Három gyűrű

Alámerült Atlantiszom

Nagy szerencséje van annak, aki megtalálja a Máramaros megyei Kővárat egy mai térképen. Berkeszpatakát és Bucsonfalvát kell megkeresni, mert annak határában, a kanyargó Lápos partja fölött lelheti meg Kővár maradék romjait.
Okleveles formában először 1368-ban tűnik fel olyan vonatkozásban, hogy az írás Lackfi András vajda György fiát Kővárból származónak mondja. „1378-ban Nagy Lajos király Balk és Drág román vajdáknak adományozta a várat, beiktatásukra azonban csak Zsigmond király idején, 1390-ben került sor. Később a Bélteki, ezektől hűtlenség okán elvéve a Drágffy család birtokába került. A mohácsi csatát követően, 1526-ban Szapolyai János rendelkezett felette, majd a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek váltották egymást a vár birtoklásában. 1538-tól fontos erdélyi határvár szerepét töltötte be. 1567-ben János Zsigmond a török segítségével foglalta vissza a császáriaktól. A XVII. század elején a belső vár védelmét ellátó, Bocskai Istvánhoz hű magyar katonák kiszorították a külső várat védő császári erőket, s így az erősség Bocskai kezére került.”
Egy 1687-es metszeten jól látszik, hogy milyen erősség volt a háromszoros védőgyűrűből (külső, középső és belső várból) álló építmény, ahol az egyes várfalövek és az ezeken átvezető bejáratok közötti árkokon felvonóhidak és kapuk szolgáltak. A várfalakat külső tornyok is erősítették, egyik bástyája az ágyúk számára volt kialakítva. „A XVI. század végétől, a XVII. század elejétől kezdve a Kővár központú, Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott terület Kővár vidék néven elkülönült, különállása egészen 1876-ig tartott, mikor területét a környező vármegyékbe olvasztották. 1703-ban, a Rákóczi-szabadságharc elején kuruc kézre jutott a vár. A bukást követően, 1715-ben Rabutin császári tábornok felrobbantatta, majd két évvel később az Erdélybe törő tatárok pusztították el Kővár maradék várát.”
Ez a vár Balassi életében is jelentős szerepet játszott. Az 1575. június 10-e előtti napokban történt: Kornis Gáspár huszti kapitány Báthoryhoz igyekezvén, lovasaival Erdély északi határán beleütközött Balassi Bálint csapatába, aki Bekes Gáspárnak készült Magyarországról segítséget hozni. Összecsaptak, s bár Kornis szétszórta Balassi katonáit, sebesülése miatt nem tudott eljutni Báthory Istvánhoz. Balassi pedig katonáinak elvesztése után Hagymási Kristóf kővári kapitány embereibe botlott, akik megsebesítve elfogták és a vajdához vitték. Ez élete egyik legszerencsésebb kalandja volt: Báthory István jól fogadta és védte fiatal ellenfelét. Ahogy Eckhardt Sándor írja, itt aztán – mivel bőven volt rá ideje – Balassi „elmélkedhetett az élet komédiáján”.