult, és ezzel szinte egy időben az első felszámolóbiztos vehette is a kalapját, aminek oka, hogy az általa újraindított bútorgyár nem hasznot, hanem egyre több veszteséget termelt. A leköszönt felszámoló okként a pénz és a stratégia hiányát nevezte meg. (A bérleti szerződés indokolatlan elodázásával kár keletkezett, emiatt büntetőeljárás is indult, a rendőrség vádemelési javaslata azonban egyelőre pótnyomozássá szelídült a Bács-Kiskun Megyei Ügyészségen.)
Az első felszámolóbiztos ment, és 2003 májusában az EML bútorgyár portáján utódja, a második felszámolóbiztos kopogtatott, ám az ő mandátuma sem tartott három hónapnál tovább. Igaz, neki sikerült nyélbe ütnie az üzem bérleti szerződését, ennél többre nem volt képes, hiszen nem értett egyet saját munkaadója, a budapesti felszámolócég „nem létező felszámolási stratégiájával”. Lelépését azonban „egészségi állapotával” indokolta.
A harmadik felszámoló, L. I. 2003 augusztusában látott munkához, pontosabban a bérleti szerződés szerint folyó termelés felügyeletéhez, csakhogy a bérleti szerződést 2003. december 1-jén felmondták, a dolgozók visszakerültek az EML Kft. felszámolási eljárás alatt álló állományába. A felszámolóbiztos az adós EML Kft. régi menedzsmentjével együttműködve kidolgozta a termelés folytatásához szükséges üzleti tervet, meghatározta az ehhez szükséges finanszírozási igényt, amelynek megvalósítását a budapesti felszámolócégtől várták. Borbély József, az EML Kft. volt ügyvezető igazgatója szerint a szükséges hitel megszerzésére reális esély lett volna, hiszen a működő, folyamatosan termelő, megrendelésekkel rendelkező bútorgyártó cég több mint egymilliárd forintos vagyont tudott volna a hitel mögé állítani.
Végül a harmadik felszámoló – egy zavaros összeférhetetlenségi ügy miatt indult eljárásra hivatkozva – visszaadta megbízatását.
A negyedik felszámoló 2004 májusában vette át a stafétát. Ő is stratégia nélkül folytatta a bútorgyártást, és termelte tovább a veszteséget.
2004 júliusában a bíróság a korábban említett összeférhetetlenségre hivatkozva nem jogerős ítéletével felmentette az EML Kft. felszámolási feladata alól a kárt kárra halmozó budapesti felszámolócéget. A per miatt a bizalom megrendült a felszámolócég és az adós cég tulajdonosa között, aminek az lett az eredménye, hogy a reorganizációs terv a megromlott viszony miatt köddé vált, helyébe a cég eltakarítása, a teljes felszámolás célja lépett legalábbis a felszámolócég budapesti központjában. A felszámolócégnek kedvező bírósági döntés után a felszámolóbiztos azonnal elbocsátott hatvan bútoripari szakmunkást, majd a maradék tizenkét fős létszámot is öt főre csökkentette.
A bútorgyár sorsa ezzel megpecsételődött.
A másodfokú bíróság 2004. október végén a várakozásnak megfelelően hatályon kívül helyezte a trehány módon, eljárási hibákkal hozott, az EML hitelezőinek és tulajdonosának kedvező, a felszámolócéget a felszámolási eljárásból kizáró elsőfokú ítéletet, és új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot. Azóta azonban az elsőfokú bíróság – a kérelmek ellenére – a füle botját nem mozdítja, ül a peres aktán, úgy döntve, hogy nem dönt a felszámolócég összeférhetetlenségének ügyében.
Amíg a bíróság tétlenkedik, a felszámoló lázas igyekezettel tüsténkedik: 2004. július végén potom 380 millió forintért hirdette meg eladásra a cég vagyonát, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban a cégbíróságon keresztül arról kapott tájékoztatást, hogy a cég vagyona másfél milliárd forintot ér, illetve a cikkünk elején közölt hitelezési fiaskóban említett bank is 922 millióra taksálta az úgynevezett menekülési értékét. Ez az értékesítési kísérlet eredménytelenül zárult – legalábbis a felszámolócég szempontjából.
Ha a polgári bíróságtól nem várható, hogy időben törvénykezzék, dolgozzon legalább a nyomozó hatóság – gondolhatták az adós cég érdekeit képviselő emberek. Egy büntetőüggyel több vagy kevesebb, nem számít – hűtlen kezelés gyanúja miatt – biztos, ami biztos – feljelentették a negyedik felszámolóbiztost is. Úgy látszik, nem ok nélkül, hiszen a rendőrség elrendelte a nyomozást.
A negyedik felszámoló is szedte hát a sátorfáját, és 2005 márciusában ismét új, immár az ötödik felszámolóbiztos próbált szerencsét a kecskeméti bútorgyárban. Nem tudni, hogy a legújabb felszámolóbiztost rosszul képezték-e ki a feladatra, vagy csupán rosszul tájékoztatták a cég vagyonának összetételéről, vagy csupán slendriánságának tudható-e be, mindenesetre tény: az ő tevékenysége váltotta ki a legtöbb kritikát az adós cég tulajdonosától. A felszámolóbiztos első lépései egyikeként például sebtében megkezdte a cég telephelyén csupán tárolt, de idegen tulajdonban álló bútorok eladását, majd elbocsátotta a maradék öt régi dolgozót is, aki segíthette volna őt a cég értékesíthető vagyonának számbavételében, ha már a felszámolási vagyonleltárban nem ismeri ki magát.
Pályáztatás nélkül sikerült darabonként tízezer forintért eladnia a cég számítógépeit monitorral, nyomtatóval, merevlemezzel együtt, nem lacafacázva a gépekben lévő adatállománnyal, amelynek egy része személyes bérjellegű adatokból, főkönyvi, illetve a cég gazdálkodásával összefüggő, esetenként üzleti titoknak minősülő adatokból állt, amelyekre a cég újraindításához elengedhetetlenül szükség lett volna.
Az adós cég volt ügyvezetője a tulajdonos nevében büntetőfeljelentéssel honorálta az ötödik felszámolóbiztos tevékenységét is, őt hűtlen kezeléssel, sikkasztással és fedezetelvonással vádolta meg.
A büntetőfeljelentésekkel tarkított adok-kapokból nem maradt ki természetesen Borbély József sem. Mint elmondta, ellene két büntetőeljárás indult, az egyiket megszüntették, a másik viszont még folyik ellene.
Az, hogy 2003 márciusától egy működő bútorgyárat napjainkig öt felszámolóbiztos lázas tevékenységének köszönhetően sikerült olyan állapotba hozni, hogy mára elveszítette szakképzett munkásgárdáját, piaci megrendelőit, majd e szakszerű reorganizációs tevékenység után a korábban másfél milliárd forintra becsült cég termelőüzemét 2005. április 7-én 380 millió forintért hirdették meg, és ráadásul mindezt a felszámolói tevékenységet felügyelő bírói segédlettel, azt bizonyítja, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar csődjog rendszerében.
Pénteken a felszámoló akár el is adhatja az adós kecskeméti bútorgyártó cég vagyonát, annak ellenére, hogy például legutóbb 2005. április 21-én a Bács-Kiskun Megyei Bíróság – nem jogerős ítéletében – az egész felszámolási eljárást, úgy, ahogy van, felfüggesztette, mivel olyan jogi előkérdésnek minősítette a hitelező bank hitelfolyósításának elmaradása miatt indított polgári pert, amely akár a felszámolási eljárás megszüntetését és a cég továbbműködését is eredményezheti.
Csakhogy állítólag ezt a bírósági döntést is eljárási hibával sikerült meghozni, így a felszámolócég sikerrel fellebbezhetett.
Jóllehet elképzelhető, hogy a bíróság nem járt el törvényesen, amikor befogadta a felszámolócég fellebbezését, ugyanis a felszámolócég ebben a perben nem biztos, hogy ügyfélnek minősül, vagyis lehet, hogy a felszámolási eljárás felfüggesztése már régen jogerőre emelkedett, csak az érintett felek, akikre az ítélet vonatkozik, még nem tudnak róla.
Lehetséges tehát, hogy pénteken egy felfüggesztett felszámolási eljárást követően értékesítik az Euro Möbel Line Kft. vagyonát úgy, hogy ráadásul a felszámolócég több munkatársa gyanúsítottként szerepel egy olyan büntetőeljárásban, amely éppen a felszámolási eljárás alatt álló EML Kft. kárára elkövetett bűncselekmények miatt folyik.
Borbély József, az adós cég volt ügyvezetője, aki a tulajdonos Jakab József képviseletében ma is eljár az EML Kft. ügyeiben, kijelentette: úgy véli, aki ilyen körülmények között vásárolja meg a bútorgyár vagyonát, nem biztos, hogy jóhiszeműen jár el a vagyonszerzés során, szerinte nem valószínű az sem, hogy megtarthatja a bútorgyártó üzemet folyamatban lévő polgári pernek az adós cég tulajdonosa számára kedvező, illetve az adós cég hitelezőinek és tulajdonosainak kárt okozó felszámolócég ügyében indult büntetőeljárások miatt.
Céghistória. Az Euro Möbel Line Bútoripari Kft. a csődbe ment Glória Bútoripari Rt. felszámolási eljárásban 2001-ben kivásárolt üzemét működtette tovább. A hányatott sorsú bútorgyár hajdan – a rendszerváltozás előtt – asztalosipari szövetkezetként, majd a Szék- és Kárpitos Ipari Vállalat üzemeként jobb időket is látott. Volt, amikor ezer embernek is munkát adott. A kilencvenes évek végén a kecskeméti bútorgyárba is becsapott a privatizációs villám, igaz, ekkor már csak kétszázan dolgoztak az üzemben. A Glória cégnév azonban nem dicsőséget, hanem csődöt hozott. A kormányváltás előtt úgy látszott, az egyik állami bank fejlesztési hitelével sikerül talpra állítani és felfelé ívelő pályára hozni a bútorgyárat. De a politikai, avagy bankári érdekek mást diktáltak.
