Kihúzni a hordóból az ördög patkószegét

Tokaj is ünnepelt a Pannon Bormustra előtt: a máskor néptelen utcák élettel teltek meg, a Magyar Borok Háza, a Bacchus Arts Stúdió és a tokaji művelődési ház negyedik alkalommal rendezte meg Hegyalján a Tokaji Borok Fesztiválját. Krúdy szerint sok dolga van erre az ördögnek, „mert patkószeget kell vetnie a legkisebb hordócskába is. Azért olyan különös természetű a hegyaljai bor” – írja, ám a helyzet szerencsére nem ilyen pokoli. Van persze mivel leszámolni; ahogy Szepsy István szokta mondani, a borászat ugrásszerű fejlődésére van szükség abban az országban, ahol a menynyiségi termelés mellett ötven évig nem volt fejlődés, kutatás, marketingmunka.
Meglepetés a mostani sürgés-forgás, a fesztivált szervező Magyar Borok Háza ügyvezető igazgatója, Nyikos István úgy vélekedik, „mivel Trianonnal ez egy határszélre került környék lett, kicsit kilúgozódott, és el kell érni, hogy újra beinduljon a szellemi pezsgés. Nagyon sokat kell azért dolgozni, hogy egy ide érkező vendég kedvet kapjon másodszor is eljönni: jó szolgáltatásokra és minőségi programokra van szükség” – mondja, hozzátéve, hogy sajnos egyedül vannak ebben az ügyben: nem lehet forrásokra pályázni, holott a Tokaji Borok Fesztiválja olyan közösségi marketingügy, amibe invesztálni kellene ahhoz, hogy majd egyszer ki is lehessen venni belőle.
Már az első kortyok után bebizonyosodik: téved, aki Tokajt kizárólag a desszertborászattal azonosítja. A 2001-es év bortermelője cím birtokosa, Szepsy István szerint a tokaji száraz borokkal kapcsolatban két vélemény ütközik. Az egyik fél azt mondja, hogy a furmint külföldön ismeretlen, emiatt rosszak a világpiaci esélyei. „A másik vélemény szerint – amihez én is csatlakozom – a furmint bár valóban ismeretlen, éppen ezért végtelenek a lehetőségei, mert nem kell semmihez viszonyítani, csak önmagához. Azt gondolom, hogy ilyen egyensúlyos savvezetésű, ásványos karakterű borral nagy sikert lehet elérni a világban” – mondja, miközben bemutatja a jövőt is: éppen bort töltő lányait. Emlékeztet: az új stílusú szárazbor-készítés csak ötéves múltra tekint vissza, amikor elkezdődött a hordós erjesztés, kis hozam mellett, különleges termőhelyekről, öreg tőkékről, kis fürtű furmintváltozatokról.
Arról, hogy egy világhírű desszertborász hogyan tudott száraz borokkal megjelenni a piacon, azt mondja: semmi zökkenő nem volt. Az angliai sommelier-k már a pincékben nyüstölték az importőrt, hogy vigye be Angliába ezeket a száraz borokat, amikor még csak hordóminták voltak. Dögunalom lenne az élet, ha mindig egy stílusú chardonnay-k meg cabernet-k születnének.
A Tokaj Oremus Kft. ügyvezetője, Bacsó András arra a kérdésemre, hogy milyen esélyei vannak a tokaji száraz boroknak a világban, röviden és velősen válaszol: nagyon nagy. Szerinte Tokaj-hegyalja vulkáni talaja, fajtái, szőlőtermesztési és borkészítési kultúrája vetekszik a világ nagy tradicionális szőlőtermesztő országainak kultúrájával. „Alacsony hozamokat kell megcélozni, tökéletesen beérett szőlőre van szükségem, és korlátozott mennyiségi feltételekben vagyok csak hajlandó gondolkodni. Legalább olyan komoly odafigyelést igényel a tokaji nagy száraz bor készítése, mint az aszúboré. De köztudott, hogy az aszúsodás folyamán óriási mennyiségi csökkenés lép föl, így az aszúborokból hektáronként négy-hatszáz palack készíthető el, míg a száraz borokból el lehet érni nyolc-tízezer palackot is. A tokaji száraz boroknak jó piaci esélyei lesznek, hiszen a világban elsősorban főételekhez keresnek italokat” – mondja Bacsó András. Hasonlóan vélekedik a Gróf Degenfeld szőlőbirtok főborásza, Rakaczky Gábor is, aki furmintjukat felmutatva elmondja: a világban a száraz borok fogyasztása jóval előbbre jár, mint az édesé, ebből kifolyólag a száraz borokat könnyebb eladni. Árvay János, az Árvay és Társa Pincészet ügyvezetője, a 2003-as év bortermelője kacsintva meséli: „Azt mondja az egyszeri gazda az unokájának, tanuld meg egy életre, kis unokám, hogy szarból ostort fonni lehet, be lehet festeni, de csattogtatni már nem lehet vele.” Azaz a szőlőhegyen vagy sikerül létrehozni egy értéket, vagy nem, utólag javítani rajta már nem lehet. A szőlő olyan, mint a nyers gyémánt. „Megtalálunk egy gyémántot, ha ügyesen csiszoljuk, bár elveszünk belőle, csillogást adunk neki, és megsokszorozzuk az értékét. Ugyanez történik kint a szőlőben. Ha ügyesek vagyunk, akkor száz százalék jut a pohárba” – vallja. Szerinte bár a legkönynyebben eladhatónak az tűnik, ha világfajtákat termelünk, ugyanakkor az igényesebb fogyasztó nem akar mindennap chardonnay-t, sauvignont inni, hanem azt keresi, ami az egyéniségének jobban megfelel. „Külföldön arról szól az egész, hogy érezd magad jól, ott a pokróc, tedd le magad a fa alá, ülj ki piknikezni, és kiviszik neked a bort, és nem félnek, hogy elviszed a kristálypoharat” – utal a hazai valóságra.
A Tokaji Borok Fesztiválja merész vállalkozásként indult. A határszélre került, turisták által elfeledett borrégiót kellett megbolygatni, ami szemmel láthatóan sikerült. Tokaj ilyenkor pezseg, több ezer vendég kóstol, beszélget a borásszal, hallgatja az esti koncerteket. A kóstoló vendégek között sajnos idén is lehetett kannás borokat lóbáló turistákat látni. Nyikos István szerint a kapualjak árnyékában palackos bort árulók ügye a vám- és pénzügyőrségre meg az önkormányzatra tartozik. Megakadályozni nehéz, de nagyon nem tesz jót azoknak, akik tisztességes termékkel jönnek a piacra. „A kispénzű ember sokszor azt gondolja, hogy ő jó hatputtonyos aszút tud vásárolni ezer forintért. Nem tud. Az aszú kilója ezerkétszáz, ezerötszáz forint, ilyen drága szőlőből nem lehet olcsó bort készíteni. Apró lépésekkel tudunk előre menni, reméljük, hogy a mennyiségi lépegetés után bekövetkezik egy minőségi ugrás. Hosszú idő ez még” – véli.
Nyilvánvaló, hogy ma misszió egy régiós borünnep: tanítani a fogyasztót, megismertetni a szőlővel, borral, hordóval, s a személyes történetekkel – a gazdával. Megfosztani a bort az előítéletektől, az átkos múlttól, a hordókat pedig az ördög patkószegétől.