Most, hogy a szocialisták kongresszusán többen (egyesek szerint egy szervezett kör) kifütyülték Szili Katalint, az államfői posztért folyó verseny ezüstérmesét, érdemes elgondolkodni azon, mit jelent a baloldal által sűrűn emlegetett szó: szolidaritás. Jó héttel ezelőtt az MSZP még egy emberként istenítette a házelnök asszonyt, ódákban és epigrammákban beszéltek róla, mint mondták, alkalmasabb embert köztársasági elnöknek elképzelni sem lehet.
Aztán az élet úgy hozta, hogy nem ő lett a befutó, kis különbséggel veszített, mire a lelkes támogatók egy csoportja köpönyeget váltott, és harsány füttyszóra fakadt. Hogyan is van ez? Együtt jóban, rosszban? Vagy csak a jóban? Ritka gusztustalan tempó az ilyen. Míg úgy látni, győzni fogsz, veled vagyunk – ha veszítesz, ejtünk. Kifütyülünk.
Ami történt, arról Szili Katalin tehet a legkevésbé. Ő a választás első és utolsó napja között nem tett semmi fordulatot, hajtűkanyart, nem paktált le senkivel, nem változtatott a szemléletén. Megmaradt Szili Katalinnak. A kongresszus (egy része) váltott lépést, nem ő.
Régi bolsevik reflexek ezek, tapasztaltabb politológus előre megmondta volna, hogy így lesz. Mint ahogyan afelől sem lehetett kétség, hogy a szocialista vereségnek nem lesznek személyi konzekvenciái. Senkit sem fognak kirúgni, eltanácsolni, megbüntetni. Bizonyos átrendeződés természetesen lesz az erőviszonyokban (lett is, Gyurcsány tovább nyomult), de kifelé ebből kevés látszik. Kifelé a nyugalom érzetét kell árasztani, hadd higgye a mamlasz mezei MSZP-s, hogy odafönn minden a legnagyobb rendben.
Ez a kis fütty még belefért, sőt, mondhatni, jól is vette ki magát, lám, ez egy szabad párt, itt mindenki akkor fütyül, amikor kedve tartja. Fütyülünk rá. Szegény Szili…
origo.hu
Botrány Budapest utcáin – Törvénysértő Pride-felvonulás jön szombaton
