Egy zsarolási kísérlet anatómiája

E sorok írója ez év április 21-én háromoldalas levelet vitt be személyesen a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöki titkárságára. Bálint-Pataki József elnöknek címzett küldeményemben tucatnál is több kérdést tettem fel a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényre hivatkozva. A dologhoz tartozik, hogy bizonyos kérdéseket már egy évvel korábban is elküldtem faxon, de azokra akkor nem kaptam választ. A levélben kilátásba helyeztem, hogy ha a törvényes határidőn, azaz tizenöt napon belül nem adnak közérthető választ, akkor polgári peres eljárásban kérem kötelezni a HTMH-t az igényelt közérdekű adatok közlésére, és büntetőfeljelentést is teszek az elnök ellen.
A kérdések több területet érintettek. Érdekelt volna például, hogy az utóbbi években az elnök mire költötte az úgynevezett koordinációs keretek milliárdot meghaladó összegét (2003-ban például a határon túli magyarok koordinációs kerete 560 millió forintot, a kisebbségi koordinációs és intervenciós keret pedig 127 milliót tartalmazott), de azt is megnéztem volna, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormánytól milyen összegeket kaptak (és azzal hogyan számoltak el) a határon túli pártalapítványok. Megkérdeztem, hogy mire és mennyit kaptak az anyaországi kormányváltás után a határon túl létrehozott baloldali sajtóorgánumok, milyen költségtérítést kaptak a határon túli magyar politikusok az utazásaikhoz, és működik-e jelenleg a HTMH-ban a határon túlra irányuló adóforintokat nyilvántartó központi rendszer (amire egyébként törvény kötelezné a hivatalt). Érdekelt volna a HTMH-val kötött szakértői, tanácsadási szerződések jegyzéke és az is: igaz-e, hogy a hivatal egyik munkatársa fennakadt a nemzetbiztonsági átvilágításon.
A levél igen érdekes lavinát indított el. Politikusok és hozzá közel álló szakértők hívtak fel, hogy óvatosan megtudakolják: ki „bérelt fel” a kérdések megfogalmazására. Néhányan azt javasolták, hogy „ezzel nem kellene foglalkozni”, mások pedig bonyolult politikai összefüggéseket véltek felfedezni a levelem mögött. A küldemény a HTMH életét is megbolygatta: jelentős számú névtelen levél érkezett a szerkesztőségi címemre, amelyekben magukat a hivatal alkalmazottainak mondó személyek adtak tippeket, hogy még mit kellene megkérdezni a vezetőktől. Például azt: kérdezzem meg az elnököt, hogy ő rendelkezik-e C típusú nemzetbiztonsági átvilágítással, és ha nem, akkor miért, mert különben erre törvény kötelezné.
Néhány nap után valaki elküldte azt a jogi választ is, amelyet az én levelemre fogalmaztak meg a hivatalban, és mellékelte az ellenérveket is, hogy a magyarázat miért nem állja meg a helyét. Magyarán az informátornak köszönhetően előre tudtam, hogy mit fognak válaszolni, és az hol támadható.
Május 3-i keltezéssel aztán megérkezett Bálint-Pataki József válasza. Egész pontosan fogalmazva csak a levél jött meg, mert egyetlen kérdésemre sem válaszolt érdemben. A cinikus válasz állandóan a Fidesz-kormány alatti hivatallal példálózik, annak ellenére, hogy én nem azt kérdeztem. Az elnöki extrajuttatások konkrét öszszegét firtató kérdésemre például ezt írja: „Bálint-Pataki József HTMH-elnök munkabére 2003 és 2005 között ugyanakkora volt, mint a 2003-at megelőző időszakban Szabó Tibor akkori HTMH-elnöké, s annak mértéke természetesen megegyezett, illetve megegyezik a köztisztviselői törvény szerinti juttatás mértékével.” A legfurább dolgot azonban az utolsó bekezdés tartalmazza, ezért ezt is szó szerint idézem: „az ön által kért további szerződéseket – beleértve a Kárpátaljai Alappal kapcsolatos támogatási szerződéseket is – egy előzetesen egyeztetett időpontban szívesen személyesen rendelkezésére bocsátom. Egyetlen feltételem az lenne, hogy előtte számoljon el azzal a 100 000 Ft összegű támogatással, melyet 2001. július 7-ei, a romániai magyarság státustörvénnyel kapcsolatos véleményéről készítendő tanulmány összeállításának támogatására irányuló kérelme alapján 2001. december 10-én utalt a HTMH a kérelemben megjelölt saját tulajdonú vállalkozása számlájára, s amellyel több mint 3 éve adósa hivatalunknak.”
Akkor nézzük csak, mi történt 2001-ben! A rendszerváltozás után Székelyudvarhelyen egy svájci karitatív cég ingyenterületet igényelt a várostól, hogy egy fogyatékos gyerekeknek adó otthont felépítsen. Ezt megkapták, a grandiózus épület elkészült, de a svájciak az utolsó pillanatban az épületet elajándékozták egy görög katolikus apácarendnek, amely bukaresti gyerekeket akart oda betelepíteni a székely fogyatékosok helyett. A felháborodott lakosság tüntetni kezdett, és egy adott pillanatban az emberek ölbe kapták az apácákat, és visszafoglalták az épületet. Egyiküket Bardóczy Csaba vitte ki, akit egy sajtófotó alapján azonosítottak a román hatóságok, és többéves letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Bardóczy a biztos halál elől külföldre menekült. (Az már más kérdés, hogy a csereháti épületet később az apácák – román karhatalmi segítséggel – visszafoglalták, és azóta is román fogyatékos gyerekeket nevelnek benne.)
A HTMH – amely kormányoktól függetlenül tízmillió forintokkal támogat (alapítványokon keresztül) határon túli politikusokat, nem tud pénzt adni kisembernek, ezért a magyarság ügyéért kiálló és ezért menekülni kényszerülő Bardóczyt sem tudta támogatni. A HTMH illetékes hivatalnoka (megjegyzem, az erdélyi főosztály akkori főnökét Bálint-Pataki Józsefnek hívták, és a velem akkor kapcsolatba lépő beosztottja ma is a hivatal alkalmazottja) megkeresett: segítsünk úgy Bardóczynak, hogy írok egy tanulmányt, amelynek ellenértékét a menekülni kényszerülő székely kapja meg. Így is történt: a tanulmány elkészült, Bardóczy kapott százezer forintot.
Nem mondom azt, hogy most – a kérdéseim okozta felháborodás nyomán – a mostani HTMH-vezetőség eldugta a tanulmányt, hogy meg tudjanak zsarolni vele. Tegyük fel, hogy elkallódott. De akkor miért nem írtak egy ajánlott levelet az azóta eltelt majd négy esztendőben, hogy küldjek még egy példányt belőle, mert elszámolási vitájuk van velem? (Különben a HTMH belső szabályzata szerint addig a kifizetés meg sem történhet, amíg meg nem történik a teljesítés, vagyis ebben az esetben a tanulmány leadása.) Ha a Bálint-Pataki József elnök által vezetett hivatalban három éve senkinek nem tűnik fel százezer forintos hiány (csak most), akkor milyen fegyelem lehet a többi támogatás esetében? És milyen jogon kötnek össze egy (mondvacsinált) elszámolási vitát egy közérdekű újságírói kérdéssel? Ezzel reméltek elhallgattatni? Vajon nem emlékszik a mostani elnök, hogy az a bizonyos támogatás kinek ment? Vagy neki a pillanatnyi érdeke fontosabb egy valóban kényes magyar ügynél?
A HTMH elnökének eljárása megerősít abban: valami bűzlik a hivatal környékén, amit mindenáron megpróbálnak eltussolni. Most már csak azért is végigcsinálom az ügyet, de azon is gondolkodom, hogy újabb büntetőfeljelentést teszek hűtlen kezelés gyanúja miatt. A kérdéseimre pedig akkor is választ várok, ha időközben lecserélik a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét.