Parcsami Gábor 1985 óta volt jelen költőként, íróként, 1990 óta újságíróként, szerkesztőként is napi-, hetilapok, folyóiratok (Hitel, Kapu, Élet és Irodalom, Unió, PolíSz, Literátor, Életünk, Magyar Napló, Napút, Napút Online, Spanyolnátha stb.) hasábjain. Kötetei: Gyermekcsontok (Unió Szerkesztőség, 1991), ZanZánia (Folyam Alapítvány, 1992), Vigyél haza (versek, Omnis Fabula, 1993), Orgyánia (Rím Könyvkiadó, 2001), Fehérlábú cigányok (Tordas Kiadó, 2017).1993 óta nem látott napvilágot verseskötete. A költő Parcsami Gábor lelkében hosszú-hosszú hallgatás gátja szakadt át Garzonmagány című verskönyvének februári megjelenésével, majd váratlanul bekövetkezett haláláig sorra születtek a szobrok ihlette versei.
Parcsami Gábor posztumusz kötete
Parcsami Gáborné Marika a most megjelent kötettel kapcsolatban lapunknak elmondta, hogy a Garzonmagány címlapfotója adta az ötletet férjének az újabb versek írására. Párkányi Raab Péter szobra miatt ő is a Fluid life (Folyékony élet) címet adta a fülszövegben megjelent versnek, és a szobrászművésznek ajánlotta. Egy másik vers is megjelent ugyanitt: Egy kiállítás margójára, ami szintén Párkányi Raab Péternek szólt, ebben már több szobrot is megemlített. – Így indult, majd a Stilla című szobor fotóját a szobrászművész küldte át a férjemnek és ez ihlette a következő verset – avatott be Marika.
Ezután született az Éva, az Összetartozunk és a Meditáció. Ezek olyan jól sikerültek, hogy lelkesen folytatta tovább az írást. Szobrok költészetéről van szó, de saját élményekből és tapasztalatokból írt Gábor
– magyarázta, majd kitért ara, hogy a szoborversek gondolata nem volt teljesen új. Már Juhász Gyula is írt szoborhoz verset, Tóth Árpád szerint pedig a költő a szavak szobrásza. A kötet több verse is megjelent különböző felületeken.
Az Új forrásban az Emberhajó, a Napút online-ban az Éva, Erények, Mértékletesség című versek, de az Irodalmi Jelenben és Parnasszusban is elfogadták az Ihletett versek legszebb költeményeit
A kötetet sajnos már nem tudta befejezni, ezt felesége tette meg. –
Ezek a versek azért különlegesek és nagyszerűek, mert összekapcsolódnak benne a művészetek, és mindannyiunkhoz szólnak, mindenki érti őket. Erre Gábor mindig is törekedett. A Papírhajó című vers gondolatai adják vissza tökéletesen azt, hogy mit érzek most, hogy elveszítettem őt. Ez a vers most sokkal mélyebben érint, mint amikor írta és felolvasta.
Az első versszak így szól: „ hajolj fölém, kedves, / súgd a fülembe azt… / hadd mosolyogjak rád / még egyszer / utoljára” – mondta megrendülten az özvegy, majd hozzátette: – Ez a kötet két csodálatos művész közös műve. Gábor költői lénye kicsit újra él ezekben a versekben és Párkányi Raab Péter kiváló szobrászművész alkotásaival tökéletesen harmonizálnak. Gábor mindig nyomot akart hagyni az irodalomban, a világban. Valami maradandót akart alkotni, hogy emlékezzenek rá. Igazi küldetése azonban az volt, hogy nyomot hagyjon az emberi szívekben – mutatott rá.
A kötet hátoldalán olvashatjuk Ditzendy Attila Arisztid gondolatait, ebből idézünk néhány sort: „Szó és kép ez a kötet. Vagy kép és szó – mert a szobrok, festmények, grafikák születtek előbb. A kép és a szó lehetnek egyértelműek, de nagyon is elvontak.
Péter képei a valóság kézzelfogható darabjaiból épülnek, Gábor költeményei hétköznapi szavainkból. Mégis felülemelkednek a sárgolyón. Nézzük, olvassuk, lelkünkkel emésztjük. S lelkünk felemelkedik e sárgolyóról. A szavak, a képek bennünk maradnak, nem eresztenek. Majd elő-előjönnek minduntalan, amikor szükségét érzik
… A szobor állandósága hat minden arra járóra. Hat a költőre s így a szóra. A magyar szóra, Gábor szavaira. Aki már nincs, de szavai itt maradtak nekünk… Kép a szóval tanít minket. Sorsunkról, magyarok sorsáról, magyar sorsról szól ez a kötet.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!