Az éghajlatváltozás a legsúlyosabb probléma, amivel napjainkban szembe kell néznünk – még a terrorizmusnál is komolyabb fenyegetést jelent – vélekedett tanulmányában David A. King, a brit kormány tudományos főtanácsadója. A tudomány és a politika ma már szorosan összefonódott, hiszen minden állam érdeke az elsivatagosodás megállítása. Akár a termelési feltételek megváltozását, akár a betegségek terjedését, az egészséges és elérhető ivóvíz problémáját vesszük alapul, látható, hogy a közös érdek közös erőfeszítést kíván. Ezért a pár éve megtorpant nemzetközi egyezmények ratifikálási folyamatában most újra a tenni akarásé a szó. Az éghajlat-változási keretegyezmény kiotói jegyzőkönyvét tavaly Putyin elnök aláírta, ezzel Oroszországban érvényessé vált az addig csak terv szintű gazdasági korlátozás, miszerint az ipari tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátást maximálni kell. A fejlettebb országok azt vállalták, hogy 2012-ig legalább öt százalékkal, hazánk hat százalékkal csökkenti az 1990-ben mért értékekhez viszonyítva az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Bár a tervek szerint az energetikai szektor folyamatosan növelné a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát, a gyakorlatban rendkívül lassú a szél-, a víz- és a napenergia terjedése.
Vészjósló prognózisok
A most megjelent tudományos kötet a nemzetközi kötelezettségeket és akadályokat, valamint a hazai kutatási eredményeket eleveníti fel. Az Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon című könyv szerkesztője, Takács-Sánta András úgy látja: az emberiség újkori történelmében a karbonkor, a kőszénre, kőolajra és földgázra, azaz fosszilis tüzelőanyagokra alapozott energiaháztartás jelent nagy veszélyt, ez idézte elő a karbonkórt. Elmondta, ma már mintegy egyharmadával több a légköri szén-dioxid mennyisége, mint az ipari forradalom előtt.
Az ENSZ környezeti programja, a UNEP és a Meteorológiai Világszervezet közösen hívta életre még 1998-ban az Éghajlat-változási Kormányközi Testületet (IPCC) azzal a céllal, hogy a számos tudományterület szakértői a klímaváltozást vizsgálják. Öt-hat évente kiadott jelentésük elemzi a változásokat. Mika János éghajlatkutató szerint a tendenciák változatlanok, gyökeres fordulat nem következett be a kutatás kezdete óta. Ugyanakkor azt a kérdést is vizsgálja, amit a jelentés csak érintett, de a Holnapután című hollywoodi filmben be is mutattak: elképzelhető-e egy nem felmelegedéssel, hanem gyors, erőteljes lehűléssel, egy újabb jégkorszakkal folytatódó klímaváltozás.
Terjeszkedik a sivatag
Sajnos nem csak az üvegházhatásért felelőssé tehető szén-dioxid és metán, de egyéb légszennyező anyagok koncentrációja is rohamos mértékben növekszik, így egyre több nitrogén-oxidot, alacsony légköri ózont és halogénezett szénhidrogént, illékony szerves vegyületet lélegzünk be nap mint nap. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése szerint a levegőben keringő ártalmas molekulák miatt a földfelszíni hőmérséklet globálisan megközelítőleg 0,6 Celsius-fokkal emelkedett, nőtt a hőségnapok száma, míg a fagyos napok száma csökkent, a Föld északi féltekéjén egyre több a lehulló csapadék, ugyanakkor néhány régióban az elsivatagosodás fenyeget. Az aszályok kiterjedése és súlyossága szintén megnőtt a száradó térségekben. A napi hőingadozás emelkedik, mondhatjuk, időjárásunk alakulása szélsőségekbe hajlik. A tengerszint, a hóborítottság, a jégtakaró és a csapadék változásai összhangban állnak a felmelegedéssel.
A tudományos testület több forgatókönyvet állított fel a lehetséges folytatásra. Abban azonban megegyeznek, hogy a Föld fajgazdagsága csökkenni fog, a vízszűkösség, valamint az aszály és az árvíz, az erőteljesebb légköri jelenségek próbára teszik az alkalmazkodóképességünket.
Aszály, árvíz, szélvihar
A szervezet szerint ha most nem avatkozunk be radikálisan a szenynyezés megelőzése érdekében, egyes légköri kémiai folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Annak szemléltetésére, hogy hazánkban mit érzékelünk a világszintű változásokból, Csete László docens, az elmített kötet egyik szerzője összegezte az elmúlt évek káreseményeit. A 2000. évben az aszálykár meghaladta a 60 milliárd forintot, ugyanakkor abban az évben árvíz és belvíz is pusztított. 2001-ben és 2002-ben is volt aszály, ráadásul 2001-ben tiszai árvíz és belvíz, 2002-ben rendkívüli felhőszakadás és fagy, majd aszály sújtotta a termelőket. 2003-ban rekordokat döntő hőség párosult a több mint hat hónapon át tartó csapadékhiánnyal. A mezőgazdaság hozamkiesése azonban csak az érem egyik oldala. Az erdőgazdálkodás, a vadvilág, a védett természeti értékek pusztulása nem mérhető. A tönkrement gazdálkodókkal, az elhasznált eszközökkel, az energia-többletkiadásokkal, a kifizetett biztosítási összegekkel, az élelmiszerek és az ivóvíz áremelésével szintén nem számolnak. Az erre vonatkozó becslések ijesztő méretűek, amik a megelőzés és a védekezés szükségességére hívják fel a figyelmet.
Mika János éghajlatkutató szerint a telek itthon melegebbé válnak, nyáron kevesebb lesz a csapadék, és több napsütéssel kell számolnunk. Hozzátette: az elmúlt évek gyakori árvizeit, földcsuszamlásait, aszályait sokan próbálják magyarázni a globális jelenséggel, ám nem bizonyított egyértelműen, hogy a légkör terhelése állna a tragédiák mögött.
Alkalmazkodni kell
Csete László rávilágított az alkalmazkodás fontosságára: a talajművelés során törekedni kell az esővíz megkötésére és az öntözésre, megfelelő vetésszerkezettel és agrotechnikával – ha többe is kerül –, de a növénytermesztés és a kertészet talán könnyebben alkalmazkodik.
– A rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltás révén az ipari eredetű környezetterhelés jelentősen visszaesett. A 2003-ban indult második Nemzeti környezetvédelmi program részletesen foglalkozik a megújuló energiaforrásokkal, amelyek aránya a hazai energiatermelésben csupán 3,5 százalék. Ezt az arányt 2010-ig szeretnék megduplázni – fejtette ki Faragó Tibor, a zöldtárca munkatársa. Az energiahatékonyság javítására és a foszszilis tüzelőanyagok kiváltására már indult országos program, ezzel a szén-dioxid-szint stabilizálható lenne. További kutatások keresik a lehetőséget a hulladéklerakókban keletkezett, az előbbinél sokkal klímarombolóbb metángázszint csökkentésére.
Miután Magyarország is részese lett az uniós emissziókereskedelemnek, mintegy 250 olyan hazai létesítmény érintett közvetlenül a kibocsátás limitálásban, amelyek technológiája üvegházhatásért felelős gázokat bocsát ki – fűzte hozzá Faragó Tibor.
origo.hu
Hét meghökkentő törvény a világból – a legtöbben elbuknak ezen a kvízen
