Felsorolni is nehéz a kormányváltás óta a közszférát ért sérelmeket, teljesítetlen ígéreteket. A 2002-es, átlagosan ötvenszázalékos béremelést stagnálás, majd reálbércsökkenés követte, a bérfelzárkóztatás pedig kikerült a kormány szótárából, tömeges elbocsátások történtek főként a köztisztviselői karban. Ön hogyan értékeli a kormányváltás óta eltelt időszakot?
– Változatos időszakot éltünk meg, a start, vagyis az átlagosan ötvenszázalékos béremelés – mondhatom – példa nélküli volt. Ezután viszont kétségtelenül nem következtek be azok a változások, amelyekre a választások idején kaptunk ígéretet, vagy amikről a kormányalakítás után állapodtunk meg. A béremelést elvileg bérfelzárkóztatásnak kellett volna követnie, aminek elmaradása 2003-ban még elfogadható volt, de 2004-ben már országos közszolgálati sztrájkbizottság alakult a béremelés jogi garanciáinak megteremtése érdekében. Ennek ellenére tavaly valóban két-három százalékos reálbércsökkenés következett be, aminek részbeni kompenzálását az idei bérmegállapodásban próbáltuk rögzíteni. Bár a kormány érvelésében van igazság, hogy a 2002 előtti és a jelenlegi fizetések között mindenképpen nagy a különbség, a mindennapok szintjén a munkavállalók ezt másként érzékelik. A béremelés ugyanis nagyon alacsony nívójú bérekre rakódott, jó példa erre, hogy amikor az előző kormány alatt kétszeresére emelték a minimálbért, az a szociális ágazatban dolgozók majdnem felét érintette. Persze, ezért az előző kormányok bérpolitikája is felelős.
– A béremelésnek később azért más hozadéka is lett: erre hivatkozva történtek meg és várhatók további elbocsátások.
– Így igaz, a béremelést számos kritika érte, főleg a gazdasági szférából, mondván: a gazdaság problémái között előkelő helyet foglal el ez az intézkedés. Ezt mi a már említett kereseti viszonyok miatt is visszautasítottuk, visszautasítjuk. A kormány kedvezőbb gazdasági növekedésre számított 2002-ben, ami nem vált valóra, és ez az élet minden területén éreztette a hatását. Sajnos minden évben érezhető volt a fenyegetettség, a köztisztviselők számára pedig valóra is vált a leépítés – részben központi intézkedésekkel, részben kikényszerítéssel. A közszféra dolgozói között permanens bizonytalanságérzet van, de talán nem túlzás, ha a félelem szót használom. Nem mondjuk, hogy a közszféra struktúráját változatlanul kell hagyni, de ahhoz ragaszkodunk, hogy a reformjára vonatkozóan legyenek konkrét koncepciók, hatástanulmányok.
– A szakszervezetek és az MSZP egyik legerősebb és eltúlzott kritikája a polgári kormánnyal szemben az volt, hogy nem működteti az érdekegyeztetést. Az új kormány egyik leghangsúlyosabb ígérete ezért a jól működő párbeszéd volt, ám mondhatjuk: ennek szintje sosem volt olyan alacsony, mint ma. Számos döntés született egyeztetés nélkül, a közszféra fórumai 2003-ban egyszerűen nem működtek, 2004-ben is csak a sztrájkveszély idején tárgyaltak. Idén is csak áprilisban hívták össze először a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsát.
– Bár bizonyos érdekegyeztető fórumokat az ígéretek szerint visszaállítottak vagy létrehoztak, a működésükkel kapcsolatban valóban vannak problémák. Az érdekegyeztetéssel általánosságban is bajok vannak, a közszférában pedig kifejezetten kifogásolható, hogy az itteni fórumok egyáltalán nem, vagy alig-alig működtek. Valóban, amikor megalakult a sztrájkbizottság, akkor sztrájkbizottságként tárgyaltunk a kormánnyal, nem pedig a hivatalos érdekegyeztetés keretében. Az elmúlt időszak pozitívumai közé talán az idei bérmegállapodást lehet sorolni, ami még a költségvetés elfogadása előtt született meg.
– A legutóbbi, legnagyobb horderejű ügy a tavalyi 13. havi fizetés elmaradása volt: nyolcszázezer ember jogos jussát vették el a költségvetés manipulálása érdekében. Önök ezt szó nélkül hagyják?
– Nagyon sokat kritizáltuk ezt a kormányzati intézkedést. A helyzet annyiban bizonytalan, hogy több szakszervezet az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, amire a miniszterelnök bejelentette: a kormány az Alkotmánybíróság döntése szerint fog intézkedni. Amíg az állásfoglalás megszületik, dolgozunk a kompenzálás lehetőségein, és el akarjuk érni, hogy álljon vissza a korábbi rendszer, miszerint a 13. havi fizetés az előző 12 havi munkát ismeri el.
– A fentiek fényében mivel magyarázza, hogy még nem került sor komolyabb sztrájkra, demonstrációra, vagy bármilyen formájú, ám valódi nyomásgyakorlásra, hiszen az Orbán-kormány alatt ezek töredékéért sztrájkoltak, vagy szerveztek tömegdemonstrációkat a szakszervezetek? Korábban ráadásul azt mondták, hogy a tagság támogatná a tiltakozó akciókat.
– A sztrájkbizottság megalakulásakor volt egy demonstráció az ELTE Gólyavárban, ekkori felméréseink szerint a munkavállalókban valóban volt készség egy esetleges sztrájk támogatására. Erre végül azért nem került sor, mert a sztrájkbizottság jóhiszeműen megállapodást kötött a kormánnyal. A jelzett sztrájkkészség egyébként nem volt átütő erejű, hiszen az ötvenszázalékos emelés ekkor még élt a munkavállalókban. Sőt, a társadalom is úgy érezte – és erre a média is nagyon ráerősített –, hogy a közalkalmazottak kivételezett helyzetben vannak, és az ő béremelésük teszi tönkre a gazdaságot. Emiatt volt jel arra, hogy egy esetleges akciót nem övezne társadalmi szolidaritás, ami viszont fontos tényező. Egy sikertelen sztrájk többet árthat, mintha nem nyúlunk ehhez az eszközhöz. A harmadik körülmény pedig éppen a létszámleépítésekkel kapcsolatos fenyegetettség érzés volt. Sokan féltek attól, hogy bajuk származik abból, ha részt vesznek a tiltakozó akciókon. Végül el kell ismerni, hogy a szakszervezetek sem rendelkeznek olyan sztrájkalapokkal, hogy egy viszonylag tartós, többnapos sztrájknak az anyagi következményeit vállalhassák. Mindezen tényezők együttes hatásának tudható be, hogy nem került sor ez eddig komolyabb nyomásgyakorlásra.
– Az MSZP és maga Gyurcsány Ferenc is baloldaliként, szociáldemokrataként határozza meg magát. Mint szakszervezeti vezető, ön hol látja nyomát annak, hogy ez a kormány baloldali értékrendet képvisel?
– Véleményem szerint a száznapos program sok eleme munkavállaló-barát intézkedés volt, ugyanakkor számos olyan lépés is történt, ami a munkaadóknak kedvezett. A kérdésre talán a száz lépés program végrehajtása után lehet válaszolni.
origo.hu
A megrázó felvétel után eltűnt a barátnőjét kegyetlenül megkínzó lány
