Parcsami Gábor 1990 óta dolgozik újságíróként, szerkesztőként napi-, hetilapok, folyóiratok hasábjain. Jelenleg az MTVA szerkesztője. Eddig megjelent kötetei: Gyermekcsontok (Unió Szerkesztőség, 1991), ZanZánia (Folyam Alapítvány, 1992), Vigyél haza (versek, Omnis Fabula, 1993), Orgyánia (Rím Könyvkiadó, 2001), Fehérlábú cigányok (Tordas Kiadó, 2017).
A Garzonmagány feloldása
Pósa Zoltán mindig is titokzatos lírikusnak érezte Parcsami Gábort. – Szemezgetve a versekből, a valódi társ hiányának vagy csak távollétének ordító kínját jelképező, üres boros- és sörösüvegek garmadája mindőnk ifjúságából ismerős konkrét metaforaként köszön vissza, ám az az igazi varázslat, amikor minden út menti hordalék és törmelék, konkrét és irodalmi emlék látomássá finomul – írja Pósa Zoltán.
Más műfajban írtam, 2001-ben jelent meg az Orgyánia, 2017-ben pedig a Fehérlábú cigányok című monodrámám – osztotta meg lapunkkal Parcsami Gábor. – Ebben nagyapám élettörténetét dolgozom fel, aki 1948-ban, a csehszlovákiai áttelepítéskor érkezik családjával a Baranya megyei Szentlászlóra, ahol az ott élő, főként sváb nemzetiségű lakók »fehérlábú cigányoknak«, illetve »semagyarnak« nevezik őket. Hányattatott sorsuk mélyen megérintett – mondta megrendülten.
Parcsami Gábor elmondta, hogy nagyon ritkán írt verset az utóbbi években. Akkor is inkább kis cédulákra jegyzett fel néhány sort, amiket a felesége rakott el, de felhasználta ezeket a sorokat is később. – A legtöbb versem tavaly született.
A címadó vers, a Garzonmagány a konkrét földi élet tárgyaiból, emlékeiből építkezve mutatja föl az univerzum létfilozófiai magányának és a magára hagyatott hétköznapi ember nyomasztó, már-már feloldhatatlan egyedüllétének rémképeit.
Századunk emberei magányosak. Megvan mindenünk, mégis egyedül vagyunk. Ez nemcsak fizikailag értendő, hogy egy kis területen élünk, hanem lelkileg is. Kis tömbökben élünk, ami egyfajta begubózást is szimbolizál – foglalta össze
A költő azonban megtalálja kötetében a Garzonmagány vezérmotívumának ellenszerét az egyetlen kedvesnél, a hitvesnél. Gyönyörű kifejezése a magányt feloldó többes számnak az „álmomban álmod, álmodban álmom” kifejezés.
A kötet borítóját és a versek illusztrációját Párkányi Raab Péter készítette. Az esten – amelynek házigazdája Szondi György lesz – Parcsami Gáborral Ditzendy Attila beszélget, a verseket Pásztor Edina Jászai Mari-díjas színművész tolmácsolja, szaxofonon pedig Vázsonyi János működik közre.
