Gyakorlatias békülés

Harminc évnek kellett eltelnie a saigoni amerikai követség megalázó kiürítése, a vietnami háború vége óta, hogy a kommunista ország egyik vezető politikusa az Egyesült Államokba utazhasson.

Bár a vietnami vendég látogatásának óriási szimbolikus jelentősége is van az Egyesült Államokban – hiszen a háború a ma döntési helyzetben lévő amerikai generáció meghatározó élménye volt –, a közeledésnek nagyon is gyakorlatias céljai vannak mindkét részről. Míg az amerikai befektetők óriási potenciált látnak a folyamatosan megnyíló és dinamikus növekedést mutató vietnami gazdaságban, a kommunista vezetők pedig az Egyesült Államok piacaira áhítoznak, addig Washington ázsiai terveiben szerepet játszhatnak a Hanoi és Peking közötti tradicionális ellentétek is – emlékeztetnek szakértők. A feleket összekötő gazdasági szálak fejlődését jól illusztrálja, hogy a kétoldalú kereskedelmi szerződés 2001-es életbelépése óta évente átlagban 27 százalékkal nőtt a Vietnamba irányuló amerikai befektetések összege, s Khai most az amerikai elnök támogatását kéri országa felvételéhez a Világkereskedelmi Szervezetbe. Hanoi konstruktív magatartását jelzi az is, hogy a kormányfő egyhetes látogatásának első útja a Washington államban lévő Seattle mellett lévő Rentonba, a Boeing repülőgépgyárba vezetett, ahol megerősítette a vietnami légitársaság újgenerációs, 787-es repülőgépekre vonatkozó megrendelését.
Az amerikaiak stratégiai szándékai Vietnammal kapcsolatban ugyan kevésbé kézzelfoghatók, de beleillenek abba a képbe, amely az ázsiai országoknak egyfajta kínai ellensúllyá fejlesztését célozzák. Bár egyenként eltörpülnek Kína potenciáljához képest, amerikai befolyással együtt gátat szabhatnak a pekingi ambícióknak – ahogy azt a Spartley-szigeteknél rejlő olajkincs birtoklása körüli vita is mutatja.
Hiába mutatkozik ugyanakkor mindenki optimistának az amerikai–vietnami kapcsolatok jövőjét illetően, a múlt sebei még távolról sem gyógyultak be, s ezt csak nehezíti, hogy a hanoi rezsim jellegében nem következtek be alapvető változások. A mintegy egymilliós amerikai vietnami közösség túlnyomó többsége továbbra is véreskezű kommunista diktatúrának tartja egykori hazáját, és ennek számos tüntetéssel adott hangot a napokban. Az egyik transzparensen Khait egyenesen „a másik Szaddám Huszeinnek” nevezték.