Furcsa forradalom

Fiatalság, szerelem és lázadás, szinte mindegy is, hogy mi ellen. A modern kor edukátorai, két fiú és egy lány furcsa módját választják forradalmuknak: betörnek gazdag emberek palotáiba, és átrendezik a lakásokat. Lakberendezés német módra, üres frázisokkal, jó színészekkel.

Kacsalábon forgó építmények medencével, hatalmas kocsibeállókkal, kerttel, játszótérrel, mindez biztonsági kamerák képein keresztül, ütős zenével. Valakik mintha rohangálnának is keresztül-kasul, a portás már aluszik, aludj el szépen, a pecó üres. Hosszas előkészületek után Jan (Daniel Brühl – Good bye, Lenin) és Peter (Stipe Erceg) egy kamerával felszerelt, lepukkant furgonnal járják az elit környéket, s törnek be gazdag, befolyásos családok házába, nevelő célzattal. Kis terep- és lakberendezést végeznek, semmi nem marad a helyén, de semmit nem visznek magukkal. A modern kor „szakavatott” lakberendezői, igazságosztói így lázadnak naivan a társadalmi igazságtalanságok, aránytalanságok ellen. Mindenütt „velős” üzeneteket hagynak: „A bőség napjai meg vannak számlálva.” Lázadnának, de igazán nem tudják mi ellen, hogyan, így leginkább csak üres frázisok repkednek okokként is. Mint a rendező, Hans Weingartner is vallja: „Az Edukators film életem elmúlt tíz évéről, amikor egy politikai mozgalom részese akartam lenni, de nem találtam egyet sem, amelyért érdemes lett volna kiállnom.”
A két forradalmár életét természetesen a másik nem képviselője zökkenti ki, kialakul egy háromszög, szerelem, titkolózás, és kész a baj. Jule (Julia Jentsch) pár évvel előbb balesetet okozott, s azóta is fizetnie kell egy gazdag ember Mercedesének részleteit pincérnői fizetéséből. A férfi (Burghart Klaussner) hazaér, miközben rendezik át a lakását, így egy kis faluba menekülnek, ahova magukkal viszik. A világtól távol kezdetét veszi a nagy filozofálgatás, 68-ról, lázadásról, aránytalanságokról, szerelemről. Egykoron az ötvenes férfi az ellen lázadt, ami mára lett. S valószínűleg ez vár a fiatalokra is.
Weingartner második nagy játékfilmje érdekes próbálkozás lenne az idealista fiatalokról, de annyi mindent akar „mondani”, hogy hiába az ismert, szerepüket jól alakító színészek, a párbeszédek sokszor csak üres frázisok maradnak. Megtudhatjuk például, hogy „a pénz nemcsak szabadsággal, de még több felelősséggel is jár”, valamint azt is – ez ugyan kicsit kilóg a sorból –, hogy aki „harminc alatt nem balos, az szívtelen, aki harminc felett még mindig az, az viszont esztelen”.
(Edukators – német film, 127 perc. Rendezte: Hans Weingartner. Forgalmazza a Budapest Film.)