Fütyültek rá

Most, hogy a szocialisták kongresszusán többen (egyesek szerint egy szervezett kör) kifütyülték Szili Katalint, az államfői posztért folyó verseny ezüstérmesét, érdemes elgondolkodni azon, mit jelent a baloldal által sűrűn emlegetett szó: szolidaritás. Jó héttel ezelőtt az MSZP még egy emberként istenítette a házelnök asszonyt, ódákban és epigrammákban beszéltek róla, mint mondták, alkalmasabb embert köztársasági elnöknek elképzelni sem lehet.
Aztán az élet úgy hozta, hogy nem ő lett a befutó, kis különbséggel veszített, mire a lelkes támogatók egy csoportja köpönyeget váltott, és harsány füttyszóra fakadt. Hogyan is van ez? Együtt jóban, rosszban? Vagy csak a jóban? Ritka gusztustalan tempó az ilyen. Míg úgy látni, győzni fogsz, veled vagyunk – ha veszítesz, ejtünk. Kifütyülünk.
Ami történt, arról Szili Katalin tehet a legkevésbé. Ő a választás első és utolsó napja között nem tett semmi fordulatot, hajtűkanyart, nem paktált le senkivel, nem változtatott a szemléletén. Megmaradt Szili Katalinnak. A kongresszus (egy része) váltott lépést, nem ő.
Régi bolsevik reflexek ezek, tapasztaltabb politológus előre megmondta volna, hogy így lesz. Mint ahogyan afelől sem lehetett kétség, hogy a szocialista vereségnek nem lesznek személyi konzekvenciái. Senkit sem fognak kirúgni, eltanácsolni, megbüntetni. Bizonyos átrendeződés természetesen lesz az erőviszonyokban (lett is, Gyurcsány tovább nyomult), de kifelé ebből kevés látszik. Kifelé a nyugalom érzetét kell árasztani, hadd higgye a mamlasz mezei MSZP-s, hogy odafönn minden a legnagyobb rendben.
Ez a kis fütty még belefért, sőt, mondhatni, jól is vette ki magát, lám, ez egy szabad párt, itt mindenki akkor fütyül, amikor kedve tartja. Fütyülünk rá. Szegény Szili…