Az egész világ érdeklődéssel figyeli manapság a „narancsos forradalommal” hatalomra jutott elit lépéseit, mindenkit érdekel ugyanis, hogy milyen irányt vesz Kijev a váltás után. Erre a kérdésre azonban csak úgy lehet pontosan felelni, ha megnézzük, honnan is jön Ukrajna. Ön az elmúlt évtizedet vezető posztokon végigdolgozó ügyészként egyike azoknak, akik nagyon is jól tudják, milyen volt a letűnt rendszer. Miként jellemezné Leonyid Kucsma legtöbbször oligarchikusként, korruptként leírt rezsimjét?
– Ha egy mondattal kell válaszolnom, akkor azt mondom, Ukrajna Európába tart. Ám, hogy milyen úton, mennyi idő alatt, miként jutunk el oda, az csak rajtunk múlik. S ha majd a törvény teljesen független lesz az éppen hivatalban lévő elnök akaratától, akkor az országot tényleg demokratikusnak nevezhetjük.
– Szavai meglehetősen szkeptikusan hangzanak. Miután az előző elnök alatt meg kellett élnie hirtelen leváltását is, nem is kérdezem, hogy milyen nyomás nehezedett önre…
– Az elmúlt években is a törvény alapján igyekeztem végezni a munkámat, Leonyid Kucsmával azonban nem volt egyszerű együtt dolgozni. Nem mindig akarta megérteni, hogy a vágyai nem esnek egybe a törvény betűjével. Ez nagy hiba volt. Ami az utódját illeti, ő érezhetően tiszteli a törvényt.
– Még mielőtt továbbmennénk, próbáljuk meg kicsit árnyalni a képet. Nehezen hihető, hogy egy csapásra minden jóra fordult volna, míg idáig minden gonosz és ördögi volt…
– Ez így van. A most a hatalomból lelépett elit is sok jót tett. Ukrajna elindult felfelé. Ám, hogy milyen áron, milyen módszerekkel, kik voltak ennek a haszonélvezői és a kárvallottjai, azt most nem taglalnám. Túlságosan messze vezetne. Maradok inkább a saját területemnél, hiszen az is tanulságos a változások szempontjából. Négy éve például életbe léptettük az európai normákon alapuló új büntető törvénykönyvet, amely – hogy egy példát említsek – szankcionálja az adócsalást. Helyes. A baj csak az, hogy az eljárási jog még mindig a negyven évvel ezelőtti szabályokon alapul. Ebből is megértheti, miért sérül nálunk a kelleténél jobban a demokrácia! Két zsák krumpli eltulajdonítása például letartóztatást von maga után. Akárcsak a szovjet időkben! Fél lábbal tehát nagyot léptünk előre, míg a másik lemaradt valahol a múltban. Így aztán teljes a kuszaság, amivel nem nehéz visszaélni. Nekünk most a törvényalkotásban vissza kell menni a kályhához, ehelyett a szoba közepén táncolunk.
– A törvényesség manapság Ukrajnában annyira vágyott megteremtésében kulcsszerepe van az ügyészségnek. Az elburjánzott korrupció felszámolásához elengedhetetlen az ily módon hatalmukkal visszaélők elszámoltatása, a morális megtisztuláshoz pedig a szimbolikussá vált gyilkossági ügyek felderítése…
– Ez így van. Ez lehet a kiindulási pont, egyúttal zsinórmérték ahhoz, hogyan is kell élni. Csak így érezheti magát az átlagpolgár biztonságban, s erősödhet a szabadságérzése. Ezen a téren rövid idő alatt is sokat tettünk. Hogy csak a leghangzatosabb sikert említsem, felderítettük Gongadze gyilkosait, még az egyik elkövetőt, a nemzetközi körözés alatt álló volt belügyi tábornokot, Pukacsot kell elfognunk. Az üzenet egyértelmű. Érvényt kívánunk szerezni a jognak, hogy a társadalom ne érezze magát védtelennek.
– Apropó, Gongadze. Ha a lapok igazat írnak, akkor az ön másfél évvel ezelőtti leváltásának is köze van ehhez az ügyhöz…
– Így van. Egy nap alatt leváltottak. Törvénytelenül. Hogy miért? Mert tudták, hogy az akkor előzetes letartóztatásban lévő Pukacs elkezd beszélni a gyilkosság megrendelőiről. Utána ki is engedték. A kérdés az, hogy ki szervezte meg az én eltávolításomat. Kucsma elnök csak eszköz volt valakiknek a kezében, avagy önállóan cselekedett? Kik vezették a kezét, amikor aláírta a leváltásomat? S mi van a parlamenti vizsgálóbizottság jelentését alátámasztó bizonyítékokkal? Miért nem adja át őket a főügyésznek már egy éve Omelcsenko? Mert politikai játék folyik. Valakik ebben érdekeltek.
– Sajnálatos, hogy ezeket az ügyeket jelenleg is túlságosan átszövi a politika. Maradjunk a Gongadze-ügynél. Úgy tűnik, mintha a megrendelő kilétét bizonyító magnószalagok egy politikai alku tárgyai lennének. Így aztán ember legyen a talpán, aki tisztán lát. A sokat emlegetett Melnyicsenko őrnagy például nem igazán siet Kijevbe az önök segítségére…
– Ott tartunk, hogy még két éve megegyeztünk az amerikai hatóságokkal, az általunk összeállított 92 kérdést a jogsegélyegyezmény keretében felteszik az Egyesült Államokban tartózkodó koronatanúnak, Melnyicsenko őrnagynak. Ő akkor állítólag ráállt erre. A válaszokra azonban máig várunk. Melnyicsenko azonban egyelőre hallgat. Ahogy az őrnagy igent mond, már indul is a vizsgálóbizottság Amerikába.
– Léteznek egyáltalán azok a – mint annyiszor hallottuk, állítólag Kucsma érintettségét bizonyító – felvételek?
– Nem tudom, bár úgy vélem, hogy igen. Vannak azonban, akik az ellenkezőjét állítják.
– S hogy még bonyolultabb legyen a dolog, már a londoni emigrációban élő orosz Borisz Berezovszkij is ott sertepertél az állítólagos kazetták körül, s ez a tény még nagyobb homályba burkolja az igazságot…
– Magam is nagyon kíváncsi vagyok az igazságra, ennek kiderítéséhez azonban mindenképpen szükségünk van az eredeti felvételekre. Ezt meg kell vizsgáltatnunk, s akkor mondhatunk valamit. Ami most a rendelkezésünkre áll, nyilvánvalóan egy vágott felvétel, egy montázs. Ez pedig nem bizonyíték. Melnyicsenko munkatársai elmondták, hogyan készültek ezek a felvételek, s miként másolták le őket. Az őrnagy tanúvallomására tehát feltétlenül szükségünk van.
– A másik hangzatos ügy Juscsenko megmérgezése, amelyről a választások lezárultával már alig hallunk. Hogy áll a nyomozás?
– Először is vizsgálatok sorát végeztük el, s vannak az esettel kapcsolatban gyanúsítottak. Mindent megteszünk, hogy bizonyítsuk bűnösségüket. Ez aprólékos és kényes folyamat már csak azért is, mert mind a sértett, mind pedig a gyanúsítottak különleges személyek, s sajátos maga az elkövetés módja is. Megkönnyíti azonban a dolgunkat, hogy egy speciális dioxinról van szó, amely akárkiknek a kezébe nem kerülhet.
– A megtisztulás kapcsán nem lehet megkerülni Kárpátalját sem, amely Ukrajna egyik leginkább kriminogén régiója. Hol tart e területen a rendteremtés, az alvilággal összefonódott, választásokon vesztes hatalom elszámoltatása?
– Értem a magyar aggodalmakat, hiszen határrégióról van szó, ráadásul magyar kisebbség is él itt. Kárpátalján a hatalom kriminogén jellege tipikus volt a letűnt rendszerre. Ezek a bűnöző elemek pedig azonnal partnerre találnak a határon túl is. Hogy csak egy példát említsek, fittyet hányva a védelmi előírásokra, 2004-ben Magyarországról négyezer tonna első kategóriás veszélyességi fokozatú mérgező vegyi anyagot hozott be egy globális cég debreceni leányvállalata Ukrajnába. Az alvilág nemzetközi, a bűnözők tehát gyorsan megértik egymást, az emberek meg haljanak meg a mérgező hulladéktól! Ennek azonban vége, s a magyar főügyészséggel együtt dolgozunk az ügyön, s meg fogjuk találni a felelősöket.
origo.hu
Felháborító eset rázta meg a pécsi étterem dolgozóit és vendégeit
