A magyarok legyőzték a labdarúgás világbajnokát, az egész világ minket ünnepelt

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A negyedik részben azt a meccset idézzük fel, amikor a magyar válogatott története során először győzött le egy világbajnokot. Történt mindez az 1954-es svájci világbajnokságon.

Czibor Zoltán gólöröme 1954-ben az Uruguay elleni vb-elődöntőben Fotó: DPA

Az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságról rengeteg mindent megírtak már. Magyar szempontból természetesen az NSZK ellen 3:2-re elveszített vb-döntő volt mindig is a középpontban. Ez a vereség máig is gyógyíthatatlan sebként található meg a sportág testén, s valószínűleg soha el nem múló fájdalmat okoz majd a labdarúgás szerelmeseinek. Pedig ezen a világbajnokságon esett meg először az, hogy a magyar csapat legyőzött egy vb-aranyérmest. Az 1950-ben győztes Uruguayt hosszabbítás után 4:2-re.

1954: Grosics Gyula nagy munkában az Uruguay elleni vb-mérkőzésen. Fotó: STAFF/AFP

Az 1954-es világbajnokság előre hozott döntője

A meccset 1954. június 30-án 19 órakor rendezték meg Lausanne-ban. A magyarok addigra már túl voltak a brazil csapat 4:2-es legyőzésén a negyeddöntőben. 

Szintén túl voltunk már Puskás Ferenc lerúgásán, amely az NSZK elleni, 8:3-ra végződött csoportmérkőzésen történt. 

Az uruguayi csapat makulátlan, három győzelmet hozó csoportkört teljesített, majd a negyeddöntőben kiütötte az angolokat. Mindez azért volt érdekes, mert így nem jött létre az 1954-es vb-n az „évszázad mérkőzésének” megismétlése, azaz a magyar–angol összecsapás.

A mérkőzés napján a Népsport nem jelent meg. A Magyar Rádió kiküldött munkatársa, Szepesi György viszont hosszú jelentést írt a Népszavának. (Szepesi a rádiós feladatai mellett a Népszavát is tudósította Svájcból.) A neves riporter szerint a magyar csapatot ekkorra már az egész világ felfedezte. A mérkőzést megelőző edzésen szinte moccanni sem lehetett, akkora volt a világsajtó érdeklődése. Ami ennél sokkal fontosabb volt, az Puskás Ferenc állapota. A lerúgott magyar csapatkapitány ezen az edzésen már „próbálgatta” a lábát, de végül nem volt olyan állapotban, hogy Sebes Gusztáv benevezze őt az elődöntőre.

Abban mindenki egyetértett, hogy a vb addigi legnehezebb meccse vár a magyarokra. 

Uruguayt még a braziloknál is keményebb ellenfélnek tartotta a szakvezetés. Sebes Gusztáv egyenesen előre hozott világbajnoki döntőnek nevezte a két együttes összecsapását. Volt is ebben valami, hiszen az általunk a csoportküzdelmek során 8:3-ra legyőzött nyugatnémetekkel nem sokan foglalkoztak.

A meccs:

V. labdarúgó-világbajnokság, elődöntő: Magyarország–Uruguay 4:2 (2:0, 2:2, 2:0)
Lausanne, 45 000 néző. Vezette: Griffiths (walesi).
Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II., Kocsis, Palotás, Hidegkúti, Czibor.
Uruguay: Maspoli – Andrade, Santamaria, Cruz – Carballo, Martinez – Souto, Ambrodis, Schiaffino, Hohberg, Borges.
Gólszerzők: Czibor (13.), Hidegkuti (46.), Kocsis (111., 116.), illetve Hohberg (75., 86.)

Ez a mérkőzés valóban világbajnoki döntőnek beillő összecsapás volt. A 75. percig semmi jel nem mutatott arra, hogy izgalmas lehet a dolog, hiszen negyedórával a lefújás előtt a magyarok 2:0-ra vezettek. Talán ez az előny tette kissé kényelmessé Sebes Gusztáv csapatát, de tény, hogy Hohberg az utolsó negyedórában kétszer vette be Grosics kapuját, kikényszerítve ezzel a hosszabbítást. A brazilok elleni negyeddöntő után a magyar csapat újra olyan meccset játszott, amelyen nem tudta 90 perc alatt döntésre vinni a dolgot.

Kevesen emlékeznek már a mérkőzés 99. percére, amikor az uruguayi Schiaffino a kapufa tövére perdítette a labdát. Ha ez bemegy, az uruguayi csapat megszerzi a vezetést, s ki tudja, hogyan alakul a találkozó további része. Nem ment be, majd a hosszabbítás második félidejében jött Kocsis Sándor, aki két remek fejessel tett pontot minden kérdésre. Lausanne felett gyakorlatilag besötétedett, amikor a walesi bíró lefújta a drámai meccset. Az uruguayi csapat roppant sportszerűen vette tudomásul a vereséget. 

Most nem volt verekedés az öltözőfolyosón, mint a brazilokkal vívott negyeddöntőt követően.

Sebes Gusztáv szövetségi kapitány azt mondta, hogy a magyar válogatott történetének legnagyobb győzelmét aratta, amely után a csapat már a vb-döntőre készülhetett. Az uruguayi Andrade azt mondta, hogy soha nem játszott ennyire erős ellenféllel szemben, mint a magyar nemzeti tizenegy. A világsajtó pedig azon lelkendezett, hogy Magyarország ezen a világbajnokságon két dél-amerikai csapatot is kiütött, amit szinte példátlan hőstettként értékeltek. Vagyis az 1950-es vb-döntő két résztvevőjét. Ez pedig azért volt hatalmas dolog, mert mindkét együttes úgy érkezett meg Svájcba, hogy senki más nem nyerheti meg ezt a vb-t, csak ők. A nemzetközi sportsajtó szerint Magyarország ezen a vb-n két döntőt is lejátszott. Egyet a brazilok, egyet pedig Uruguay ellen. 

A sajtó altatta el a magyar válogatottat?

Pont ez a vélekedés altatta el kicsit az összes magyart, amikor arról esett szó, hogy mi történhet az NSZK elleni vb-döntőben. A nyugatnémetek ötgólos korábbi legyőzése miatt senkinek sem fájhatott a feje, az pedig, hogy a címvédőt ennyire nagy küzdelemben és parádés játékkal verte meg Magyarország, még inkább az erősítette, hogy ezt az aranyérmet más csapat nem nyerheti meg, csakis Magyarország.

Az Uruguay elleni meccs hőse, Kocsis Sándor. Fotó: AFP

Érdemes felidézni az AFP, azaz a francia hírügynökség meccs utáni értékelését. „A világbajnokság címvédője azzal a csapattal mérkőzött, amely a legméltóbb utóda lehet a világ labdarúgásának élén. A mérkőzés mindvégig a legpéldásabb sportszerűséggel, a legjobb szellemben folyt le és feledtette a nagy csalódást keltett magyar–brazil találkozót.”

Angliában így írtak a magyarokról: „A legnagyobb elismerése a mérkőzésnek az, hogy a nézők két órán át kitartottak a szakadó esőben, hogy élvezzék a két nagyszerű csapat örökké feledhetetlen játékát. 

Minden szépséget megtalált a néző a 120 perces küzdelemben, amelyből végül a taktikailag és erőnlétben jobb magyarok kerültek ki teljesen megérdemelten győztesként.

Mit érezhettek a magyar játékosok, amikor ezeket a szavakat olvasták? Mit gondolhattak idehaza a szurkolók, amikor ezeket a véleményeket az újságok hasábjain meglátták? Semmi mást, mint azt, hogy ezt a világbajnokságot Magyarország már megnyerte.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.