Újabb állam készül a háborúra, fontos lépést tett az európai ország

Egyre több balti ország döntött úgy, hogy kilép az ENSZ ottawai egyezményéből. A gyalogsági aknákat tiltó egyezmény távozói között a legfrissebb Litvánia, azonban arról általában kevés szó esik, hogy mi is pontosan az ottawai egyezmény és mit jelenthet a jövőre nézve a tömeges távozás.

Fotó: FARIQ FARAJ MAHMOOD Forrás: ANADOLU

Az 1990-es évek turbulens időszak volt a világpolitikában, ahogy meghatározó volt a fegyverkezést érintő egyezmények szempontjából is. Az ENSZ 1997-ben aláírt ottawai egyezménye sem véletlenül ebben az időszakban született, azonban 2025-re már tömegével vannak azok, akik távoztak vagy távoznának, a legfrissebb közülük pedig Litvánia – írja az Origo.

Litvánia és a többiek távozása után a gyalogsági aknák ismét komoly kockázatot jelenthetnek 
Fotó: FARIQ FARAJ MAHMOOD / ANADOLU

Ukrajna, Finnország, Lengyelország, Lettország és Litvánia is kilépett az ottawai egyezményből, amely tiltja a gyalogsági aknák felhalmozását és gyártását. Mint arról lapunk is beszámolt, Litvánia először 2025 júniusában értesítette António Guterres ENSZ-főtitkárt az egyezményből való kilépési szándékáról. Ezt a litván parlament 2025. májusi szavazása előzte meg. A kilépés azonban csak december 27-én, az egyezmény 20. cikkében előírt hat hónapos várakozási időszakot követően vált véglegessé.

A számok pedig sokkolóak, Litvánia állítólag a következő évtizedekben mintegy 500 millió eurót tervez költeni páncéltörő aknákra és gyalogsági aknákra, előnyben részesítve a hazai gyártókat.

Arról azonban kevés szó esik csak, hogy mi is az az ottawai egyezmény, és mit jelenthet a jövőre nézve a távozók egyre bővülő sora. 

Az aknák alatt általánosságban olyan robbanó eszközöket értünk, amelyek valamely impulzusra maguktól, emberi beavatkozás nélkül robbannak. Ezeknek több típusa is van, így vannak vízi illetve szárazföldi aknák is. 

A szárazföldi aknák egyik nagy altípusa az úgynevezett gyalogsági aknák, amelyeket dedikáltan az emberek ellen terveztek és használnak. 

Míg a szárazföldi aknák közül több olyan is van, amely nagy mennyiségű fémre, esetleg nagyobb súlyra, illetve speciális rádiójelek érzékelésekor robban, addig a gyalogsági aknák egy jelentős része súlyra aktiválódó robbanószerkezetet tartalmaz. Ezek az aknák azonban nem válogatnak, hiszen súly alapján nehéz lenne eldönteni, hogy egy civil vagy egy katona lépett-e a szerkezetre. Így azonban ezek az eszközök óriási veszélyt hordoznak magukban. 

Út az ottawai egyezményig 

Az ENSZ ottawai egyezményét, szemben sok más fegyverkezést korlátozó egyezménnyel, civilek kezdeményezték. Az 1980-as évekre ugyanis egyértelművé vált, hogy mekkora pusztításra is képesek ezek az eszközök, ahogy az is egyértelművé vált, hogy a konfliktus befejezése után eltávolításuk elképesztő időt, pénzt és energiát igényel, garancia pedig soha nem lesz. 

Az Afganisztánban vagy éppen a Vietnámban zajló modern kori háborúk egyértelművé tették mind a civil, mind pedig katonai veszteségek mértékét és annak borzalmait is. 

Leszakad végtagok, gyerekek, földművesek, akik rosszkor voltak rossz helyen. A több civil szervezet által indított kezdeményezésnek – amelyet Diana hercegnő is aktívan támogatott – pedig meg is lett az eredménye, hiszen 1997-ben 122 ország aláírásával Ottawában megszületett az egyezmény ezen fegyverek gyártásának és felhalmozásának a tiltásáról. 

Litvánia és a többiek döntése után újra veszélyesek lehetnek a határok

Most azonban úgy fest, Európa egyes országai a fegyverkezési verseny közepette elfelejtették a második világháború borzalmait és újra a gyalogsági aknák felé fordulnak. A probléma azonban továbbra is adja magát, hiszen az orosz fenyegetés árnyékában újra eljöhet az idő, amikor Európában is elég lesz, ha valaki rosszkor van rossz helyen. 

Az Oroszországgal szomszédos országok ugyanis, nagyon úgy fest, hogy újra aknamezővé akarják változtatni a kontinens határát. 

A probléma azonban ezzel továbbra is az, hogy ezek az eszközök akár évtizedeken keresztül is a földben maradhatnak, eltávolításuk pedig óriási energiabefektetés. Emellett pedig a teljes „tisztaságra” sosem lesz garancia. Így akár az is könnyen előfordulhat, hogy egy egyébként megtisztított területen egy véletlen arra járó még talál egy aktív eszközt. 

A kérdés tehát már csak az, hogy a most kilépő országok a lehetőséget szeretnék megteremteni ezen fegyverek használatára, vagy gyorsan munkába is állnak, és elaknásítják a kontinens határait. 

Borítókép: Egy gyalogsági akna hatástalanítás után (Fotó: AFP)