Nyakunkon az üdülési szezon, mostantól három hónapon át egy fél ország veszi nyakába a lábát, markába a bőrönd fogantyúját, s indul el családostul világot látni, tengerben fürödni, ide meg oda.
Vigyázzatok, kedveseim, mert rengeteg baj van mostanában az utazási irodákkal, nem huhogni akarok, tényleg. Elviszik az embert melegebb éghajlatra, aztán – sok esetben – ott is hagyják a nyomorultat, találja föl magát, vagy telepedjen le szigetlakónak az Adrián.
Ezen így el lehet nevetgélni egy darabig, ám akivel egyszer már kibabrált egy ilyen kalóztours, az kevéssé fogékony a poénra. Tessék csak elképzelni, amint ott áll a boldogtalan utas családostul, bőröndöstül a peloponnészoszi hotelbejáratnál, ahová kitessékelte a személyzet a turnus végén, s várja a reptérre induló buszt. Busz azonban nem érkezik, mindössze az idegenvezető hebeg valami zavarosat, hogy kis türelmet, hehehe, nyugi, mindent megoldunk, az a helyzet, hogy a budapesti irodát időközben lebontották, áthelyezték és összevonták, a számítógéppel is van egy kis zűr, de nyugi. Óriási patália kerekedik persze, telefonálás, ordítozás, nagykövetség, főkonzul, ombudsman, hágai bíróság… A gyerekek közben bömbölnek, egy szalmakalapos vénasszony elájul, egy fiatalabb koraszülésbe kezd.
Utaztatás magyar módra.
Hát vigyázzatok, kedveseim! Tavaly nyáron a televízió is mutatott ilyen lóvá tett utasokat. Ott álltak a nyomorultak a kettes terminál free shopja mellett, de egyikük sem vásárolt vámmentes kalocsai szőttest meg karton Munkás cigarettát, csak néztek maguk elé üveges tekintettel.
Jó nyaralást, eredményes visszautat!

Horror kempingezés közben: maszkos, késekkel felfegyverzett társaság várta a túrázókat sátraiknál