Herr volt a korlátlan úr

A legszilárdabb alapokon álló magyar női kézilabdaklub, a Győri Graboplast-ETO tegnap végre felhúzta a tetőt is, 25-15-re verte a Dunaferrt, így története első kispályás bajnoki címét nyerte. A Vasas 1993-as sikere óta tartó kettős hatalom, a Dunaferr–Ferencváros-vetélkedés ezzel véget ért.

2005. 06. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Dunaferr a pályán elért eredmények alapján tegnap akár már bajnokként érkezhetett volna Győrbe, ám egyik játékosának jogosulatlan szerepeltetése miatt két büntetőpontot levontak tőle, így az alapszakaszban az ETO mögé került. A győriek ennek köszönhetően egy bónuszponttal többet vittek be a rájátszásba, ezért május 6-án 26-20-ra ki is kaphattak Dunaújvárosban, győzelmi kényszerbe csak tegnap kerültek. Abban voltak persze a Magyar Kupa április 3-i döntőjében is, és mivel akkor indulatoktól terhes kézitusában 26-24-re nyertek, a mostani végkifejlet megtippelésére senki sem vállalkozott.
Róth Kálmán, a hazaiak trénere igyekezett csökkenteni ezeket, három, a Dunaferrhez igazoló játékosa közül Sirinát és Mehlmannt nem is nevezte. Kollégája, Kiss Szilárd is húzott egy eredetit, azonnal követő emberfogással őriztette Görbiczet. (Szó se róla, a Cornexinek az EHF-kupadöntő visszavágóján bejött.) A másik oldalon Temes bemutatkozásként leterítette Radulovicsot – az alaphang ezzel megvolt.
Ami a hagyományos értelemben vett kézilabdát illeti: az ETO középen iszonyú tömören és keményen védekezett, szélről pedig Herr kapus mindent fogott, így a zavarodott Dunaferr 17 perc alatt mindössze két gólig jutott. A másik oldalon viszont tetőzött az ostrom, úgy, hogy Görbiczről is gyorsan vissza kellett állni, de ez sem segített. Legalábbis addig nem, amíg 8-2-nél magához nem tért a Dunaferr (ez várható volt), és nem packázott el már-már pökhendi módon óriási ziccereket a Győr (ez nem volt várható), a 10-7-es félidei eredmény mindenesetre újra nyílttá tette az alapkérdést, amely korábban már lezárulni látszott.
A folytatásban mindkét kapus parádézott, ellenpontjukat olykor a két szlovén játékvezető jelentette. Ám a vendégeket főleg az sújtotta, hogy több klasszisuk dacára támadásban nem akadt nyerő emberük. A klubtól búcsúzó Pálinger hátul nem hozhatta a meccset, már csak azért sem, mert a másik háló előtt Herr volt az úr, és társai felnőttek mellé, a rivális számára már követhetetlen magasságba. A 45. percre (17-10) eldőlt az elsőség sorsa, sőt, a magát ünneplő újdonsült bajnok a hajrában 10 góllal vezetett. A feledhetetlen diadal feledhető epizódja a pontos végeredmény, a 25-15, bár a győztes szempontjából a kapott gólok száma évtizedes bravúr. Ezt a pezsgőben fürdő Herr Orsolya így kommentálta: „Életem mérkőzése és életem eddigi legjobb teljesítménye volt.”
A Dunaferr pedig, miután lemaradt a hatodik aranyérméről, fájdalmas és felemelő módon emlékezett januárban autóbalesetben elhunyt beállósára, Kulcsár Anitára; a győri temetőben fekvő sírjára helyezte az e gesztussal mégis roppant becsessé tett ezüstöt.
*
A Fradié a bronz. A 3. helyért: FTC–Cornexi 42-29. A női bajnokság végeredménye: 1. Győr, 2. Dunaferr, 3. FTC, 4. Cornexi.



A legszilárdabb alapokon álló magyar női kézilabdaklub, a Győri Graboplast-ETO tegnap végre felhúzta a tetőt is, 25-15-re verte a Dunaferrt, így története első kispályás bajnoki címét nyerte. A Vasas 1993-as sikere óta tartó kettős hatalom, a Dunaferr–Ferencváros-vetélkedés ezzel véget ért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.